Portré Horváth Éváról

"Háborús gyerek vagyok, úgy nőttem fel, mint a gaz" - tesz sok mindent magyarázhatóvá a több polgári körös performansz szervezése után is csak a Magyar Vizsla című ingyenújság szerkesztése és terjesztése okán országos hírre emelkedő, magát 2002 óta aktivistává edző, 60 éves üzletasszony.

  • unknown unknown
Portré Horváth Éváról

© Dudás Szabolcs
Az indulást nehezíti még az Erdélyből annak idején Magyarországra vetődő, majd a háború után három gyermekét hátrahagyva oda visszatérő apa hiánya is, de az is, hogy a feltörekedni vágyó kamasz lányt nevelőapja fodrásztanulónak adja. Ő azonban nem hagyja magát, estin mégiscsak leérettségizik, majd a számítógépes kártyalyukasztóságon át eljut a tervhivatali programozóságig. Pechére "a párttitkárnak és az igazgató elvtársaknak nem tetszett, hogy nyitott tetejű Fordommal vittem a Gellért fürdőbe a barátnőimet". Elege is lesz az egzisztenciális különbözőségek okán támadó ilyesfajta irigységekből, kiváltja az iparengedélyt, és belevág a kefe- és ecsetforgalmazásba. A sors fintora, hogy privát vállalkozása éppen a rendszerváltozás hajnalán fuccsol be. De sebaj, segít az idegen tőke, 1990-től egy, főként az ablakpucolásban nagymenő amerikai multi termékeinek helyi forgalmazója lesz. Az üzlet bejön, de ő intellektuális izgalomra is vágyik, ezért a 2002-es szoclib győzelem utáni orbáni mozgósítástól beindulva polgári kört alapít, kiötli az Adózók Érdekvédelmi Szövetségét, és mindennek megkoronázásaként valahonnan pillanatok alatt előteremtett tízmilliókkal beindítja az országos gigantposzterkampánnyal is serkentett, a szoclib kormány egyes személyiségei és az átlagpolgár egzisztenciális különbözőségére játszó Magyar Vizsla-nyomtatványfolyamot.

"Tenisz és olvasás" - árulja el, mivel lazít, ha már telítődött a füttyös tüntetések és a szerkesztés feszültségével a 15 éve "számottevő kapcsolat nélkül", jó levegőjű budai lakóparki lakásában élő polgári akcionista, aki olykor szemrehányást is kap 32 éves Éva és 30 esztendős Ilona leányaitól, hogy így kevesebb energiája marad a két unokára.

- Nyilván számított rá, hogy számos - persze ellenoldali - kifogás éri majd a Magyar Vizsla tartalmi és szakmai esetlegességeit. De gondolt-e arra, hogy még a vizslatulajdonosok is beperelhetik kedvenceik jó hírének megsértése miatt?

- Még időben levédettem a Magyar Vizsla nevet. Vagyis fordítva áll: akárki akarna kötözködni a névhasználat okán, mi perelhetnénk be. Ezért is üzenem: el a kezekkel a Magyar Vizslától! A baj ott van, hogy Magyarországon nincsenek hozzászokva a civil kontrollhoz.

- Ez nyilván időbe telik, de mi inkább arra az útra lennénk kíváncsiak, amelyen végigjárta a politikai megvilágosodás stációit. Például milyen politikai muníciót kapott odahaza?

- Semmilyet. Engem soha nem neveltek a fennálló rendszer ellen. Nem voltam másként gondolkodó, csak éppenséggel másként éltem.

- Megvilágítaná ezt tartalmilag?

- Mostohaapám még elsőben kivett a mátyásföldi gimnáziumból, mert az volt a dilije, hogy szakmát kell adni a gyerek kezébe. Én azonban le akartam érettségizni. Végül nappal dolgoztam, és minden második nap este mentem az Eötvös-gimnáziumba.

- Mégis utóbb, érettségivel a zsebében, jó ideig kártyalyukasztgatással kereste a kenyerét. Azért a fodrászszakma már annak idején is jövedelmezőbb volt ennél...

- Én utáltam. Egy tanműhelyben voltam, ahová csupa büdös öregember jött hajat nyíratni és borotváltatni magát. A vizsga után megfogadtam, húsz évig be nem teszem a lábam egy fodrászüzletbe sem. De hadd kanyarodjak vissza időben: 18 éves korom után ugyanis bekerültem egy csodálatos szellemi társaságba, amely olyan volt, akár egy egyetem.

A portré második része (Oldaltörés)

- Bár szóróújságjának szerzőit, szponzorait nem nevezi meg, ezúttal mondana neveket?

- Amikor esténként negyed 10-kor vége volt az Eötvösnek, indultam a Kárpátiába. Ott sörözgetett Szentjóby Tamás, Jankovics Marcell - azóta is egyik legkedvesebb barátom -, Zaki bácsi, egy idős újságíró és Vujicsics Tihamér öccse. Nagy tudású, nagyon művelt emberek. Ott voltunk éjjel 11-ig, utána vagy hazamentem, vagy mentünk tovább bulizni. Ezek az emberek mind a Lukács uszodába jártak, jómagam is. Onnan az ismeretség.

- Egy pártbulvár ezt hallva biztosan valami olyasmit ferdítene önről, hogy "lukácsista" emlőkön nevelkedett. De később is viharos évek jöttek: főnökei, akik irigyelték luxus Taunusát, elküldték, kénytelen volt maszekoskodni, elvált két gyerekkel... Apropó gyerekek: ön - ellentétben anyukájával - tudott hatni politikailag rájuk?

- Semmiben. Mert nem értenek velem egyet. Azt szeretnék, ha átlagos nagymama lennék, és többet foglalkoznék a két unokával. Megőrjítenek, amikor folyton mondják: anyu, miért nem mégy uszodába, szaunázni, futni?

- Jaj, de konzervatívak! Nem így a Fidesz, ahol korábban képviselőjelölt is volt...

- Rendeztünk egy budapesti polgári körös konferenciát, és arra meghívtunk szinte minden létező kört, még Orbán Viktorét is. Álmunkban nem gondoltuk, hogy el is jönnek. Pedig így lett, megtöltötték a VIP-sorokat. Utána felkértek, hogy legyek jelölt a VII. kerületben. De rájöttem, hogy a pártmunka nem nekem való, visszaadtam a jelöltséget.

- És nem vették zokon a visszautasítást?

- Inkább örültek, hogy megürült egy hely. Úgy vettem észre, ölik magukat az ilyesmiért.

- Ki érti, miért? Nem kétfilléres lakóparki lakásban lakik, de hát biztosan keményen megdolgozott érte. Hogyan jött össze az ön által képviselt amerikai multival?

- 1989 végén kimentünk egy hónapra Chicagóba. Egyik nap séta közben felfigyeltem egy hatalmas, jóképű fekete pasira, amint egy ablakot pucolt. Megkérdeztem, mi ez az óriási szerszám? Öt perc múlva már a kezemben volt a gyár címe.

- Azóta már nyomtatványkészítésben is rutinos kolléga. Mégis mit érzett, amikor többen észrevették, hogy leleplezőnek szánt Gyurcsány-fotójuk összevágott montázs?

- Erre azért nem válaszolok, mert van itt még egy nagy trükk, amire csak később derül fény. Egyébként pedig csak el kell menni egy Váci utcai üzletbe, a kirakatban kint van két másfél milliós aranyóra.

- Hitelességüket maga Orbán Viktor is sokra értékelte egy közelmúltbeli nyilatkozatában. Mi több, elment egyesületük alakuló ülésére is. Na, ezt hogyan érte el?

- Valamiért benne vagyunk a pikszisben. Talán mert amikor a Vörösmarty téri Kendermag-ellenes tüntetést szerveztük, és végig fütyültünk, két hétre rá azt mondta nekem valaki: remek volt, tudod, hogy az egész Fidesz-vezetés a térdét csapdosta a röhögéstől...

- Hát, rendesen rászálltak a hatalomra, de - mint ígérte - ezt teszik majd a Fidesszel is, persze csak ha nyernek. De mit tesz majd, ha mégsem így lesz, és valóra válik Kerényi Imre forradalmi víziója? Ott lesz a barikádokon?

- A köztévé is forradalmat hirdet óriásplakátjain, és Kerényi is hasonló badarságokat szaval. Én meg csak azt kérdezem: itt már mindenki megbolondult?

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN