A gyármogul esete a sajtószabadsággal

Távoznak a Magyar Hírlaptól a lap függetlenségének betartása fölött őrködő ombudsmanok, Majtényi és Miklósi. Gyaníthatóan a laptulajdonos zokon vette bírálatukat, amelyet ezek után az Élet és Irodalom hozott le.

  • unknown unknown
A gyármogul esete a sajtószabadsággal

Majtényi László
© Müller Judit
Széles Gábor, médiabirodalmának építgetésével jó úton halad afelé, hogy ráleljen önnön korlátaira. A Videoton, az Ikarus, a Műszertechnika, és végül a MGYOSZ révén Szélesnek komoly esélyei vannak, hogy beírja nevét a honi ipartörténet legendás alakjai közé. Ám, csúszós terepre hágva, napilapot is vásárolt, tematikus csatornát gründolt, feltehetően sokkal inkább presztízsből, mint nyereségre törekedve.

A Magyar Hírlap “házi ombudsmanjainak” – belső forrás szerint Széles nyomására történt – távozása legalábbis azt bizonyítja, a “nagytőkés szakszervezet” elnöke nem érti, egy szerkesztőséget képtelenség úgy dirigálni, mint egy gyárat. Aki nem ismerné a mi kis posztszocialista régiónkban banális sztorit: a Magyar Hírlap (még Széles belépése előtt) felkérte Majtényi László volt adatvédelmi biztost és Miklósi Zoltánt, pártatlan információszabadság-tudorként véleményezzék az újság hasábjain, hogy a szerkesztőségi gyakorlat mennyire klappol a vállalt függetlenség elveivel.

A publikációs jogok két “őrzőkutyája” a lap tulajdonviszonyaiban bekövetkezett impériumváltás után sem tett lakatot a tollára. Írásukban megemlítették, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén hepciáskodó Gyurcsány, és az elnöki minőségben jelenlévő tulaj csörtéjét hírül adó tudósításokban a szerkesztők-  túlkompenzáló módon - Széles pártját fogták. Tették ez úgy, hogy elmulasztották jelezni Széles másik, tulajdonosi státuszát. De a régebben oly készséges lap valahogy az istennek nem akarta lehozni a szakmai kommentárt. Így azt végül az ÉS-ben olvashattuk. Ami egyben beismerése volt annak, hogy Majtényi és Miklósi rúdja kifelé áll.

Széles Gábor
© Müller Judit
Hősünk, a gyármogul persze hivatalosan nem kérte, hogy szekálják már ki azt a két fazont, akik mindenbe  beleütik az orrukat. Ugyan, dehogy. De azt nyilván sokszor gondolhatta magában, “a saját lapomba’ tán azt íratok, ami jólesik, miért  fizessem azt, aki belemar a kezembe, amiből etetem”.  Kétségtelen, ahonnan ő jött, ott a dolgok efféle kerékvágásban zajlanak. Egy nagyipari üzemben – helyesen egyébiránt – minden úgy történik, ahogy a tulajdonos, a befektető, a részvénytöbbség birtokosa akarja. Ha úgy kívánja, a futószalagról ezentúl ne sárga buszok, hanem kék teherautók jöjjenek le, akképp is lesz. De a médiában – s ezt a szakmabeli, médiabefektető pénzemberek tudják is – más a helyzet. Ám Szélesnek ez profilidegen invesztíció. 

A szerelőmunkás, a technikus, a művezető nem érzi szuverenitásába való gázolásnak, ha nem utas-, hanem teherszállító gépjárművet rak össze. A vérbeli újságíró más rugóra jár, neki igenis becsületébe vág, ha informális presszióval arra kényszerítik, mást írjon, mint amit gondol. Magam is, kollégaként, szomorúan olvastam a Magyar Hírlap felelősséget elkenve mosakodó, bizonyítványmagyarázó nyilatkozatát.

Zsurnaliszták és akik csak mímelik (Oldaltörés)

Csupán két, morálisan respektálható opció van: az egyik, hogy - mint a Lajtán túl szokásban van -, objektív, elfogulatlan lapot üzemeltetek, hagyom dolgozni ombudsmanostul, és nem kényszerítem a túllihegő udvaronc szerepkörébe. A másik is  lehet a maga módján tisztességes: kiírom a fejléc alá, hogy az újság, amit az olvasó kézbe vesz, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége (vagy a Széles-cégbirodalom) hivatalos lapja. És akkor magától értődik, ott csak olyan információ láthat nyomdafestéket, amely a lapgazda érdekeit szolgálja. Egyvalamit nem lehet következmény nélkül megtenni: bezsebelni a független orgánumnak kijáró elismerést, aztán meg észrevétlenül átmenni szócsőbe. Jó lenne, ha ez a az Echo Tv adásában  szakmaiságukat naponta hirdető Magyar Hírlap- vezetőknek is eszébe jutna.

Persze tudjuk, nagy úr az egzisztenciális szükség, a kenyérgond sajna gyakori vendég a zsurnalisztánál. Azzal is tisztában vagyunk, lapcsinálókból tömegtermelés van, hetente százával várakoznak tehetséges (és kevésbé tehetséges) újdondászok az ajtó előtt, így bárki lecserélhető, amennyiben “sokat ugrál”, pláne, ha nem bajmolódunk holmi kollegiális-etikai dimenziókkal. Ráadásul a formálisan a szakmában lévők jelentős része (reméljük, még nem a többsége) gyakorlatilag nem sajtómunkás, hanem szórakoztatóipari alkalmazott, redakcióba kihelyezett pártpropagandista, cikkszerzőnek álcázott gazdasági vagy közéleti reklámszövegíró. De jó, ha mindenki tudja: a becsületnek ugyanúgy ára van, mint a civil kurázsit feláldozó elvtelenségnek. Az egyénen múlik, hogy szerinte melyiket éri meg kifizetni.

Ilyen egyszerűen lopták el egy nő több száz millió forintot érő budai telkét

Ilyen egyszerűen lopták el egy nő több száz millió forintot érő budai telkét

Nyolc nap leforgása alatt elajándékoztak, majd eladtak egy jelenleg 300-400 millió forintot érő telket Budapest XII. kerületében – mindezt úgy, hogy a tulajdonos erről semmit sem tudott. Azóta egy konténer is megjelent a területen, a csalás áldozata pedig nem tehetne semmit egy esetleges építkezés ellen sem, mert jogilag már nem az övé a telek. A HVG információi szerint egyre több a hasonló ügy.