Kendernyi kérdés

© Marton Szilvia

Kezdjük azzal, hogy bár 2005-ben országszerte vagy hatvan aktivista és szimpatizáns jelentette fel magát kenderfogyasztás miatt, alig néhányuk ellen indult eljárás. Az első önfeljelentők ellen saját vallomásuk és önként adott vizeletmintájuk vizsgálata alapján a rend őrei megindították a büntetőeljárást, a többieknél azonban egyszerűen megtagadták a nyomozást. Érvük úgy szólt, hogy az önfeljelentés önmagában nem elég a nyomozás megindításához, a leadott vizeletminták vizsgálatára pedig csak akkor van törvényes lehetőség, ha már megindították valaki ellen a büntetőeljárást. Ez valóban igaz, de akkor mi a törvényes alapjuk a diszkórazziáknak? Mi alapján állít elő a rendőrség alkalmanként egy-egy szórakozóhelyről akár száz fiatalt is, vizeletvizsgálatra kötelezve őket, hogy aztán, ha a minta pozitív, eljárást indítson ellenük? Az önfeljelentőkkel kapcsolatban pedig hogyan fordulhat elő, hogy ugyanazon hatóság előtt tett, szó szerint ugyanolyan vallomásra egyesek ellen eljárás indul, mások ellen nem?

Az is érthetetlen, ahogy a bűnüldözők az első önfeljelentő-tárgyalásra reagáltak. A Kendermag Egyesület alelnöke a teljes magyar sajtó által kísérve, méretes kendernövénnyel érkezett a tárgyalására, majd békésen távozott onnan, hóna alatt a bokorral. Amikor az egyik kereskedelmi tévé híradója erre rákérdezett, a rendőrség kommunikációs munkatársa közölte: egyeztettek az ügyészséggel, és arra a megállapításra jutottak, hogy az akcióval a vádlott nem követett el bűncselekményt. A büntető törvénykönyv szerint - emlékeztetett az üzenet csaknem kétmillió nézőt - "nem büntethető kábítószerrel visszaélés miatt az, aki csekély mennyiségű kábítószert saját használatra termeszt, előállít, megszerez, tart". Ez tény ugyan, de néhány sorral később - bár ehhez talán lapozni kellett volna a törvényben - az is áll, hogy a fentiek csak akkor érvényesek, ha a vádlott okirattal igazolja a legalább hat hónapos drogkezelés elvégzését.

A rendőrség két nap múlva kapcsolt, és házkutatást tartott az aktivistánál. Illetékese közölte, szakértőt fognak kirendelni annak eldöntésére, hogy a lefoglalt drog (négy darab kendernövény) csekély vagy jelentős mennyiségű-e. Pedig a törvény kifejezetten rendelkezik arról, hogy kannabisztermesztéskor a csekély mennyiség felső határa öt darab növény. A szakértő nyilván olyan képzett valaki lesz, aki el tud számolni négyig.

A fenti bakik akár tréfásak is lehetnének, ha nem lehetne következtetni belőlük néhány dologra. Először is, egy demokratikus rendőrséghez méltatlan diszkórazziaszerű módszerek bizony előfordulnak a rendőri munka egyéb területein is. Például a legtöbb közúti igazoltatásnál és gyalogos-ellenőrzésnél. A rendőrségi törvény ugyanis annyira nem ad tág teret az igazoltatásnak, hogy ne kelljen legalább egy törvényes célt megjelölni az intézkedés okaként. Ma ez a legtöbbször elmarad, a rendőr egyszerűen azért állít meg bennünket, mert közúti ellenőrzést végez. Kevéssé valószínű, hogy maga az igazoltatás lehetne egyben az ok is, amiért sor kerül rá. Ugyanez igaz az utcán váratlanul megmotozott fiatalokra is - legtöbbször nincs indoklás, ami az intézkedést törvényesen igazolhatná. Ha a fokozott sajtóérdeklődés kísérte esetekben ily botor a rendőri eljárás, vajon milyenek lehetnek a nyilvánosság által nem követett ügyek?

DÉNES BALÁZS

(A szerző a Társaság a Szabadságjogokért szervezet elnöke)