Banki csalás áldozata lett, és úgy érzi, nem hibázott? Varga Mihály öt csapása segít önnek. Vagy nem
Elkésett, tüneti, de látványos az MNB öt csapása, amelyekkel a bankok rovására ütne a kiberkalózokon. Az ügyfeleket továbbra is érheti kár.
© Horváth Szabolcs |
V. Gy.: Nagy tévedés azt hinni, a közbeszerzési törvény rossz, és ha majd alkotnak végre egy jót, egy csapásra minden megjavul. Már az első, 1995-ös törvény 85 százalékban megfelelt az európai uniós direktíváknak, tavaly a csatlakozáskor pedig 100 százalékig át kellett venni az EU-joganyagot. Csakhogy közben változtak az uniós direktívák: a korábbinál nagyobb súlyt kapott az elektronikus ajánlattételi eljárás. Ez a mostani törvénytervezetben nagy súlyt kapott, olyan újdonságokkal együtt, mint a keretszerződés vagy a versenypárbeszéd. Ezek azonban csupán árnyalatnyi különbségeket hoznak. Nem remélhetünk jelentős javulást a legfontosabb dologban, abban, hogy a közbeszerzések 90 százaléka korrupt vagy szakszerűtlen, esetleg mindkettő egyszerre. Sőt: a mostani módosítás puhult az eredeti szövegváltozathoz képest, a „kell kérni, kell végezni" jellegű kifejezéseket - ki tudja, milyen hatásra - kérhető, végezhető típusúakkal váltották föl.
HVG: A korrupcióról, amíg működik, többnyire csak az tud biztosat, aki benne van. Ezt önről nincs okunk föltételezni. Mire alapozza hát föltevését?
V. Gy.: Aki végiglapozza az utóbbi néhány év Közbeszerzési Értesítőiben a részvételi és az ajánlati felhívásokat, láthatja, hogy legfeljebb a tizedük van szakszerűen elkészítve. Információtartalmuk közel áll a nullához, szövegük semmitmondó sémákra épül. Sok tender olyan bűnös hanyagságról árulkodik, ami szélesre tárja a kapukat a korrupció előtt.
HVG: A Gazdasági Versenyhivatal minap 15 útépítő cégre összesen 2 milliárd forintos bírságot szabott ki, mondván, előre elosztották egymás közt a 2001-ben és 2002-ben kiírt pályázatokat. Vajon bűn van itt, vagy csak hanyagság?
V. Gy.: Szerintem az útépítők érvelése megállja majd a helyét a bíróság előtt, hiszen nem tilos úgy pályázni, hogy én vagyok az ajánlattevő, és a másik az alvállalkozó, vagy fordítva. Ez üzletpolitikai kérdés. Az árakat persze egyeztették, ezért el is meszelték őket, a jogtalan profit egy részét vissza kell majd fizetniük az államnak. De egyvalakit nem büntettek meg, akit pedig meg kellett volna: az ajánlatkérőt, az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóságot, amely nem lett volna köteles elfogadni magas árat.
HVG: A Közbeszerzési Döntőbizottság után a Fővárosi Bíróságon landolt annak a mintegy 100 milliárd forintos tendernek az ügye, amelyet a MÁV írt ki elővárosi motorvonatok szállítására és karbantartására, s amelyen három fordulóban is a svájci Stadler Bussnang AG nyert a kanadai-német Bombardier Transportation GmbH előtt. Mit szúrtak el a tender kiírói?
V. Gy.: Ez egy ezer sebből vérző ügy, a magyar közbeszerzések szinte minden betegségét magában hordozó állatorvosi ló. A MÁV az ajánlattételi szakaszban törvénytelen módon kiegészítette a beszerzés tárgyának a paramétereit, megváltoztatta az értékelés szempontrendszerét, a határidő lejárta után is engedélyezte az ajánlat módosítását. A döntőbizottságnak már első határozatában meg kellett volna semmisítenie a kiírást, és új eljárás lefolytatására utasítania a MÁV-ot, a vasút vezetőségének pedig azon nyomban le kellett volna mondania. Ezzel szemben masszírozták az ügyet így-úgy-amúgy, megszületett döntőbizottság 2. és 3. számú határozata, amelyek külön sajátossága, hogy eltérően értelmeztek egy azonos szituációt.
Az interjú második része (Oldaltörés)
© Horváth Szabolcs |
V. Gy.: A döntőbizottság korábban is hozott téves és hibás döntéseket, továbbá egymásnak ellentmondó határozatokat. Pedig ez egy nagyjából tiszta és alapvetően jó szándékú társaság, de a jó szándékuk mögött nem áll megfelelő szakmai tudás. Hogy miért döntöttek így, nem tudom, erről azt a három döntőbiztost kellene megkérdezni, aki aláírta a határozatokat. Azt viszont tudom, hogy ez volt az első 100 milliárdos nagyságrendű közbeszerzés, amelynél a hazai intézményrendszer asszisztált egy törvénysértő szerződés létrehozásához, vagy legalábbis vétkesen szemet hunyt a törvénytelenségek fölött.
HVG: Tapasztalt máskor is olyat, hogy a kiíró menet közben belepiszkált a kiírási feltételekbe, vagy módosítgatta a szempontrendszert?
V. Gy.: Tavaly csöngött a telefonom. Egy állami tulajdonú részvénytársaságtól - nem adhatom ki a nevét, megbízóm volt - hív a pályázatbíráló bizottság elnöknője. „Az ügyvezető igazgató úr kéri, szíveskedjék átírni a szakvéleményt, mert véletlenül ki tetszett zárni a nyertest." Mondtam neki, drága hölgyem, vegye úgy, hogy nem is hallottam, amit mond, merthogy ilyet nem illik mondani. Fél óra múlva hívott az igazgató, és lényegében azt mondta, engem azért fizetnek, hogy úgy táncoljak, ahogy fütyülnek. Ennél kicsit keményebben fogalmazott. Az a szomorú, hogy ilyen esetekben a szakértők fele azonnal átírja a jelentést.
HVG: Sokszor olybá tűnik, a folyamat nehézkessége miatt az ajánlatkérők istencsapásnak tekintik a közbeszerzés intézményét. Mik a legjellemzőbb hibák, amit a tenderek kiírásakor elkövetnek?
V. Gy.: Sokszor már a beszerzés tárgyát sem határozzák meg jól. Az Országgyűlés egy ízben feleslegesen vásárolt több tonna olyan A4-es papírt, ami nem volt jó az ottani másológépekbe. A Volán tulajdonosa, az ÁPV Rt. egyszer „elővárosi autóbuszok" vételére írt ki pályázatot, s amikor megkérdeztem, hogy az „elővárosi autóbusz" egyértelmű fogalom-e, a vezérigazgatójuk lehülyézett, aztán kiderült: ilyen kifejezés a szakmai konyhanyelvben létezik, de nincs definiálva. Mondom tovább: most a tendereken indulók, ha nincs számlájukkal szembeni sorban állás, ha a mérlegük nincs mínuszban, s ha akár egyetlen referenciát is képesek felmutatni, már meg is kapták az alkalmassági minősítést. Pedig ilyen feltételeket minden szélhámos teljesíthet. Ez olyan, mint ha egy atlétikai bajnokságon 50 centire helyeznék a magasugrólécet! Végül az értékelés: a Közbeszerzési Értesítőben gyakorta találkozni azzal a megfogalmazással, hogy a pályázatot „az összességében legjobb ajánlatot tévő" versenyző nyeri.
HVG: Ezzel mi a baj? Külső szemmel nagyon is helyénvalónak tűnik, hogy ne csak ezt vagy azt a tényezőt vegyék figyelembe, hanem - megfelelően súlyozva - mindet együtt.
V. Gy.: Persze, pontoznak is mindenfélét, az árat, a határidőt, a garanciákat, a kötbérvállalásos részszámlák darabszámát, meg a többit, de mindezt anélkül, hogy lefektetnének egy egyértelmű, értelmes szempontrendszert. E tekintetben 2000-2001-ben szabadult el a pokol. Egy kerékpárút építője azzal nyert tendert, hogy ezeréves garanciát ígért. Mogyoród község csatornázásánál az ajánlattevő napi 2,4 milliárd forint kötbért ajánlott, és csakis az így kapott pontokkal győzött. A közbeszerzési törvényből ugyanis hiányzott egy előírás, amelynek értelmében a tisztességtelen, teljesíthetetlen feltételeket ajánlók ajánlatát érvénytelennek kell nyilvánítani. Ezt aztán 2004-ben pótolták, de a tenderek legtöbbjén körülbelül feltett kérdésre körülbelüli válasz érkezik azzal, hogy „megkötjük a szerződést, aztán menet közben úgyis módosítjuk még". Most ha valaki mást szállít, mást épít, nem baj, senki sem foglalkozik vele.
HVG: Kik a főbűnösök? Azaz elsősorban kik jelentetnek meg olyan pályázatokat, amelyekben sorakoznak az efféle hézagok és értelmetlenségek? S akadnak-e olyanok, akik magas fokon művelik a tenderkiírás művészetét?
V. Gy.: Az önkormányzatok kapujára ilyen tekintetben akár ki is lehetne szögezni a „Ki itt belépsz, hagyj föl minden reménnyel!" szövegű táblát. A minisztériumok csak kicsivel jobbak e téren. Valamivel erősebb a Magyar Nemzeti Bank, de a legjobbak az olyan gazdasági társaságok - például a közszolgáltatók, az elektromos művek, vízművek, csatornázási művek -, amelyeknek a törvény előírásai szerint közbeszerzéssel kell vásárolniuk.
HVG: Javult-e valamelyest a helyzet az EU-csatlakozás után?
V. Gy.: Pusztán a csatlakozás miatt egy csöppet sem. Az EU-nak nem feladata, hogy a magyar közbeszerzést rendbe tegye. Igaz, abból is tanulhatunk, hogy a strukturális és kohéziós alapok felhasználását Brüsszel keményen, lépésről lépésre ellenőrzi, s ha törvénysértést vagy szabálytalanságot tapasztal, a támogatást visszavonja. A hazai állapotokat elnézve borítékolom, hogy ez sokszor elő fog fordulni 2006-tól, 2007-től kezdve. Bárcsak ne lenne igazam, de azt jósolom: igen jelentős összegeket fogunk elveszíteni, mert Brüsszel szakértői meg fogják állapítani, hogy megszegtük a közbeszerzési szabályokat.
LŐKE ANDRÁS
