Tetszett a cikk?

Legyenek hatalmon vagy ellenzékben, politikusaink egy katasztrófaturista rutinjával mozognak a folyóvíz ostromolta töltéseken.

© Müller Judit
A védművekhez látogató közemberek hívei azt mondják, szükséges az ilyesmi, hogy az istenadta nép lássa: a vezető (avagy a vezetésre aspiráló) “képben van”, legény a gáton, tudja, mit kell ilyenkor csinálni. A politikaundorban szenvedők legyintve kortesfogásnak tudják be az egészet. Az igazság valahol a kettő között félúton lehet.

Való igaz, nem árt, ha a jelenlegi vagy leendő illetékes közvetlenül szembesül az elemi csapás következményeivel. Persze a voksvadászat is ott van a szempontok között. De ne legyünk álszentek: társadalmi igény van a homokzsákokkal cipekedők hátát veregető, kezét szorongató pártpolitikusra. Ha a felmérések azt bizonyítanák, hogy a honatyák a gáton tartózkodást, visszatetszést, netán utálatot gerjesztenek, választott elöljáróink nagy ívben elkerülnék az elöntött ártér környékét is.

Ám a legfőbb kérdés most nem ez. Inkább, hogy a természeti kataklizma miként befolyásolja a holtversenyben futó nagypártok esélyeit. A politológiai kánon szerint a háború, földrengés, szökőár és társaik rövidtávon az “erőskezű”, életet-vagyontárgyakat mentő aktuális vezetésnek kedveznek. De nálunk az ellenzéknek is kínálkozhat magas labda: rámutathat a be nem tartott ígéretekre, a gátfelújítás, víztározó-építés örökös halasztgatására. Súlyos baklövés ez manapság, hiszen szinte minden évben kiáradnak medrükből a folyók és patakok, sorra dőlnek meg a vízállás-rekordok

Tény, a vízvédelmi rendszerek továbbépítésének elmaradásáért a kormány a felelős, de nem egyedül. A társadalmi hangulat sem kedvez az ilyen beruházásoknak. Ha Medgyessy Péter a 2002-es árvíz után azt mondta volna “emberek, nem tudjuk egészében végrehajtani a száz napos programot, mert gátakat javítunk, töltést emelünk, mesterséges tavakat duzzasztunk, növeljük a vízügy létszámát”, az emberek többsége minden bizonnyal dühös morgásban tört volna ki. Protestált volna a védekezés minőségét most kórusban reklamáló Fidesz is. Mert az átlagpolgár az államtól kapott pénzt mindig szereti, a gátat pedig csak árvíz idején. A népszerűtlen döntések felvállalása, a stratégiai gondolkodás pedig a koalíciós kormányra sem volt jellemző.

De merre van a határ a baklövések őszinte feltárása és alaptalan pánikkeltés között? Erősítheti az ellenzék hajlandóságát a vészhelyzet tematizálására, hogy a New Orleans-i természeti csapás miatt Bush elnök presztízse nemhogy emelkedett volna, hanem a dilettáns, késve rögtönzött mentés után mélypontjára süllyedt. Az árvízen az ország biztosan veszít, ám a pártok nyerészkedhetnek rajta. Nem törvénytelen az otthontalanná vált, kitelepített emberek félelmeire rájátszani, csak éppen morálisan ellenjavallott.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Dunaferr: Ukrán érdekcsoport próbálja szétzilálni a vállalat irányítását

Dunaferr: Ukrán érdekcsoport próbálja szétzilálni a vállalat irányítását

Mozgó matricákkal és személyre szabható hátterekkel bővült a WhatsApp

Mozgó matricákkal és személyre szabható hátterekkel bővült a WhatsApp

Egy háziorvos és egy főnővér is meghalt koronavírusban

Egy háziorvos és egy főnővér is meghalt koronavírusban