Rehabilitáljunk!

© Végel Dániel

A nagyi szerint egyébként teljesen rendben van ez a verdikt, amely hűen tükrözi az ítélkező legfőbb bírák demokratikus jogállamról alkotott politikai és jogi szemléletét. Ő is úgy gondolja, ideje rehabilitálni a náci és nyilas rémuralom kiszolgálóit és végrehajtóit, hiszen mindegyikük életében akad olyan díszítő eset, amikor alkalmatlanságból, képzetlenségből, netán egyszerű hanyagságból nem öltek meg mindenkit, akinek a megsemmisítésére a hatályos törvények egyébként felhatalmazták őket. Személyes emlékeiben kotorászva a nagyi tudna néhány erre érdemes személyt is javasolni.

Szerinte rehabilitációra érett az a nyilaskeresztes párttag, aki a Fehérvári úton haladó munkaszolgálatos menetoszlop kísérőjeként a sorból kiugró és elfutó két fiatal közül csak az egyiket lőtte le. Igaz, a másikat azért nem tudta lelőni, mert az, arcátlanul kijátszva a hatóság éberségét, éppen az ellenkező irányba futott. Mire pedig a hatályos törvény által előírt kényszermunka helyére tartó menetoszlopot kísérő és így nyilvánvalóan jogszerűen fegyvert használó pártszolgálatos megfordult az önkényesen távozó másik törvénysértő irányába, addigra az már eltűnt a házak között. Az sem kizárt, hogy a törvények alapján jogszerűen létrehozott és az utcákon bármely gyanús elemet jogszabályi felhatalmazás alapján kivégző fegyveres testület tagja direkt fordult meg lassan.

Mindenképpen rehabilitációra érdemes az a csendőrtiszt is, aki a józsefvárosi pályaudvarról törvényileg előírt módon induló utolsó zsidóvonat egyik marhavagonját sem volt már hajlandó kinyitni a "későn" érkező húsz zsidó számára, mivel már lezárta a szállítólevelet. "Ha ezeket is beengedem, akkor írhatom át az egészet. Legfeljebb ez a húsz megmenekül" - mondta, vállalva a hatályos törvények súlyos megsértését is.

A nagymamám egy SS-tiszt rehabilitációját is mindenképpen megfontolandónak tartaná. 1944-ben az Adolf Eichmann budapesti lakhelyéül szolgáló, a hatályos törvények alapján a Tungsram Rt. tulajdonosától, Aschner Lipóttól jogszerűen elkobzott rózsadombi villa óvóhelyépítésére küldtek munkaszolgálatosokat. A hatályos törvények alapján jogszerűen kényszermunkára vezényelt zsidók ortodox része vallási okokra hivatkozva nem akart szombaton dolgozni. A felügyeletüket ellátó SS-őrség egyik tagja a köznyelv által tizedelésnek hívott jogszerű fegyverhasználattal akarta helyreállítani a törvényes rendet. Ekkor jött oda a szolgálatos SS-tiszt, és azonnal átérezve a probléma lényegét, új, de a hatályos törvényeknek szintén megfelelő parancsot adott ki: "Csak azokat lője le, akik nem akarnak dolgozni!"

És hogy miért pont ezek a történetek jutottak a nagyi eszébe a Legfelsőbb Bíróság döntése kapcsán? Mert nagyon megmaradtak benne Martin Niemöller német protestáns teológus szavai: "Amikor a nácik elvitték a kommunistákat, hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat, hallgattam, mert nem voltam szociáldemokrata. Amikor elvitték a szakszervezetiseket, nem tiltakoztam, hiszen nem voltam szakszervezetis. Amikor elvitték a zsidókat, nem tiltakoztam, hiszen nem voltam zsidó. Amikor engem vittek el, már nem volt, aki tiltakozhatott volna."

DIÓSLAKI GÁBOR

(A szerző újságíró)