© Horváth Szabolcs

Akit aztán 17 évesen eltanácsoltak a fővárosi Fehérvári úti gimnáziumból. "Lányügyek voltak, semmi más" - hűti le gyorsan a politikát sejtő kíváncsiságot. Amihez aztán, fokozva a csalódottságot, hozzáteszi: "A politikai szerepvállalást semmilyen összefüggésben nem szeretem." Azért szolgál igazi meglepetéssel is: "mindig is író akartam lenni", s mint emlékszik, első próbálkozásának rögtön az Út a nihilbe címet adta. Helyzete mégsem volt ennyire reménytelen: az említett középiskolai incidenst érettségi, majd egy, talán az egész életutat befolyásoló sikertelen jogi egyetemi felvételi követi. Ezután ugyanis a Fővárosi Illetékhivatalnál helyezkedik el. Kell is a biztos egzisztencia, hiszen 20 évesen nősül. Mindez nem tántorítja el a végül estin abszolvált jogi tanulmányoktól, amelyek viszont már nem tántorítják el a pénzügyektől. Különösen hogy 1973-tól a Pénzügyminisztérium lakossági adók és illetékek önálló osztályán "végleg átálltam a csinovnyikvilágra". Némi vargabetűt csak 1984-ben bekövetkezett válása, majd - a jövőt másként kevéssé biztosítottnak vélő főnöke tanácsára - a párttagfelvételi kérelem jelentett. Mégis inkább szakértelme okán hívták 1987-ben az akkor alakuló APEH osztályvezetőjének. Öt évre rá főosztályt kap, és - egy 1996-os rövid pénzügyminisztériumi vendégjátéktól eltekintve - azóta is hű a testülethez, ahol nyolc év óta őrzi öt elnökön is áthúzódó elnökhelyettesi pozícióját.

"Van evezőspadom és szobabiciklim, de szemben a tévével, mert csak úgy tudom csinálni, ha közben valami leköti a figyelmemet" - beszél arról, hogy szúrós tekintetét korántsem mindig a mi zsebeinken tartja. Az új társsal, az önkormányzati dolgozó második feleséggel - "több mint tízévi kóstolgatás után házasodtunk össze" - egy szigetszentmiklósi, nyaralóként is használt családi házban élnek.

- Gondolt már arra, hogy ez a mágikus másodikság különös erővel szövi át egész életét?

- Az elnökhelyettességen túl mire gondolnak?

- Hát, azon túl, hogy szinte már örökös második a hivatalban, második házasságában él, és az új asszonynak is ön a második férje... Folytassuk?

- Amit a magánéletemről mondtak, az lehet jó tréfa, a hivatalomban viszont, úgy érzem, jó helyen vagyok. Különösen azért, mert nem hiszem, hogy megfelelő elnök lennék.

- Ha ez nem a kötelező óvatosság, kérjük, fejtse ki bővebben...

- Az adóhivatal főnökének jó közigazgatási menedzsernek kell lennie. Én viszont nem szívelem a menedzserséggel járó napi politikai kapcsolatfelvételt. De ugyanígy nem szeretnék sem a hivatal költségvetésével, sem a személyzeti ügyekkel foglalkozni. Nem szeretnék lobbizni sem a Pénzügyminisztériumban. Igaz, néha eszembe jut a goethei mondás: a bölcs ember nem azt csinálja, amit szeret, hanem azt szereti, amit csinál.

- Mi is így gondoljuk, ha nem is ennyire szellemesen. Így viszont sosem félt, hogy olyat ültetnek a nyakába, aki szakmailag lejárathatja?

- Szerencsém volt: nyeretlen kétévest nem tettek fölém, még a sokszor emlegetett Simicska Lajosnak is volt szakmai előélete, mivel dolgozott az APEH fővárosi felügyelőségén.

- A felesége sem morgolódott, hogy miért hagy mindig valakit maga fölé helyezni?

- A tényekhez tartozik, hogy két ízben is felkértek, de az említett elvi okok miatt visszautasítottam. Ami pedig a feleségemet illeti, sokszor éppen hogy nekem kell rábeszélnem, hogy vegyük meg már azt a szép ruhát, mert ő hiába nézi ki, nem szólna a világért sem.

- Úgy látszik, csupa ideális ember veszi körül. Nem zavarja mégis különleges pozíciója - például az értelemszerűen önhöz közelebb álló szakmabeliekkel tartott emberi kapcsolatát?

- Nem szokásom, hogy kollégákkal baráti kapcsolatot ápoljak. Ez nálam főszabály. Nálunk nincsenek otthon protokollvendégek. Adalékként, persze ismét csak név nélkül: ugye minden évben én állítom össze a hatályos adótörvények gyűjteményét, és mint szerző kapok pár tiszteletpéldányt, amelyből aztán küldök azoknak, akikkel szakmailag jóban vagyok. Voltak ketten is, akik mindig kaptak tőlem, kivéve, amikor miniszterek lettek...

- Ez már magasiskola. De mikor érezte először úgy: ez az ön igazi pályája?

- Én lényegében véletlenül kerültem az illetékhivatalba, de hamarosan én lettem a legfiatalabb illetékhivatali főnök az országban. És voltak más sikerélményeim is. Most, hogy sok Márait olvasok, számos idézetet kiírtam tőle, mert novelláiban gyakran visszatér az adózásra mint a polgári tudat fontos kifejezési formájára. Hadd éljek poénos hasonlattal: még a hóhér is szereti jól végezni a munkáját.

- Minket szinte már meg is győzött. Elkötelezettségét nem is csodáljuk, hiszen szinte alapító tag a félve tisztelt hatóságnál. Mi az, amit személyesen is a magáénak érez ebben?

- Még 1987-ben hívott Sütő Dezső, a frissen megalakult APEH elnöke. Így aztán nappal APEH-os voltam - mi állítottuk fel az országban az adófelügyelőségeket -, éjszaka pedig "adóreformos", mert dolgoztam a Kupa Mihály vezette adóreform-bizottság titkárságának is. Egy bérért két munkakört láttam el. De szép idők voltak.

- S egyik gyümölcsük a kapitalista adózás lett. Más rendszer, más logika. Hogy tanult bele?

- A pénzügyből sok embert küldtek tanulmányútra. Én az úti jelentéseiket böngészgettem.

- És mire jutott az olvasgatással? Mi az, ami az ön szakmai leleményét dicséri?

- Egyebek mellett én mondtam ki például: mi az, hogy 60 százalékos költséghányad a szellemieknél? Úgy lett aztán 10 százalék.

- Ezzel kel és fekszik? Mit szólt volna, ha valamelyik gyermeke is erre kattan rá?

- Bevallom, kifejezetten kínos lett volna, ha ugyanebbe a szakmába jönnek. Az APEH ugye fel sem merülhetett volna, ha pedig kívülre mennek, adótanácsadóknak, akkor meg az a baj. Fiamat most nyáron fogadták ügyvéddé, de megbeszéltük, hogy adóügyeket nem vállal. Ez persze nem jelenti, hogy néha ne kérne tanácsokat.

- Ő most kezdi, de önnek csak nyolc éve van a nyugdíjig. Igaz, ha az adóhivatali elnökök forgásának sebességét tekintjük, ez még legalább négy elnököt jelenthet az életében. Kalkulált már ezzel?

- Először is: én már 60 évesen elmehetnék nyugdíjba, mert megvan a negyvenéves munkaviszonyom. Amúgy pedig - az elmúlt időszakok gyakorlatát, vagyis ciklusonként két elnököt tekintve - valóban nem lepne meg, ha jönne még három vagy négy APEH-elnök.

- Kész-passz, ennyi? Pedig szép szál ember, biztosan jól mutatna pénzügyminiszterként...

- Hát ettől óvja meg ezt az országot a jó Isten. Én ugyanis jogász vagyok és adószakember, még ha rám ragadt is valami a közgazdaság-tudományból. Ha irigyelek egyeseket, azok inkább vállalkozó barátaim, akik megengedhetik maguknak, hogy lassan kivonuljanak a munkából, és csak hétfőtől szerdáig dolgozzanak. Mert itt, ahol én vagyok, ezt sajnos nem lehet megcsinálni...

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN