© Túry Gergely

Az apai ágon erdélyi, az anyain felvidéki - "középnemesi Fischer-Liámessyek" - gyökerű, 1967-ben egyéves fiukkal a városba érkező szülők talán más pályát szántak neki, de a helyi gimnázium matematika-fizika fakultációjára beíratott ifjú Szécsi a szegedi egyetem magyar- történelem szakára jelentkezve rugalmas elszakadásba kezdett. Sőt "egyre inkább foglalkoztatott az általános grammatika és a filozófia is". Olyannyira, hogy "harmadévesen filozófiából két tudományos diákköri pályázatot is megnyertem, és indultam irodalmi témával is, amivel összességében rekordernek minősültem". Az ilyen szinten ambiciózus hallgató nyomban az MTA Filozófiai Intézetében kap lehetőséget tudományos fokozatot szerezni, 1997-től pedig már kommunikációelméletet is tanít. 1998-ig jóformán tudomást sem vesz a politikáról, ám ekkor egyik főnöke beajánlja a választásra készülő fideszesek kommunikációs trénerének. A párt a hatalomba kommunikálja magát, őt pedig ráveszik a kecskeméti polgármesteri poszt megpályázására, amit sokak - leginkább a maga - meglepetésére nagy fölénnyel nyer el. A mézeshetek elteltével azonban megromlik a viszonya a párttal, s bár 2002-ben vitathatatlan népszerűsége okán újraindítják - és nyer is -, 2004-re hangos válásuktól zeng a sajtó. Jelenleg szoclib hátszéllel vezeti a várost.

"Hobbim a nyelvészet, ha van időm, írom a tanulmányokat. És persze tanítok" - mondja, mivel hígítja a városatyaság töménységét. A közéleti izgalmakat városi ügyészként dolgozó feleségével osztja meg. Nyilván érzékel ebből valamennyit a 6 éves ikerpár, Laura és Adél is. A némelyek neheztelését ugyancsak kiváltó szolgálati Volvójáról elégedetten nyilatkozik: "hozzám hasonlóan jól bírja a strapát".

- A nagy hangerővel zajló országos hacacáré, sőt a nagy Fidesz-nyomás ellenére is mindvégig pártolta az éppen csak megnyílt Malom Center felépülését. Most nyugodtabb körülmények között megnézte, körüljárta higgadtabban is? Nem érzi hivalkodóan nagynak?

- A helyzet éppen fordított. Vagyis korábban, amikor megismertem a terveket, aggódtam, hogy valóban megfelelő átmenetet teremt-e majd a környező épületek között. De amint megépült, megnyugodtam, mert látom, hogy nem telepszik rá a városképre.

- Magabiztosság nélkül nem megy. De hát ön filozófusként, kommunikációs szakértőként a szellem embere is. Vagy mostanában inkább csak a politikához kell értenie?

- A politikához nem is lehet érteni. A politizálás egyike a legbonyolultabb, legösszetettebb tevékenységformáknak. Én nem is tekintem magam politikusnak. Ha valamihez kötődöm, az kizárólag a saját értékrendem és erkölcsi autonómiám. Abból viszont nem engedek.

- E tekintetben az értékelvűséggel csak retorikai szinten találkozó politikai erők nyilván nem tudják hová tenni. De talán segít, ha megtudják, mit kutat, mi izgatja - ha jól tudjuk - a polgármesterség mellett ma is művelt kommunikációelméletben?

- Már öt könyvet publikáltam e tárgyban. A vizsgálódásoknak két hozadékuk is van: egy jelentéselméleti és egy gyakorlati, alkalmazott filozófiai. Az előbbivel kapcsolatos elmélet kimondja, hogy a kifejezések nyelvi jelentését alapvetően az határozza meg, milyen kommunikatív helyzetekben használjuk őket. Azaz a nyelvi jelentés nem valamilyen konkrét tárgyra, minőségre utal, hanem a velük kapcsolatos, főként nyelvi cselekvési helyzeteket rögzíti. Utóbbi esetében pedig az a lényeges, hogy az új kommunikációs technikák mély mentális változásokat idéznek elő, létrejön egy másodlagos szóbeliség az írásbeliség mellett, amelyre ügyelnie kell a pedagógiai gyakorlatnak is.

- Napestig elhallgatnánk. Mondják is: bármiről képes kapásból hosszú perceken át érdekfeszítően szónokolni. Hogyan nem volt azelőtt kapcsolata ilyen ismeretekkel, képességekkel a politikával? Lenézte?

- Nem erről van szó, de amikor a fideszesek - nyilván az 1998-as választások előtti tanácsadói tevékenységem alapján - felajánlották az indulást a polgármesterségért, elsőre és sokadszorra is nemet mondtam. Még arra is inkább hajlandó voltam, hogy segítsek felkutatni egy nálam alkalmasabb jelöltet. Találtunk is valakit. Én mentem el a lakására, hogy rávegyem, de nem sikerült. Szóval mint fejvadász megbuktam. Tulajdonképp ennyin múlt. Mert utána azzal, hogy úgysem nyerek, beadtam a derekam.

- Épp ehhez ne közeledett volna a most is mutatott magabiztossággal?

- A tudományra valóban érvényes, amit mondanak, ott soha nem fogok semmibe úgy, hogy ne hinnék magamban. De a politikát képtelen vagyok komolyan venni.

- Csupa kacagás lett volna polgármestersége első periódusa? Persze más lehetett egy polgármesteri jövedelemből családi költségvetést csinálni, mint egy kutató-oktatóiból!?

- Ezt nem jól gondolják. Csoportvezetői főmunkatársi státusom van a filozófiai intézetben, és több felsőoktatási intézményben tanítok, ami együttesen jelentősebb jövedelemmel járna együtt, mint az itteni bérem. Így, ha csak ezt nézzük, meg sem éri. Amúgy is mítoszok keringenek a polgármesteri fizetésekről, az enyém alig több ötszázezernél.

- Köszönjük az időben jött figyelmeztetést. De ön még ezért a kevésért is megdolgozott. Városának még brüsszeli irodát is nyitott. Nem volt azért ez inkább afféle rongyrázás?

- Hozott két sikeres pályázatot, három testvérvárosi kapcsolatot és négy gazdasági befektetést. Továbbá díjakat, mint az Európai Uniós Csatlakozásban Élenjáró Városok Fődíja...

- És mi minden jöhet még ezután!?

- Már bezártuk, amikor létrejött az integrált uniós képviselet.

- Az ön körüli politikai vihar persze inkább olyan politikai neveletlenségek okán tört ki, hogy egy városi összejövetelen képes volt a széles nyilvánosság előtt üdvözölni az akkori MSZP-s pártelnököt, villásreggelire invitálta a liberális Demszky Gábort...

- Tulajdonképpen belecsöppentem egy hatalmi harc kellős közepébe. Itt a fideszes csoportban három-négy platform is kialakult. Ezek folyamatos konfliktusban voltak egymással a hatalomért. Amikor ebben az erőtérben óhatatlanul az egyik érdekkörhöz közelebb kerültem, a többi azonnal támadt.

- Nem hiszünk a fülünknek?! Különösen, hogy - mint hírlik - a fideszes városatyák éppenhogy a már tőlük megszokott egységben fogtak össze ön ellen. Akkor azt mondta, kész, befejezi a politizálást. Mit talált olyan vonzónak a szocialista-liberális megkeresésben, hogy - most a másik oldalon - csatasorba áll?

- Végre csapatban érzem magam. Hagynak dolgozni, segítenek a háttérben, nem követelnek olyasmit, ami értékrendem feladásával járna.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN