"Angyalföldön a Vasasban, a helyi vagányok közt én voltam az úrigyerek, a magamfajták közül viszont azzal tűntem ki, hogy az angyalföldi vagányokkal fociztam" - vezet el máig tartóan kettős megítélésének feltehető gyökeréig a magyar foci vezérkarát detronizáló 53 éves vállalkozó, ligaelnök.
© Dudás Szabolcs |
A zöld gyep otthon is kísérti: "szívesen kertészkedem a római-parti családi házban, ami persze csak annyit jelent, hogy nézem, mert már minden automata. És kertészt is tartok." Az élvezetet egykori ritmikus sportgimnasztikai válogatott feleségével és a négy gyerekkel osztja meg: Dóra 22 éves, tavaly vízipóló-világbajnok lett, és testnevelőnek készül, a 20 esztendős Bálint az Általános Vállalkozási Főiskolán tanul, az egy évvel ifjabb Orsolya a Károli Gáspár-egyetem diákja, a 14 éves Hanna pedig gimnazista.
- Ki hitte volna még egy hónapja: megy az MLSZ-elnök, majd az ön közreműködését az 1954-es elvesztett berni világbajnoki focidöntő csapásához hasonlító szövetségi kapitány is, kollégái pedig már az OTP-s nábobot, Csányi Sándort masszírozzák, hátha tovább finanszírozza a masszívan veszteséges fociboltot. Hová tűnt az ellentábora?
- Nincs ellentábor. Egy tábor van, mindenki a megtisztulást akarja. Ki-ki kijelöli a maga embereit, akiket a másik oldal is elfogad. Aztán kell egy elnök, akit a közös akarat nevez meg. Ide új ember kell, aki nagyon szereti a focit, és képes sok áldozatot is hozni érte.
- Még ha nem is biztos, hogy eligazodik a hazai focilabirintusban? De mi lesz, ha idővel mégis kiismeri magát, és az asztalra csap? Ön majd megint segít meneszteni?
- Nekem már elég MLSZ-elnök-fúrásból. És az is biztos, hogy sokakban megváltozott az én megítélésem is. Pedig senkit sem akartam rágalmazni, de tény, hogy polgári neveltetésemtől távol álló módon székeket rugdostam, többeket lecsalóztam...
- Hát ha már szóba hozta: mi történt?
- Nyilván a jogos felháborodás váltotta ki mindezt. Mégis, bármilyen energikus is vagyok, tudom, hogy ez nem adhat okot ilyesmire. Mert hihetetlennek tűnik, de egyébként a világ legkiegyensúlyozottabb embere vagyok. Kérdezzék meg az embereimet a cégemnél.
- Alig hisszük, hogy meghazudtolnák. A lényeg persze, hogy merre tovább?
- A feladat inkább riaszt, mert kiderült, hogy az egyetlen lehetséges vezérlő csillag, az ominózus Eb-pályázat körül szinte semmi sincs rendben. Pedig én szeretem a rendet. Aki bejön a cégemhez, látja, hogy egy kicsit minden másképp néz ki, ráadásul mindezt saját erőmből értem el. Nálam a dokumentumok iktatása a legkorszerűbb módon történik.
- Ez jót tenne a magyar focinak is, bár a dolog nyilván ennél összetettebb. Ami meg a felfordulást illeti: ön még olyan tekintéllyel is tengelyt akasztott, mint a maga idejében szupersztár futballbíró Puhl Sándor. Nem sajnálta ledönteni ezt a mitikus szobrot is?
- Hogy Puhl milyen bíró volt, azt nem nekem kell megítélnem. Négyszer is a világ legjobb játékvezetőjének választották, és biztosan az is volt. De hogy milyen sportvezető: csináltattam egy kimutatást, amelyből kitűnik, hogy amióta ő a játékvezetők főnöke, hogyan süllyedt le a bírói színvonal. Nem kapunk nemzetközi meccseket, pedig valamikor nemcsak Puhl, hanem Wagner és Juhos és mások is vezettek vb-, Eb- és UEFA-meccseket.
- Beszéljünk inkább önről: korábban sem lehetett könnyű ember, hiszen játékosként két-három évente váltott csapatot, és edzőként sem táborozott le sokáig...
- Focistaként az NB I/B-ben egy kicsit jobb voltam, mint az átlag, az NB I-ben meg egy kicsit gyengébb. Edzőként viszont, bár a BVSC-t felvittem az első osztályba, és a Fradi kivételével szinte minden nagy csapatnál edzősködtem, egyértelműen kudarcot vallottam.
- Most miért ostorozza magát? Ellenségei még majd visszaélnek ezzel...
- A lényeg, hogy nem történt velem olyasmi, amire igazán büszke lehetek. Eközben pedig állandó kettősségben éltem. Mert az üzleti életben sikeresebb voltam.
- Eredetileg kertészmérnök is, ezért talán tudja, miért van az, hogy Angliában, Németországban a téli szezon meccsein is hibátlannak tetsző gyepen játszanak, itthon viszont már az első őszi esők után is csak sárdagasztás folyik?
- Nézzék meg egyszer az én kertjeimet, a cégnél, a házamnál, a nyaralóm körül. A titok: foglalkozni kell vele. Művelni és ápolni. E nélkül hiába pumpálnak bele ebbe és a fociba általában is milliárdokat. Olyan ez, mintha egy Fedél nélkült áruló embernek adnánk egymilliót. Hiába, az illető néhány nap múlva valószínűleg ugyanott koldulna.
- Volt olyan pillanat, amikor barátja, az MTK mögött álló Várszegi Gábor nyomott rengeteg pénzt a focistákba, és hiába volt ön ott, a kirobbanó siker elmaradt. Szóval abban a felállásban képletesen ön volt az ingyenújságárus?
- Azzal kezdem, hogy Várszegi úr nem a barátom, ennek ellenére jó a kapcsolat köztünk, ami, úgy érzem, a kölcsönös tiszteleten alapszik. Voltak dolgok, amikkel nem értettem egyet, elmondtam neki, de mivel ő volt az úr a háznál, tudomásul vettem, és békében-barátságban eljöttem az MTK-tól. Megjegyzem, kevés embert ismerek, aki rajtam kívül meg merte volna tenni, hogy abban az időben azt mondja Várszeginek: köszönöm, de veled nem tudok együtt dolgozni.
- Van nagyobb tét is az életében: egy nem feltétlenül a játéktudásunk alapján elnyert foci-Eb-rendezés - és -részvétel - töméntelen pénz feletti rendelkezéssel is járna. Sokan mondják, puccsával ezt veszélyezteti. Mi lesz, ha végül nem mi kapjuk a rendezési jogot?
- Nem érzem az összefüggést. Most különben is az a dolgunk, hogy megnézzük, milyen a pályázat, mit lehet vele elérni. Mint minden nagy dolgot, ezt is csak komoly összefogással lehet sikerre vinni. Csak a közhely jut eszembe: amíg élünk, remélünk. Én eddig mindennap úgy keltem, hogy szeretnék pozitív napot élni. Persze van, hogy esténként ennek ellenére rossz érzésekkel fekszem.
LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
