Gyurcsány Ferenc

A szegény családból származó, pedagógus és közgazdász végzettségű Gyurcsány 1989-ben a KISZ örökébe lépett Demisz alelnökeként bukik a rendszerrel együtt. 1992-ben létrehozza és tíz éven át irányítja a mintegy 4 milliárd forintra becsült vagyonát megalapozó Altus Rt.-t. 2000-ben belép az MSZP-be, 2002-ben szerepet vállal Medgyessy Péter kampányában, s a győzelem után stratégiai főtanácsadója lesz. 2003-ban beválasztják az MSZP országos választmányába, majd elfoglalja a sportminiszteri bársonyszéket. A blairi harmadikutas politika hazai közvetítőjeként folyamatosan publikálja a baloldal megújítását sürgető gondolatait. Két év alatt a kormányfő háttéremberéből legfőbb riválisává lesz, Medgyessy 2004-es bukását követően az örökébe lép.

HVG: Április 1-jei nagygyűlésükre a köztársaságért aggódókat várták. De hát miért kellene bárkinek is a köztársaság sorsáért aggódnia Magyarországon? Ugye nem akarja azt mondani, hogy államformánkat az ellenzék vezetőjének provokatív beszédeitől kellene megvédeni?

Gy. F.: Azért az több, mint provokáció, ha betörnek egy párt számítógéprendszerébe, ha pártszimpátiáinkról nyilvántartást készítenek, vagy az a megnyilatkozás, miszerint a köztársaság, annak garanciáival, normáival levethető ruhadarab csupán. Mindez több mint szöveg: e mögött valóságos szándék és magatartás van.

HVG: A kampány egyre inkább két vezér vetélkedéseként jelenik meg, és sokakban az körvonalazódik: egyik kutya, másik eb. Mit gondol, személyiségjegyek tekintetében mennyire hasonlít Orbán Viktorhoz, illetve miben különbözik tőle?

Gy. F.: Nem szándékom mások személyiségét elemezgetni. Látványosnak tartom viszont a különbséget abban a politikában, amit képviselünk, és abban, ahogyan képviseljük. Én baloldali polgári demokrata vagyok, aki hisz a piac és az állam törekvéseinek összeegyeztethetőségében, riválisomat pedig a nacionalizmussal játszadozó, antiparlamentáris nézeteket valló, piacellenes, az állam szerepét erőltető populistának látom, aki pártja és népe fölé magasodva, lényegében ellensúly nélkül dolgozik a jobboldalon.

HVG: Nem gondolja, hogy Orbán retorikájával szemben, mely szerint a Fidesz programját 3,2 millió ember írta, az ön egyes szám első személyben megfogalmazott üzenetei - például a "látom, hiszem, akarom" - a vezér vagy éppen az instabil hátországú magányos politikus szlogenjeinek hatnak?

© Dudás Szabolcs

Gy. F: Éppen ellenkezőleg: nagyon erős és nagyon stabil a hátterem. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje nem vezér, hanem leváltható, elcsapható, választott vezető, az általa képviselt döntések túlnyomó többségét naponta tartott, 10-12 fős vezetői értekezlet határozza meg. Sokkal kiegyensúlyozottabb ez a viszony, mint gondolnák.

HVG: Személyes nyilatkozatai mintha mégsem mindenütt fednék az MSZP programját. Kizárólag az ön szájából hallhattunk például a kétharmados törvények módosításáról, a magántőke bevonásáról az egészségügybe, illetve az euróról tartandó népszavazásról. Improvizálgat?

Gy. F.: Elképzeléseink egyik ága a fejlesztéseket összefoglaló Új Magyarország program, a másik az első száz lépés programja, amely az új kormány első teendőinek egy részét sorolja fel. Mindez folyamatosan bővül új elemekkel. Ami a kétharmados törvényeket illeti, abból a felismerésből fakad, hogy az MDF-SZDSZ-paktum a kilencvenes években jól stabilizált, de ma már gátja a reformoknak. Az euró ügyében az MSZP azt mondja, hogy 2008-ig teljesíteni kell a maastrichti kritériumokat, ennek feltételeit a kormány megteremti, 2008-ra egyensúly lesz. És valamikor meg kell beszélni az országgal, hogy ezzel lemondunk a szuverenitásunk egy részéről. Élére akarom állítani a kérdést: akarjátok ezt, magyarok, vagy sem? Nem kétlem, a többség akarni fogja. De dönteni nyilván a parlament fog.

HVG: Ahhoz, hogy 2008-ban valóban a GDP 3 százalékára csökkenjen a költségvetési hiány, mintegy 600 milliárd forintos szaldójavítás szükségeltetik. Min fognak spórolni?

Gy. F.: Évi 1 százalékpontot meghaladóan kell csökkenteni a költségvetési hiányt, azt a tempót kell tartani, amit 2005 és 2006 között elkezdtünk. A hiány egy részét a viszonylag tartós 4 százalékos gazdasági növekedéssel ki lehet nőni, másfelől viszont az állam szociális szerepvállalását sem lehet olyan mértékben növelni, mint az elmúlt időszakban. Az előttünk álló időszak intenzív fejlesztésről és intenzív államreformról szól majd, de nyugodtan mondhatom mindenkinek, hogy ezek - hasonlóképpen más rendszerek átalakításához - rövid távon nem hoznak sok pénzt a konyhára.

HVG: Kitart az elhatározása mellett, hogy addig nem alakít kormányt, amíg a koalíciós pártok nem írják alá a reformokról szóló törvénytervezeteket?

Gy. F.: Abszolút.

HVG: Konkrétan milyen reformokról van szó?

Gy. F.: A központi és helyi államigazgatás reformjáról és a szolgáltatás-központú állami működés létrehozásáról, a biztosítási alapú egészségügyi rendszer létrehozásának fölgyorsításáról, valamint az önkormányzati szolgáltatásokat - közoktatás, szociális ellátás, munkaügyi ellátás - nyújtó intézmények racionalizálásáról.

© Dudás Szabolcs

HVG: Az MSZP programja szerint 12-re csökkenne a minisztériumok száma. Ez összhangban áll a Medgyessy Péter által megbízott államreformer, Sárközy Tamás koncepciójával. Az apparátust is a professzor által javasolt drasztikus fogyókúrára fognák?

Gy. F.: Ma mintegy 350 állami vezető és állami vezetői juttatásokat kapó köztisztviselő van a kormányban, ezek létszámát 20 százalékkal csökkenteni fogjuk. A minisztériumokat pontosan nem tudom felsorolni, ez nyilván koalíciós egyeztetés kérdése is, de számuk 12-nél nem lehet több. Számomra az, amit Sárközy Tamás javasol a politikai államtitkári poszt megszüntetéséről és helyette a miniszterhelyettesi poszt létrehozásáról, sokkal világosabb politikai és közjogi szereposztás, mint a mai.

HVG: A Miniszterelnöki Hivatal jelenlegi tíz államtitkári posztjából hány marad meg?

Gy. F.: A töredéke. Nincs szükség a hivatalokat egyenként felügyelő államtitkárokra. Nem is kétséges.

HVG: Értesüléseink szerint megállapodott Hiller Istvánnal, hogy ön lesz a pártelnök, ő pedig az egységes oktatási és kulturális tárca vezetője.

Gy. F.: Határozottan cáfolhatom. Ha másért nem, azért, mert éppen Hiller Istvánt és engem megtanított az MSZP, hogy a dolgok nem egy-két vezető titkos alkuján dőlnek el, hanem ennek a pártnak van saját akarata. Aki ezt nem tartja tiszteletben, annak ez a párt gyorsan megmutatja, hogy ő az erősebb.

HVG: Ha 15 éve tudta volna, hogy miniszterelnök lesz, és a jognál szigorúbb közvélemény ítélőszéke előtt kell számot adnia a meggazdagodásáról, a privatizációban való részvételéről, az állammal kötött, alighanem túlságosan is lukratív üzleteiről, adókerülési ügyeiről, ugyanígy csinálta volna?

Gy. F.: Lényegében igen. Mert újra és továbbra is csak azt tudom mondani, hogy amit tettem, az jogszerű és erkölcsös volt. Nem állítom, hogy időnként nem volt félreérthető. De azt is megtanultam, hogy nekem nem kell félreérthetőt tennem miniszterelnökként, hogy félreértsenek.

HVG: Úgy gondolja, ezzel az üzleti háttérrel egy régi nyugati demokráciában is befuthatta volna ugyanezt a karriert?

Gy. F.: Egy régi demokrácia alakulásakor igen. Jogunk, jogrendszerünk és közös erkölcsi normáink önmagukon viselik az átmeneti kor valamennyi jellemvonását. A magyar parlament nem vethető össze az angollal, a magyar civil világ a némettel, a magyar szakszervezetek a franciákkal és az olaszokkal.

Elmaradt Orbán-interjú

Szándékaink szerint e számunkban - lezárva a parlamenti pártok első embereit megszólaltató sorozatunkat - a másik esélyes miniszterelnök-jelölttel, Orbán Viktorral is közöltünk volna interjút. Ám a Fidesz elnöke többszöri próbálkozásunkra sem állt kötélnek, mondván, túl öreg már ahhoz, hogy álláspontján változtasson. A volt kormányfő - mint mondta - egy több mint hat évvel ezelőtti címlapunk (HVG, 1999. december 18.) megjelenésekor fogadta meg: nem ad interjút a HVG-nek. A múlt héten mindazonáltal válaszolt a hvg.hu kérdéseire.

HVG: Nem zavarja, hogy olyan villában lakik, amit annak idején a kommunisták elkonfiskáltak?

Gy. F.: A család ezt a villát jogszerűen megvette. Magyarországon 1948 után az államé lett majdnem minden. Így aztán a mai vagyonosok jelentős része a kommunisták által elkonfiskált javakból, a volt állami tulajdonból részesedik. Ezt a múltat nem kell megpróbálni letagadni.

HVG: Pedig a baloldal mintha hadilábon állna a történelemhez, különösen a rendszerváltás előtti évtizedekhez való viszonnyal: erre utalhat a régi káderek március 15-ei kitüntetése körüli botrány. Mikorra lesznek képesek túltenni magukat ezen az identitásválságon?

Gy. F.: A baloldal nem bizonytalan az 1990 előtti negyven év történelmi megítélésében, óvatos és megengedőbb ugyanakkor a személyes szerepvállalások megítélésében. A történelmi folytonosság 1990-ben megszakadt, de a személyes életekben nincs szakadás. A magyar baloldal, gondolom, tartósan megőrzi azt a hozzáállást, hogy nem fog purifikátorként ítélni, mint a jobboldal. Ráadásul az nem működik, hogy ha valaki most a jobboldalt szolgálja, akkor korábban akár az ördöggel is cimborálhatott, ha pedig vitatkozik a jobboldallal, akkor áruló, aki harminc ezüstért eladja magát. Nem a baloldalnak van identitásproblémája. Szerintem identitásválsága e tekintetben a magyar ellenzék nagyobbik pártjának van, amelyik nem tudja, hogy éppen Teleki vagy Bethlen, esetleg Tisza vagy Kádár politikáját követi-e, vagy hogyha az MSZP korábbi ügyvezető alelnöke őt szolgálja, akkor rossz elvtárs volt-e, most pedig jó polgár.

HVG: Mi a forgatókönyve arra az esetre, ha veszít?

Gy. F.: Odaállok a kongresszus elé, és azt mondom, ennyi tellett tőlem.

HVG: Egyes politikai elemzők úgy spekulálnak, hogy ez esetben új pártot alapít.

Gy. F.: Kizárt.

JAKUS IBOLYA