© Stiller Ákos

A rendszerváltás óta a kelet-közép-európai országok politikai, gazdasági és katonai téren egyaránt igyekeznek integrálódni az Európai Unióba. Mégis időről-időre kiderül, hogy e társadalmaknak vannak olyan rejtett, az állampárti diktatúrák köréből örökölt mechanizmusaik, amelyek képesek érvényesíteni a befolyásukat, és sikeresen megakadályozzák, hogy a civil szervezetek vagy a politikai pártok által rövid pórázon tartott média a nyilvánosság elé tárja e titkokat. Okkal lehet feltételezni, hogy az egyes politikai vezetők által kézileg vezérelt, a demokratikus kontrollt mindenképpen nélkülöző titkosszolgálatok korrekciós jelleggel beavatkoznak a politikába. Ügyeket produkálnak, hogy számukra kedvező politikai folyamatok induljanak, amelyeket a saját irányításuk alatt tarthatnak, a kívánatosnak tartott cél elérése érdekében.

Románia, 1990 június. Alig fél éve döntötték meg a Ceaucescu-diktaturát: 1989. december 22-én a déli órákban a felkelők Bukarestben elfoglalták a Román Rádió és Televízió épületét. A stúdióban az ismert ellenzéki költő, Mircea Dinescu bejelentette a diktátor lemondását, és a Nemzeti Megmentési Front megalakulását, amelyet az addig háttérbe szorított kommunisták hoztak létre, Ion Iliescu vezetésével. Ez a párt elsöprő győzelmet aratott a május 20-án rendezett parlamenti és elnökválasztásokon. A választási eredmények elleni tiltakozásul nagyszabású diáktüntetések kezdődtek Bukarestben ugyanazokon a köztereken, ahol a diákok decemberben Ceaucescu távozását követelték. A „zavargások” felszámolására, a törvényes hatalom stabilizálására a Zsil-völgyéből bányászok érkeztek a fővárosba. Ők maguk is érezték saját bőrükön a a gazdasági megszorításokat, de elhitették velük, hogy egy „vasgárdista államcsínyt” kell minden áron megakadályozniuk.

A bányászokat titokzatos különvonatok hozták fel Bukarestbe. Nem kellett bíztatni őket, a rendőrség asszisztálásával teljesítették küldetésüket, inzultálták a tüntető diákokat és értelmiségieket. Vandalizmusok nem ismert határt, többen életükkel fizettek, hogy akkor az utcára merészkedtek. Június 17-én a bányászok megrohanták és elfoglalták a Román Rádió és Televízió épületét, ugyanúgy mint fél évvel korábban a felkelők. Iliescuék nem tudták, de valószínűleg nem is akarták megvédelmezni az épületet: legföljebb néhány tucat rendőrt vonultattak fel a védelmében, akik alulmaradtak az ostromlókkal szemben. (A bányászok 1991 júniusában ismét vendégeskedtek Bukarestben, segítettek megdönteni a reformer Petre Roman kormányát, majd 1999-ben vezérük, Miron Cosma vezényletével újra elindultak a főváros felé, de ekkor már sikerült megakadályozni bukaresti látogatásukat. Cosmát lecsukták, de Iliescu 2004 decemberében elnöki kegyelmet gyakorolt, és kiengedték büntetése letöltése előtt.)

Nyugati megfigyelők vetették fel, hogy érezhető hasonlóságok vannak a Szlovákiában, Magyarországon, illetve Romániában történt  események között: egyes kritikus helyzetek hátterében egyértelműen titkosszolgálati machinációkat lehet sejteni, és válságos pillanatokban árnyékhatalom veszi kézbe az események irányítását.

Ami Magyarországot illeti, sokan állítják, talán nem alaptalanul, hogy az 1990 október végi taxisblokádban és a két évvel később Göncz Árpád Kossuth téri beszédének megzavarása körül kitört botrányban is szerepet játszottak egyes, a szolgálatokkal kapcsolatban álló személyek. 2002 júniusában titokzatos személyek nyilvánosságra hozták, hogy a miniszterelnök, Medgyessy Péter a D-209-es számú SZT-tiszt volt, ami ugyan akkor nem vezetett a miniszterelnök lemondásához, de alkalmas volt arra, hogy megrendítse a nem sokkal azelőtti választások törvényességébe vetett bizalmat.

Lényegében ugyanezt a célt szolgálta - lehet, hogy ugyanezen kör részéről - Gyurcsány Ferenc május 27-i beszédének kiszivárogtatása. Valószínűleg egy másik kör részéről megjött a manipulált tömegreakció: a Gyurcsány ellen tüntetők „kemény magja”, akiknek legnagyobb része agresszív futballdrukkerekből verbuválódott, szeptember 18-án a Hír Tv kamerái előtt megostromolta és elfoglalta a televízió épületét, amelyet gyakorlatlan és rosszul felszerelt Baranya megyei rendőrök védtek. Ahogy Romániában 1990-ben, úgy Magyarországon sem volt véletlen, mi vált célponttá: ott az 1989. decembere 22-i., nálunk az 1956. október 23-i eseményeket idézték fel a gondosan közvetített és médiatizált térbe helyezett összecsapások. (Érdemes még idézni MTV-t népszerűsítő, néhány hónappal ezelőtti ostoba plakátot is: „Ha ön lenne forradalmár, melyik televíziót ostromolná meg?”)

A Népszabadság néhány napja interjút közölt Végh József kriminál- pszichológussal „Ilyet ingyen nem csinálnak” címmel. Végh felveti, amire más források is egyértelműen utalnak, hogy a vandál, és a szélsőséges nacionalista eszméket kultiváló huligánokat, ugyanúgy, mint a Zsil völgyi bányászokat 1990-91-ben, felbérelték, csináljanak "egy kis balhét". Ilyesféle akciókra a magyar titkosszolgálatok emberei, akik saját állításuk szerint jó ideje beépültek már a futballhuligánok közé, minden további nélkül képesek lehettek.

Mindenképpen hasznos lenne, ha a továbbiakban a titkosszolgálatok valóban csupán azzal törődnének, amivel megbízták őket, vagyis, hogy őrködjenek a nemzet biztonsága fölött. A gyanús jelek arra utalnak, hogy bizony egyesek nem tudnak ellenállni a kísértésnek, és partnerül szegődnek kétes belpolitikai hatalmi játszmákhoz. Méltatlan egy demokráciához, az EU egyik tagországához.