Tetszett a cikk?

Nagy vihart kavart Mikola István Pécsett, egy kampánygyűlésen tett kijelentése „az egyén parttalan szabadságvágyáról”, melynek nyilvánvaló kifejeződése – szerinte - a berlini Love Parade mintájára most már minden évben, megrendezett Budapest Parádé, vagy a Gay Pride mintájára a Meleg Büszkeség Napja. Ennek brutálisan megfogalmazott bírálatát összekötötte a liberálisok elleni támadással.

Budapesti love parádé
Mikola utóbb már általa is finomított kirohanása a „szexuális másság” felvonuló képviselői, a heteroszexuálisokkal min-den téren azonos jogot és lehetőséget követelő homoszexuálisok, továbbá a „szinglikből összeálló hordák” ellen irányult. Érthető, hogy Mikola kijelentését hevesen bírálta a média, és a baloldali pártok, min-denekelőtt az SZDSZ.

Nem vitás, hogy  a Fidesz igyekszik  maga mellé állítani a másság minden formájától viszolygó, konzervatív ízlésű választókat,  egyúttal elriasztani őket az SZDSZ-től, miközben a liberális párt a mindenféle kötöttségtől irtózó, a szabadság iránt elkötelezett csoportok rokonszenvére számít. Figyelembe kell venni, hogy ugyanaz a „hívószó” egységbe tud kovácsolni egy százezres nagyságrendű, kisebb választói tábort, de nem sokat mond a kereskedelmi televíziók kommersz műsorain szocializálódott széles tömegek számára.

Vegyük például a „szingliket”. Tudjuk, hogy a huszadik század első felében a férfi szinglik, akiket akkor agglegényeknek hívtak, nem örvendtek különösebb népszerűségnek. Még külön adót is kivetettek rájuk, fizessenek a luxusért, hogy nem alapítanak családot, és nincsenek eltartandó gyerekeik. Ma viszont egyáltalán nem tudjuk, hogy kik és milyen ismérvek alapján sorolhatók ebbe a kategóriába, különös tekintettel arra, hogy a „szingli életformát” mindkét nem egyaránt gyakorolhatja.

Fogadjuk el, hogy elsősorban fiatal, nagyvárosban élő felnőtt, középosztálybeli, illetve jómódú nők a szinglik. De csak azok, akik önként választották ezt az életformát, azaz férjhez mehetnének, családot alapíthatnának, de nem teszik, mert „élvezni akarják a szabadságot”. Vagyis a pártában maradt nők, illetve a magányos (elvált, özvegy) asszonyok nem szinglik. Nálunk a fiatal nők túlnyomó többsége férjhez menne, de nincs kihez, s amikor szinglinek vallja magát, csak a környezetét provokálja, azt üzenve: így is jól érzi magát. Egyébként a leghíresebb brit szingli nő, a regény- és filmbéli Bridget Jones sem tett mást, hiszen örömmel férjhez ment Mark Darcyhoz, mihelyst sikerült „behálóznia”. És persze ugyanebben a cipőben járt Terézanyu is, Bridget magyar megfelelője, aki hozzá hasonlóan szintén „álszinglinek” nevezhető.

Míg a szinglik hivalkodnak szingliségükkel, de a lelkük mélyén nem azok, a homoszexuálisokkal pont fordított a helyzet. A főpolgármesteri védnökséggel, a „meleg büszkeség” napján tartott Andrássy úti felvonulás egyik bevallott célja, hogy nyílt színvallásra bírja a magyar „gay and lesbian” társadalmat, melynek tagjai azonban nemigen akarják megragadni a kínálkozó alkalmat. Ezért a felvonuláson néhány tucat hazai meleg aktivista mellett sok külföldi látható, akik az egykori nemzetközi brigádok tagjaihoz hasonlóan idegen földön harcolnak a diszkrimináció ellen, techno zenére.

A magyar melegek egyáltalán nem sietnek a „coming out”-tal, a szexuális másságot a magánügyüknek tartják, és a környezetük is ezt várja el tőlük. Ezért a melegek polgári házasságkötésének ügye, mely Nyugat-Európa egyes országaiban az értelmiségi közvélemény egy részének támogatásával megvalósult, nálunk még nem aktuális, az  SZDSZ sem vetette azt fel. (Mindez nem zavarta Semjén Zsoltot, a Fidesz kereszténydemokrata csoportjának vezetőjét, hogy az SZDSZ-t emiatt is hevesen bírálja.)

A negatív diszkrimináció elleni harc kétségtelen nehézségekbe ütközik ott, ahol nincs nyílt, intézményes diszkrimináció, és az előítéletek látens módon érvényesülnek. Az elvi alapon diszkriminációellenes erők ilyenkor azoknak a kisebbségi csoportoknak a pozitív diszkriminációját támogatják, akik régebben szenvedtek hátrányokat, melyeknek hatása még mindig érezhető. De nem egyszerű eldönteni, hogy a pozitív diszkrimináció mikor válik a jóvátételből kiváltsággá, mert ekkor már a többség negatív diszkriminációjaként is felfogható: pontosan ez volt a helyzet Magyarországon az ötvenes években, amikor a felsőoktatási intézményekbe jelentkező, kisebbséget alkotó munkás- és parasztgyerekeket az értelmiségi családokból származó felvételizők rovására támogatták, a „többség érdekeinek megfelelően”.

A liberálisoknak a most véget ért parlamenti ciklus alatt számos ügyet karoltak fel: ilyen volt a könnyűdrogok liberalizációja, a családon belüli erőszak és a nők bántalmazásának kérdése, vagy a prostitúció „svéd modellt” követő szankcionálása, mely a feministák szívügye. A választások első fordulójának  kimenetele talán arra is rávilágit, mennyire népszerű az SZDSZ kisebbségvédő politikája, illetve mennyire volt jó befektetés a Fidesz riogató taktikája. 

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Graffitivel emlékeznek Maradonára Óbudán

Graffitivel emlékeznek Maradonára Óbudán

Szerbiában is tesztelik az orosz vakcinákat

Szerbiában is tesztelik az orosz vakcinákat

134 millió állami pénzre pályázhatnak a hajléktalanellátó intézmények

134 millió állami pénzre pályázhatnak a hajléktalanellátó intézmények