Távoznak a Magyar Hírlaptól a lap függetlenségének betartása fölött őrködő ombudsmanok, Majtényi és Miklósi. Gyaníthatóan a laptulajdonos zokon vette bírálatukat, amelyet ezek után az Élet és Irodalom hozott le.
Majtényi László © Müller Judit |
A Magyar Hírlap “házi ombudsmanjainak” – belső forrás szerint Széles nyomására történt – távozása legalábbis azt bizonyítja, a “nagytőkés szakszervezet” elnöke nem érti, egy szerkesztőséget képtelenség úgy dirigálni, mint egy gyárat. Aki nem ismerné a mi kis posztszocialista régiónkban banális sztorit: a Magyar Hírlap (még Széles belépése előtt) felkérte Majtényi László volt adatvédelmi biztost és Miklósi Zoltánt, pártatlan információszabadság-tudorként véleményezzék az újság hasábjain, hogy a szerkesztőségi gyakorlat mennyire klappol a vállalt függetlenség elveivel.
A publikációs jogok két “őrzőkutyája” a lap tulajdonviszonyaiban bekövetkezett impériumváltás után sem tett lakatot a tollára. Írásukban megemlítették, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén hepciáskodó Gyurcsány, és az elnöki minőségben jelenlévő tulaj csörtéjét hírül adó tudósításokban a szerkesztők- túlkompenzáló módon - Széles pártját fogták. Tették ez úgy, hogy elmulasztották jelezni Széles másik, tulajdonosi státuszát. De a régebben oly készséges lap valahogy az istennek nem akarta lehozni a szakmai kommentárt. Így azt végül az ÉS-ben olvashattuk. Ami egyben beismerése volt annak, hogy Majtényi és Miklósi rúdja kifelé áll.
Széles Gábor © Müller Judit |
Csupán két, morálisan respektálható opció van: az egyik, hogy - mint a Lajtán túl szokásban van -, objektív, elfogulatlan lapot üzemeltetek, hagyom dolgozni ombudsmanostul, és nem kényszerítem a túllihegő udvaronc szerepkörébe. A másik is lehet a maga módján tisztességes: kiírom a fejléc alá, hogy az újság, amit az olvasó kézbe vesz, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége (vagy a Széles-cégbirodalom) hivatalos lapja. És akkor magától értődik, ott csak olyan információ láthat nyomdafestéket, amely a lapgazda érdekeit szolgálja. Egyvalamit nem lehet következmény nélkül megtenni: bezsebelni a független orgánumnak kijáró elismerést, aztán meg észrevétlenül átmenni szócsőbe. Jó lenne, ha ez a az Echo Tv adásában szakmaiságukat naponta hirdető Magyar Hírlap- vezetőknek is eszébe jutna.
Persze tudjuk, nagy úr az egzisztenciális szükség, a kenyérgond sajna gyakori vendég a zsurnalisztánál. Azzal is tisztában vagyunk, lapcsinálókból tömegtermelés van, hetente százával várakoznak tehetséges (és kevésbé tehetséges) újdondászok az ajtó előtt, így bárki lecserélhető, amennyiben “sokat ugrál”, pláne, ha nem bajmolódunk holmi kollegiális-etikai dimenziókkal. Ráadásul a formálisan a szakmában lévők jelentős része (reméljük, még nem a többsége) gyakorlatilag nem sajtómunkás, hanem szórakoztatóipari alkalmazott, redakcióba kihelyezett pártpropagandista, cikkszerzőnek álcázott gazdasági vagy közéleti reklámszövegíró. De jó, ha mindenki tudja: a becsületnek ugyanúgy ára van, mint a civil kurázsit feláldozó elvtelenségnek. Az egyénen múlik, hogy szerinte melyiket éri meg kifizetni.
Nyolc nap leforgása alatt elajándékoztak, majd eladtak egy jelenleg 300-400 millió forintot érő telket Budapest XII. kerületében – mindezt úgy, hogy a tulajdonos erről semmit sem tudott. Azóta egy konténer is megjelent a területen, a csalás áldozata pedig nem tehetne semmit egy esetleges építkezés ellen sem, mert jogilag már nem az övé a telek. A HVG információi szerint egyre több a hasonló ügy.
Talán mindenki halott már Bugyiról és Taktaharkányról, ám ezeken kívül is rengeteg érdekes nevű település található Magyarországon. Játsszon velünk!
A viharkároknak mintegy 10-12 százalékát okozzák fakidőlések.
Szerbiában és Magyarországon is új erőre kapott a tiltakozás a rendszer ellen. Tóth Szilárd János politológussal beszélgettünk.
