© Horváth Szabolcs

Mindehhez genetikus hátteret a svájci és a francia hugenotta ősök, közelebbről pedig az 1949-től 1956-ig bebörtönzött, utóbb a magyar lovassport egyik főségévé emelkedő egykori ludovikás tiszt nagyapa és az íróként, illetve Történelmi Igazságtétel Bizottság-alapítóként ismertté lett papa, no meg a Nők Lapjával befutó újságíró mama biztosított. Nem csoda, ha az ifjú Ungváry odahaza nem kifejezetten abban az interpretációban ismerkedik meg a legújabb kori történelemmel, ahogyan azt a Kádár-kor tankönyvei tálalták. Különösen, hogy otthon hamar széles spektrumban olvasgathatta az akkori illegális szamizdat irodalmat is. Mindez odáig fajul, hogy hősünk már a rezsim összeomlása előtt beszerez egy autentikus cserkészinget, és részt vesz a Magyar Cserkész Szövetség újjáalakításában. Az út az ELTE történelem-német szakán folytatódik, ahol legott pályázatokat nyer, majd német, valamint svájci ösztöndíjakat kap. 1998-ban írt doktori dolgozata Budapest 1944-1945-ös ostromáról szól, ezt még a védés előtt rögtön nagy visszhangot keltve, könyv alakban nyilvánosságra hozza. Az egzisztencia mégis akadozva alakul, végül azonban csak akad számára állás az 56-os Intézetben. Eddigi legnagyobb hatású műve a 2004-ben megjelent, Magyar honvédség a második világháborúban című kötet, s hogy a hadimúlt milyen mélyen foglalkoztatja, jelzi egyenruha- és rendjelgyűjtési szenvedélye.

"Tíz esztendeje a Tokaj közeli Olaszliszka határában kéthektárnyi területen szőlőtermesztéssel és bortermeléssel is foglalkozom, sőt szakképzett borbíráló is vagyok" - tudatja, hogy az érlelő idő fogalmát nem csupán a históriában ismeri, a budai lakásában egymagában élő történész.

- A minap David Irvinget, brit kollégáját Ausztriában holokauszttagadás vádjában bűnösnek találva három évre ítélték. Felbuzgott önben némi történészi szolidaritás?

- A probléma nem ebben áll. Szerintem a büntetés alapelve, hogy a társadalmi veszélyességgel arányosan kell büntetni. Márpedig az antiszemitizmus Ausztriában nem jelent akkora társadalmi veszélyt, mint például Magyarországon. Erre föl ott elítélik, míg a kelet-európai országokban nem szankcionálják.

- Ami önt illeti, abban látunk ellentmondást, hogy fő műsorszáma a második világháború, egyenruhát, katonai érdemrendeket gyűjt, miközben egy percig sem volt katona... Sőt kifejezetten menekült, még a lehetőségétől is. Van feloldása erre a paradoxonra?

- Valóban azért mentem az érettségi után előfelvételivel a Hadtörténeti Levéltárba, hogy véletlenül se lehessek katona. Ennek a rendszernek? - mondtam - soha. Sőt ha háború lesz, feltehetőleg le kell lőnöm a tisztjeimet, és át kell állnom a NATO-csapatokhoz - még ilyesmin is morfondíroztam.

- Akkor most egy, a háborúval, hadtörténettel foglalkozó pacifistával beszélgetünk?

- Tévedés. Én a hadkötelezettség mellett vagyok. A polgárnak igenis kötelessége fegyverrel is megvédeni a hazáját, illetve fegyverrel is harcolni azokkal szemben, akikkel szemben szükséges. Ezért mondtam az imént, hogy egy, a NATO-val folytatott háborúban az úgynevezett néphadsereg katonájaként le kellett volna lőnöm a tisztjeimet, mivel egyértelmű volt számomra, hogy melyik a jó oldal.

- Így már inkább érthető vonzódása a katonai rendjelekhez. De hogyan kezdte?

- Tizennégy éves koromig bélyegeket gyűjtöttem, de egy rádióadásban hallottam, hogy az egyik bizományiban árulnak különféle kereszteket és hasonlókat. Érdekelt, odamentem. Nepperek nyüzsögtek a bolt környékén, de mint gyereket korrektül kezeltek. Tőlük aztán kitanultam sok mindent, és egy ideig jól meg is éltem ebből. Vettem és eladtam.

- Ez semmi. Úgy tudjuk, volt idő, amikor ön volt a szovjet katonai ruhák, rendjelek, ereklyék egyik legmegbízhatóbb és legbőségesebb forrása. Hogy bonyolította az üzletet?

- Minden hétfőn volt fogadóórám Mátyásföldön. Jártam a déli hadseregcsoport-főparancsnokságra, és az őrszobán 6-tól 8-ig jöttek a tisztek, és hozták az anyagot. Nagyon kedvesek voltak, és sok rokonszenves figurával találkoztam. Még a lakásukra is meghívtak, és az orosz nyelvbe is belejöttem.

- Ugye nem sértjük meg, ha észrevesszük üzleti vénáját - legalábbis a kurrens portéka felfedezését illetően. Ez volt akkor a létalapja? És azóta?

- Kezdő egyetemistaként havi 10-15 ezer forint ösztöndíjat is kaptam, szóval könnyen el tudtam magam tartani. Sőt remekül éltem. 1993-tól kezdve egy darabig tőzsdéztem is.

- Igazi munkamániás, feleségnek, gyereknek híre-hamva sincs. Egyetlen, általunk ismert hölgyafférja is szakmai jellegű volt: Schmidt Máriával Terror Háza-ügyben. Azt a párbajt ki nyerte?

- Kérdezzék őt. Ország-világ eldönthette persze, hogy nekem vagy neki volt-e igaza. Úgy érzem, nem járt jól. De a dolog nem ért véget: megírtam neki, hogy jó lenne, ha eltávolítaná a legordítóbb hibákat a múzeumából, mert nekem nem szerez különösebb örömet, ha azt kell mondanom a nyilvánosságnak, hogy az egy rossz múzeum. Ez ugyanis így csupán aktuálpolitikai céllal létrehozott, amúgy látványos ház.

- Hagyjuk a munkás hétköznapokat - ahogy ön is olykor a szőlejébe menekül. A tőkéi valahol azon a tájékon vannak, ahol a nyomozó újságírás az Orbán-vagyon eredeti halmozódását sejti. Van kapcsolata vele vagy üzlettársaival?

- Bár rokoni kapcsolatban vagyok a Kékessy családdal is - egyik ükapánk közös -, én tőlük függetlenül vágtam bele. Az ő borászatuk egyrészt sokkal nagyobb, másrészt jóval később indult. Nem kizárt azonban, hogy még fogom kérni a segítségét, Orbán Viktorral viszont sosem beszéltem.

- Nem is ön kapott lehetőséget múzeumalapításra. Egyébként az ön felmenői is kénytelenek voltak végigélni a létező kádárizmust. Soha nem szorongott, hogy a kutatásai során valami olyasmibe is belebotolhat, amibe nem akar? Hogy olyasmivel kénytelen szembesülni, mint például Esterházy Péter, netán Pokorni Zoltán?

- Aki elvállalja, hogy a Kádár-rendszerben vájkálni kezd, annak erre számítania kell. Ahogy egy belgyógyásznak arra, hogy rákos daganatokra lel, és nem szabad attól sem megijednie, ha emberi ürüléket lát.

- Ez szép képes beszéd. De konkrétan: mit gondolna? Mit tenne?

- Ha kiderülne, hogy egyik hozzátartozóm ügynök volt, csak az lenne fájdalmas, hogy miért csapott be erről másokat 15 évvel a rendszerváltás után. Ugyanakkor annál fényesebben ragyognának azok a rokonaim, akik nem voltak ügynökök. Szóval, ami megrázkódtatna, egyúttal az épülésemre is szolgálna.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN