"Nevem török vagy görög eredetű. Esetleg szlovák. Nekem elég, hogy szép hangzású" - sugall értékrendet a két kötete mellett számos művészeti kapcsolódású eseményen magát észrevetető, 29 éves alkotó.
© Túry Gergely |
"Szeretek naponta másfél órát ülni a fürdőkádban, miközben böngészem a hetilapokat, és német popot hallgatok" - árul el valamit egyik extravaganciájáról a Vár aljában nagyobb lakást bérlő összművészeti jelenség, aki barátjával "és egy aranyos cicussal" osztja meg az említett menedéket.
- Mire ez a sok pörgés, dívaszerep? Belülről jön, vagy csak eszköz, hogy észrevegyék?
- A hülyéskedés és az írás teljesen független egymástól. Pszichiáterem szerint súlyosan személyiségzavaros vagyok, amikor az egyik működik nálam, a másik nem. Ezért azután sokszor azt sem veszem tudomásul, hogy voltaképpen költő is lennék. De a költészet zsigeribb. A többi külsődleges, és nyilván egy bizonyos életkor után már abba is kell hagyni.
- Ismeri-e magát annyira, hogy tudja, mikor jön el a nagy váltás ideje? Vagy van-e olyan, akire hallgatna, ha szólna e tárgyban?
- Nem vagyok benne biztos, hogy jól ismerem magam, ugyanis tele vagyok ellentmondásokkal, és ez csomó feszültséget, szorongást okoz, amivel kénytelen vagyok együtt élni. Máskülönben többen is közel állnak hozzám, de velük az a bajom, hogy úgy érzem, nem értenek. Talán mert nem vagyok képes világosan kifejezni magam, sok minden erősen feszélyez. Ezért senki nem tud hozzám közel kerülni. Még a barátom sem, akivel idestova négy és fél éve élek együtt. Mindez állandó elégedetlenséget szül bennem, miközben tisztában vagyok vele, hogy ez nem az ő hibája.
- Meglep, mivel inkább tetszik felszabadultnak, mint gátlásosnak. Hogyan ismerkedik?
- Ha valaki nagyon megtetszik, nyomban jelzem, és szerelemnek kiáltom ki a dolgot. Aztán igyekszem megismerni, ami nálam eltart egy-két hónapig, miközben mindennel felruházom a férfit. Ő lesz a legtökéletesebb, a legszebb... De aztán jön a hoppá, ami lehet egy apró valami. A múltkor például kiderült, hogy az illető nem ismerte Mahler harmadik szimfóniáját Boulez vezénylésében. Egyből kiábrándultam belőle.
- Ráadásul aki meg kíván önnek felelni, annak nyilván el kell fogadnia extravaganciára törekvő megjelenését is. Ez utóbbival egyéniségének sokszínűségét kívánná kifejezni, vagy csak egyszerűen képtelen eldönteni, mi áll jól?
- Engem semmi nem szórakoztat jobban, mint hogy kitaláljam, mi legyen rajtam. Igazából nincs egyetlen stílus, ami kifejezetten tetszene. Inkább mindenből egy icipici... Ami lehet elborzasztó is. Tegnap például vicces kreációt viseltem, sárga dressz, sárga pöttyös harisnya, banánok a fülben, szederszínű smink, apró tollak a hajban... Mókásnak tűnt, de tuti, hogy ma már ugyanezt nem vettem volna fel.
- Mindehhez vegyük hozzá különleges parókáit, s máris érthető, miért nem találunk önről két olyan fényképet, ahol hasonlítana a másik önmagára. Amit csinál, az legalább annyira előadó-művészet, mint irodalom. Miért nem jelentkezett a színművészetire is?
- Volt bennem ilyen ambíció is, de nyilván tanulnom kellett volna. És közben a színpad sem vonzott. Ott nevetségesnek érzem magam. Szerepeltem már magyar filmben is, de az összes jelenetemet kivágták, mert azt mondták, hogy pocsék. És igazuk is volt. Soha nem is tetszettem magamnak. Ami pedig erősen idegesített.
- Alkotóként alighanem jobb a helyzet. Mit vár olvasóitól? Költőnőként vagy úgy általában költőként tekintsenek önre?
- A női költészet mindig egy kicsit más volt. Nem is értem a hisztériát, amikor egy csomó nő kikéri magának, hogy ő nem költőnő. Én vállalom. Az vagyok, mert van ennek is hagyománya, és én magam is egészen másként kezdek olvasni egy férfit, mint egy nőt.
- És milyen a befogadás odahaza? Mit szólnak a polgári átlagtól eltérő életéhez?
- Nagyon büszke rám az egész család. Mindent megnéznek, ha szerepelek, és gyűjtik a leközölt verseimet. Apám még azt is kivágja, ha egy bulvárlapban nyilatkozom. A húgom sajátosan viszont csak annyit mond: attól függetlenül rajongója a verseimnek, hogy ismer.
- Olyasmivel sohasem nyaggatják, hogy "mikor szülsz"?
- A nagyszülők nyomasztanak vele. De anyám is szeretne egy unokát. Én azonban ellene vagyok, mert nem akarok gyereket. Nem érzem szükségét. Ha persze jön, akkor jön, de nekem rossz véleményem van mindenről, ami ebben a kiszámíthatatlan világban történik.
- Használ mindennek a feldolgozásához szellemi doppingot: bort, sört, egyebet?
- Imádok enni, cigizni, sörözni. Nagy hedonista vagyok.
- Nálunk aligha jön össze a hedonizmussal, hogy állítólag szigorúan vegetáriánus...
- Pedig belefér. Mindig rendezek magamnál vacsorákat, ahol különlegesen finom vegetáriánus falatkákat tálalok. És szeretem, ha a vendégeim az én főztömet fogyasztják, és dicsérik. Nyilván ebben is van némi exhibicionizmus.
- Feltesszük, nem ezért kapott nemrég - 29 évesen - Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet. Mások viszont eddigi életművét kevesellték ehhez...
- Én meg el sem akartam hinni. Hogy én?! Hiszen tényleg sokkal idősebb korban szokták kapni. És valóban nagyobb életműre. Szerintem biztosan benne van, hogy reflektorfényben vagyok mint költő. De persze nem is tudom. Bozóki miniszter adta át. A kis csinos. Mondtam is neki. A lényeg, hogy örültem a kitüntetésnek. A nagymamámat vittem, aki azt mondta, hogy még öt évet kapott az élettől.
LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN
Mi járhat Donald Trump fejében? Az USA és az EU mire juthat Kínával? Szijjártó Péter hozta Debrecenbe a kínai CATL-t vagy a német BMW? Pogátsa Zoltán, a Soproni Egyetem docense, és Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője volt a HVG Címlapsztori vendége. Videó.
Látványosan megszaporodtak a fideszes körökön belüli kibeszélések, egymásnak címzett beszólások.
Új helyzet van.
A felvételt egy az Emirátusok fölött repülő gép fedélzetéről készítették.
