Teodor Atanasiu román honvédelmi miniszter

HVG: Egyre szaporodik az amerikaiakat Irakban faképnél hagyó országok száma. Románia mikor hívja haza katonáit?

T. A.: A román katonák addig maradnak Irakban, ameddig a parlament által adott felhatalmazás erre kötelezi őket. A jelenlegi mandátum 2006 végéig érvényes. Közben egyre hatékonyabb támogatást nyújtunk az iraki hadsereg kiképzéséhez és felszereléséhez. Reményeink szerint 2007-ben már lesz annyira erős az iraki hadsereg, hogy feladataink egy részét átadhatjuk nekik.

HVG: Amióta a világsajtó iraki hadifoglyok illegális fogva tartásával vádolja Romániát, külföldi és hazai újságírók egymásnak adják a kilincset a Kogalniceanu katonai bázison, ám mindeddig nem találtak áruló jelet. Ilyen jól eltüntették a nyomokat?

T. A.: Amióta az első nyilatkozatok megjelentek az úgynevezett fogolytáborral kapcsolatban, a román honvédelmi minisztérium kijelentette, nincs tudomása arról, hogy a Konstanca megyei Kogalniceanu légibázison valaha is ilyen központ létezett volna. Ugyanerre a következtetésre jutottak a támaszpontot felkereső újságírók és a Human Rights Watch emberjogi szervezet is mind a temesvári, mind a Kogalniceanu reptéren végzett vizsgálódás után.

HVG: Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter decemberben csak azért látogatott néhány órára Romániába, hogy aláírja a NATO-támaszpontok létrehozásáról szóló szerződést. Hol lesznek a bázisok? És mikor jönnek az amerikai katonák?

T. A.: Egyelőre nem tudom, mikor érkeznek. Az amerikai támaszpontok Dobrudzsában, a Fekete-tenger közelében létesülnek, az egyik helyszín a Kogalniceanu katonai reptér, amelyet az iraki háború során már használtak. Az amerikai katonák lőtere a Brassó megyei Sinken lesz. A közüzemi beruházások, valamint a bázisokhoz vezető utak építésének költségét a román állam állja, a támaszpontokon belüli infrastruktúra fejlesztése pedig az amerikai költségvetést terheli.

HVG: A támaszpontok létesítése Romániát terrortámadások célkeresztjébe állíthatja. Megéri?

T. A.: Az amerikai katonai bázisok léte szoros együttműködést jelent a világ legerősebb hadseregével. Ez nagyobb biztonságérzetet nyújt az országnak, annak ellenére, hogy tudjuk, egyúttal növelni fogja a terrortámadások esélyét. Nem a civilek lesznek az esetleges merényletek célpontjai. A kritikus övezetet inkább a támaszpontok jelentik, amelyeket egyébként csak időszakosan használnak majd az amerikai katonák. Felkészültünk a merényletek kivédésére, a veszélyeztetettség csökkentésére.

HVG: S attól nem tart, hogy az újabb NATO-bázisok híre megtorpedózza az elmúlt években lassan melegedő román-orosz viszonyt?

T. A.: Az orosz vélemények - mint mindig - ellentmondásosak. Moszkva egyfelől határozottan kijelenti, hogy a NATO-val közösen akar harcolni a terrorizmus ellen, másfelől gyakran hangoztatja, hogy nem akar erős NATO-t túl közel Oroszország határaihoz. Végül szerintem az együttműködési szándék diadalmaskodik, hisz képtelenség politikai tőkét kovácsolni a NATO-ellenes nyilatkozatokból.

HVG: Szomszédai gyakran vádolják Romániát azzal, hogy gazdasági-katonai fölényre törekszik a Fekete-tenger övezetében. Ön szerint miért?

T. A.: Románia elsősorban azt akarja, hogy véleményét, mint közepes méretű európai országét, figyelembe vegyék, miként ez Európában egyre inkább jellemző. Erre jogosít fel minket a NATO-tagság, a közelgő uniós csatlakozás, a konzekvens biztonságpolitika és az a tény, hogy az egykori Varsói Szerződés-tag, majd a NATO által oltalmazott védelemfogyasztókból védelemexportőrökké váltunk.

HVG: Ukrajnával a mai napig rendezetlenek a határvonalak: mindkét ország magának követeli például a fekete-tengeri Kígyók szigetét. Kijev Románia tiltakozása ellenére tavaly hajózhatóvá tette a tengerhez vezető csatornáját, és a kotrás idején az egymással farkasszemet néző parti őrségek hajszál híján fegyvert használtak.

T. A.: Ukrán kollégámmal sosem tárgyaltam még erről, de remélem, a külügyminisztérium megtalálja a megoldást, hogy Ukrajnával is aláírjunk egy, a vitás kérdéseket rendező kétoldalú egyezményt. Ezt előmozdíthatja Ukrajna közeledési szándéka az Európai Unióhoz. Nekik sem érdekük a területi vita folytatása. Szerintem a sziget és a Duna-ág katonai-stratégiai szempontból kevésbé fontos. Ukrajna katonai egységet telepített a Kígyók szigetére, de ezúttal inkább nacionalista büszkeségről van szó, amit választásokkor a pártok mindig is meglovagolnak.

HVG: Önöknek viszont nem lehetett nagy büszkeség, hogy az - izraeli Elbit cég által korszerűsített - MiG-21-esek közül az elmúlt években több lezuhant.

T. A.: Az említett cég által felszerelt fedélzeti műszerek korszerűek, ellenben a „hordozó", vagyis a repülő már rég kiöregedett.

HVG: Románia az idén hozzákezd vadászgépei lecseréléséhez. Amerikai vagy európai gépet vásárolnak?

T. A.: A vadászgépcsere kényes ügy. 2010-2011-ig a jelenlegi, felújított MiG-Lancerek végérvényesen leíródnak, s ezeket valamivel helyettesíteni kell. Ha rajtam múlna, a legkorszerűbb gépeket vásárolná meg az ország - Eurofightert, F35-öst vagy Gripent -, de szerintem anyagi megfontolásokból végül használt gépekkel korszerűsítünk.

HVG: A vadászgépvásárlás eddig szinte kivétel nélkül minden volt szocialista országban botrányt kavart. Ön milyen stratégiával készül ennek elkerülésére?

T. A.: Kár lenne elrontani a meggyökeresedett hagyományokat... De komolyra fordítva a szót, amit ön említett, azok sajtócirkuszok voltak, nem pedig állami szintű botrányok. Mindenképpen beszerzési pályázatot írunk majd ki, de szerintem a hangoskodások elkerülhetetlenek, hisz a jelentkező cégek érdekei különbözőek, és van is elegendő pénzük botrányok kirobbantásához.

HVG: A kudzsiri hadiüzem mérnökeként belülről is megtapasztalhatta a román fegyverexportnak a rendszerváltás utáni mélyrepülését. Miért nem bírják a tempót?

T. A.: Mert az akkori feltételek, körülmények gyökeresen megváltoztak. Korábban Románia számos embargóval sújtott országba, például Líbiába exportált fegyvereket. Egyedüli szállítóként könnyű kereskedni: úgy szinte bármilyen minőségben, bármi eladható. A kőkemény verseny uralta nemzetközi piacokon a minőség és az ár viszonya a lényeg. Sajnos a román állami fegyvergyártó cégeknek nem volt elegendő tőkéjük a fejlesztésre, a technológiájuk megrekedt a hetvenes évek szintjén. Ha sürgősen nem pumpálnak tőkét a hadiiparba, e cégek a hazai piacról is kiszorulnak.

HVG: Milyen mértékben építik le a román hadsereget az előző kormány által meghirdetett haderőreform során?

T. A.: 2007 végéig a román hadsereg összlétszáma a mostani 110 ezerről 90 ezer főre csökken, ebből a tisztek száma 15 ezer lesz. Eközben jövő januártól megszűnik a kötelező sorkatonai szolgálat. A második ütem 2015 végéig tart, e nyolc év alatt további 10 ezerrel csökkentjük a katonaság létszámát. A reform befejeztével az összes eddigi fegyvernem, ha átszabva is, megmarad, beleértve a hegyivadászokat is.

HVG: Eugen Badalan vezérkari főnök a parlament védelmi bizottsága előtt tavaly ősszel kijelentette, hogy a 2006-os költségvetésben a kormány által vállalt 2,38 százalék helyett csupán a GDP 1,85 százalékát kapja a hadügy, ami kevés a NATO-tagságból fakadó feladatok ellátására.

T. A.: Időközben Badalan vezérkari főnök meggondolta magát. Én akkor a szemére vetettem, hogy olyan problémakört kommentált, amelyhez semmi köze sincs, ráadásul megfelelő költségvetési információkkal sem rendelkezett. Biztos vagyok benne, hogy a jelenlegi költségvetés elegendő az összes belső és külföldi katonai feladat, szerződés teljesítésére. Ha a költségvetési pénzhez hozzáadjuk a 2006-ban rendelkezésünkre álló más forrásokat is, akkor a keretünk megközelíti a GDP két százalékát.

HVG: Nemcsak a beosztottjaival kerül időnként konfliktusba. Igaz, hogy Traian Basescu államfő nyomást gyakorol önre, hogy a többi hírszerző szolgálat mellett a katonai hírszerzés is a számára nagyobb betekintést nyújtó Nemzeti Információs Közösség ernyője alá kerüljön?

T. A.: Erről már beszéltem az elnökkel, s elmondtam neki, sehol a világon nincs olyan hadsereg, amelynek ne lenne saját, független titkosszolgálati struktúrája. Szavaiból én arra következtettem, hogy egy olyan intézményt akar, ahol a nemzetbiztonság számára fontos összes információt egybegyűjtik a hírszerző szolgálatoktól, hogy a politikai döntéshozók ezt összegezve kaphassák meg. Ezért született meg a bombasztikus nevű Nemzeti Információs Közösség.

IRHÁZI JÁNOS / BUKAREST

Teodor Atanasiu
A Fehér megyei Kudzsiron született politikus a Kolozsvári Műszaki Egyetemen szerzett mérnöki diplomájával 1987-től dolgozott szülővárosában a Mechanikai Művek Rt.-nek nevezett hadiüzemben, ahol 1995-től műhelyvezető volt, 1997-től pedig négy évig a vezérigazgató-helyettesi székben ült. Később magáncégeket irányított. A Nemzeti Liberális Pártba (PNL) 1990-ben lépett be, 1992-1996 között Kudzsiron helyi, majd 1996-tól nyolc évig Gyulafehérváron megyei önkormányzati képviselő. 2004-től a rendszerváltás utáni legfiatalabb román hadügyminiszter. Büszke arra, hogy sosem volt a kommunista párt tagja.