© Túry Gergely

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség főigazgatójának októberi budapesti részvétele egy nemzetközi atomfórumon és tisztelgése "zöld" köztársasági elnökünknél jelzi, teljesülőben van a hazai hagyományos energetika képviselőinek régi álma két 1000 megawattos atomerőművi blokk paksi építéséről. Régóta folyik az előkészítés sok-sok milliárd forint költséggel, minden más atomhír csak körítés. Eddig azért dolgozták meg a közvéleményt, hogy meghosszabbíthassák a blokkok üzemidejét - 170 milliárd forintért -, ami energiapolitikai kényszerpályák kikerülhetetlen következménye. Most majd az új "ezresek" miatt 2007 vagy 2008 végén 1000 milliárd forintot meghaladó állami kötelezettségvállalást akarnak elfogadtatni.

Az atomerőművesek egyik ásza a meggyőzésben, egyben szakmai lódítása, hogy a műnek nincs üvegházhatást okozó szén-dioxid-kibocsátása. Az erőműépítéshez felhasznált sok tízezer tonna vasbeton, a berendezések, az urán bányászata és finomítása, a hulladék kezelése mind-mind olyan technológiára épül, amely hagyományos energiahordozókat használ, tehát növeli a légkör szén-dioxid-tartalmát. Így az atomerőmű közvetett szén-dioxid-emissziója körülbelül az ötöde egy hagyományos gázerőműének. Ez az érték akár vonzó is lehetne, de Pakson az eltávozó hűtővíz 2500 megawattal hűti a Dunát. Elvben ez negyedmillió lakás fűtésére elegendő.

Az újabban sokat emlegetett megújuló energia nálunk meghatározóan a mezőgazdasági biomassza hasznosítását jelentené, ami - a hagyományos tüzelőanyagokkal ellentétben - csak forgatja, nem gyarapítja a légköri szén-dioxidot. Csak szalma- és kukoricaszár-feleslegünk, azaz a mezőgazdasági melléktermékek zömének kihasználatlan potenciálja évente közel 3 milliárd köbméter földgáznak felel meg - villamos erőműveink körülbelül ennyi importgázt használnak fel.

Az atomfórumosok biomassza-számítása ennek az értéknek az egytizede. Több korábbi szénerőművünk rákapott a tűzifára, pedig vidéken az emiatt megdrágult fánál 25-30 százalékkal olcsóbb lenne csöves kukoricával fűteni. A mezőgazdasági eredetű biomassza-feleslegben az EU-ban dobogós helyünk van, energetikai hasznosításban viszont az utolsók vagyunk. Az új ezres blokkok költségének a feléből elérhető lenne, hogy a hazai biomassza-hasznosítás hosszabb távon az ország energiaszükségletének a 30 százalékát adja. Ráadásul százezernyi hazai munkahelyet jelentene egy értelmes biomasszaprogram.

Magyarországon negyedszázada az energetikai lobbiknak sikerült elérniük, hogy a megújuló energiát hasznosító beruházások eleve kudarcra legyenek ítélve. Ilyen volt a szénhelyettesítőnek szánt biobrikett, a többszöri nekifutásra is eredménytelen biodízel, mostanság pedig a szélenergiás zöldáram-álom. Érdemes lenne arra figyelni, hogy Közép-Németországban épp mostanában állítják le a nem gazdaságos szélerőművek további létesítését, pedig ott a hazainak legkevesebb az ötszöröse a befogható szélenergia. A hazai zsákutcás megoldások (széláram, tűzifaáram, egyebek) állami támogatása vagy a Duna fűtése Pakson és Százhalombattán is, jelentősen hozzájárultak, hogy az EU vizsgálja magas áramszámláink okait.

Magyarországnak másfél évtizede a dán példát kellene követnie. Ott 1987-ben meghatározták a megújuló energiák alkalmazásának elveit. Létrehozták azokat az energiaminisztériumhoz tartozó szervezeteket, amelyek a központi költségvetésből megoldják az átállást a megújuló energiák hasznosítására: tengerparti szélerőműveik (ott működik igazán a szélgép) mellett a mezőgazdasági biomassza hasznosítására fordítják elsősorban az adófizetők pénzét (ezek részesedése a dán energiafelhasználásban 12 százalék). Kiváló eredményeik vannak szalmaerőművekben, hagyományos erőművi szalmahasznosításban, a biogáztermelésben.

A dán energiapolitika meghatározóinak agyában meg sem fordul atomerőmű létesítése, de az sem, hogy a megújuló energiaforrásokra való átállás első ütemét éles piaci versenyben valósítsák meg. Nálunk a mezőgazdasági biomassza hasznosítási lehetőségei sokkal jobbak a dánokéinál, de az egyéb kísérleteket a megújuló forrásokkal azok vezénylik - kemény versenyhelyzetet imitáló pályázati keretekben -, akiket az ezres atomerőművi blokkok ejtettek rabul.

(A szerző nyugalmazott mérnök)