Az érdeklődés hiánya egyrészt az iraki háború minden más kérdést elsöprő jelentőségének tulajdonítható, másrészt pedig annak, hogy a közelmúltban több választás – a palesztin, az izraeli, a fehérorosz – ugyan a figyelem előterébe került, de mindegyik csalódást okozott. Az is tény, hogy a magyar politikusok az elmúlt években nem különösebben keltették fel az amerikai kormány, a média vagy akár a közvélemény érdeklődését.

“Magyarország nincs rajta a radarernyőmön, el is felejtettem, hogy a magyarok is választanak az idén” - közölte velem a múlt héten egy a kormánytól független külpolitikai szakértő, akinek gyakran jelennek meg cikkei Oroszországról a Washington Post véleményoldalán. Mint kifejtette, a rendszerváltás óta Magyarország nem számit "sikerélménynek", ámbár ugyanezt el lehet mondani az egykori Varsói Szerződés többi volt tagjáról is.

Természetesen hivatalos amerikai körök ragaszkodnak a pártatlansághoz és hangsúlyozzák, hogy a magyarországi választások a „demokrácia további erősödéséhez vezetnek”. De személyes, „off record” beszélgetés alkalmával a külügyminisztérium egyik befolyásos, Közép-Európával foglalkozó alkalmazottja elárulta, a szocialistákban inkább bíznak, azok rugalmasabbak, ígéreteiket inkább beváltják, „szeretnek egyetérteni velünk”. Jónéhány magasrangú, idősebb amerikai külügyér a szocialistákra utalva  „volt kommunistákról” beszél, és megállapítja: „a bűntudatukra még mindig lehet építeni.”

A Fidesz vezetői inkább megkérdőjelezik az amerikai kéréseket és tanácsokat, kritikusabbak azokhoz - panaszkodnak a State Department beosztottjai.

Nehéz találni olyan tisztviselőt, aki, bár személyesen ismer magyar politikusokat, őszintén lelkesedne, amikor egyik vagy másik pártvezérről véleményt mond. „Évekig fog tartani, amíg olyan politikusi réteg nevelődik ki Magyarországon, amelyiket már nem kötik a múlt jellemhibái és szokásai” - jegyezte meg egy szakérő, aki évtizedek óta Kelet-és Közép-Európával foglalkozik.

Az amerikai magyarok között sok a kiábrándult, különösen azoknak vannak kételyeik, akik gyakran látogatnak haza. “Minden választással veszítek a magyar politikával kapcsolatos illúzióimból" - jegyezte meg egy magyar ügyek iránt érdeklődő, magát “külföldre szakadt hazánkfiának" valló értelmiségi. “Nem értem, hogy mi történik Magyarországon, nem tudom, hogy ki a hibás, de a politikusok egyre ellenszenvesebbek.” „Ne is említse a választásokat ” - szakít félbe egy másik hazafi, aki nem mulaszt el egyetlen március 15. vagy október 23. ünnepséget sem. “Félek, hogy a szocik megint nyernek, és még inkább bebetonozzák magukat a hatalomba.”

Lipták Béla professzor jelezte, hogy a kettős állampolgárok közül 438-an szavaztak New York-ban, ami a szavazásra jogosultak alig 1 százaléka. Mint mondja, 99 százalékot vagy nem érdekel, vagy túl sok gondja van, vagy fél szavazni, mert eleve illegálisan van itt. Lipták szerint az USÁ-ban kevesebb, mint ezer kettős állampolgárságú élt szavazati jogával. Ezért legalábbis  részben a jelenlegi magyar kormány felelős, amiért szándékosan és sokféle kellemetlen módon nehezítette amerikai állampolgárok számára a szavazást -állítja Lipták. Szerinte a magyar-amerikaiak nagy többsége a Fideszre szavaz és csak egy kis szélsőséges csoport, alig 5 százalék, a MIÉP-re.

Nem nevezhető nemzeti szerencsétlenségnek,  hogy Magyarország nem szerepel az itteni újságok első oldalán és  hogy a legjobb esetben százból csak egy amerikai  ismeri fel a magyar miniszterelnök nevét. De azért nem ártana, ha egy okos európai diplomáciai kezdeményezést egyszer a magyar külügyminiszter neve fémjelezne, vagy ha az amerikai újságolvasó a magyar forradalom ötvenedik évfordulóján olvashatna egy meggyőző cikket arról, hogy érdemes volt nemet mondani a zsarnokságnak, és hogy a mai Magyarország zöme hisz is ebben.


A szerző 1956 óta él az Egyesült Államokban, neves újságíró, jelenleg Washington környéki farmon gazdálkodik. Magyarul is megjelent két könyve, "Amikor kerek volt a világ" és "Amikor az angyalok túljártak a világ eszén" címmel.