"Romsics Ignác, a történész falubelim, ha messzire mennénk vissza, összeérne a két család. Eddig tőlem kérdezték, rokonom-e, újabban már tőle is kérdeztek felőlem" - jelzi az őt kecsegtetéssel és ijesztgetéssel visszalépésre biztatgató fideszes vetélytársat hangfelvétellel leleplező, 42 éves múzeumigazgató, milyen irányban sokszorozódott a közös családnév említettsége.
© Horváth Szabolcs |
Kevesebb idő jut hát a focira, a főzésre és a bélyegek rendezgetésére, amit nyilván megért az öregcsertői általános iskola igazgatóhelyetteseként szolgáló feleség s a két kiskamasz gyerek, Erzsébet és Imre. A székelyvarsági nyaralóba is talán csak a választási izgalmak után mennek. Egyébként az a falu is "hasonló Homokmégyhez, mert ugyanaz a területe, a népessége pedig színtiszta magyar és katolikus".
- Ha nem annyira krimiszerűen izgalmas körülmények között leplezte volna le politikai versenytársának ügyeskedését, még többen észrevették volna ízes tájszólását. Ha meg nem sértjük, ezt használja éjjel-nappal? Vagy, ha kell, tud pestiesen is beszélni?
- Ha egy konferencián fel kell olvasnom az előadásomat, azt természetesen irodalmi nyelven teszem. Politikai ellenfeleim nyilván emiatt "műparasztoznak" folyamatosan, ami persze őket minősíti.
- Akkor most hogyan jegyezzük le a szavait?
- A tanárképző főiskolán a nyelvművelő tanárom állandóan piszkált a beszédem miatt. Egyszer még meg is szégyenített a csoport előtt. Utána odamentem hozzá, és azt mondtam, ha én lennék a tanár, aranykeretbe foglalnám azt, aki ma is nyelvjárást beszél. Erre nagyon elszégyellte magát. Most mégis azt kérem, maradjunk az irodalmi nyelvnél.
- Kétségtelen, mostanában vigyázni kell minden hangsúlyra, de a politikában nem mellékes a felkészültség sem. Ön hogyan készült a mostani színre lépésre? Volt némi politikai előélete már a régi rezsimben?
- Lassan odáig megyünk, hogy azt keressük, ki volt kisdobos és úttörő, és azok lesznek a főbűnösök. Tény, hogy kisdobos- és úttörővezető voltam, a gimnáziumban pedig alapszervi KISZ-titkár. Sőt a hadseregben fényképész, ráadásul közvetlenül a politikai tiszt alá rendelve. A nyíregyházi tanárképzőn pedig még klubot is vezettem.
- Mi meg azt hittük, afféle elefántcsonttoronyban élő tudósalkat. Lehet, hogy még párttagnak is meginvitálták - mármint az állampártba?
- Ez adódott, én pedig megkérdeztem apámat, aki azt mondta, döntsek én. Aztán klubvezetőként egyszer meghívtam Csoóri Sándort, minek nyomán egész napos kihallgatáson voltam a főiskola igazgatójánál. Utána viszont már senki nem nyaggatott.
- Ön meg, amint tehette, az MDF felé vette az irányt...
- Miután világéletemben a közösségért dolgoztam, amikor jött a nagy változás, ott kellett lennem nekem is az élbolyban. Összehívtam a falu hangadóit, és mondtam, alakítsunk egy MDF-szervezetet, hogy ne szaladjon el fölöttünk a világ. A legtöbbje azonban semmit sem mert tenni. Inkább az asztal alá bújt. Most meg ők kiabálnak kígyót-békát rám.
- De miért épp a viharos 1993-as évben hagyta el az MDF-et?
- Távozásomnak nem volt semmi köze az országos nagypolitikához, kizárólag egy bizonyos valakihez volt köthető. Ha ez nincs, lehet, hogy a mai napig MDF-tag is vagyok.
- A neje bizonyára örült, hogy számos szövetségi, egyleti, lovagrendi és ki tudja, még miféle közéleti aktivitása mellett legalább egyet szüneteltet. Volt idejük a homokmégyi családi fészek alakítgatásához. Hogyan megy ez önöknél? Ki döntött a külsőről, a belsőről?
- Olyannak álmodtam, akár egy módos parasztgazda háza volt száz évvel ezelőtt. Homlokzata napsugaras deszka, szarkalábakkal, belül pedig mestergerendával, kemencével és parasztbútorokkal.
- És eléggé komfortos ebben a 21. századi élet?
- Amit mondtam, az csak a nappalinkra igaz. A dolgozószobámba neorokokó bútort tettem. Azt meg azért kritizálja az asszony, mivel szerinte az nem illik egy parasztházba, de hát a sok ezer kötetes könyvtár sem illene oda...
- Még ezeknél is jobban ért régiójának étkezési kultúrájához. Csak értekezik róla, vagy szívesen eszi is a hagyományos különlegességeket?
- Erősen konzervatív lévén nem véletlenül vagyok az MDF közelében. Birkapaprikást eszem, és babgulyást - müzliket és hasonlókat soha. Szerencsére az asszony az anyámtól tanult meg főzni, bár van, amit nem tud megcsinálni. Ilyen a kácsi, vagyis a kalács.
- Értékítélete nyilván e téren is tudóshoz méltóan szigorú, ámde igazságos. De hát miért nem tanítja meg ön kácsit sütni a feleségét?
- A kácsi az asszonyok dolga. Én soha nem főzök a konyhában. A férfiaknak bográcsban, azt igen. Arra kényes is vagyok. A babgulyást hat órán át kell főzni, és én bizony akkor hat órán keresztül el sem mozdulok a bogrács mellől.
- Most pedig már tudhatják az önt jelölők, hogy ügyesen forog a politikai boszorkánykonyhában is. Honnan volt a tudás, aminek nyomán rajtavesztett a fideszes versenytárs? Netán a rövid ideig az MDF-nél is megfordult extitkosszolga, Földi László készítette fel?
- Vele csak egy kampányakción futottam össze. Miközben magam sok száz óra interjút készítettem már, vagyis tudtam, hogyan kell abszolút tökéletes hangfelvételt produkálni.
- A diadal mostanáig teljes. De mit hoz a jövő? Még lehet, hogy az MSZP-nek kell drukkoljon, mert mi lesz, ha a Fidesz fut be?
- Maximum visszavonulok a közéletiségből, és még többet publikálok. De nem számolok ilyesmivel, mert ha az emberek egy része elfordul is tőlem, a másik része éppenséggel felém fordul.
LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN
Súlyos következményekkel jár és meglepő fordulatokat hozhat az a tulajdonosi összetétel, amely a kormány döntése alapján kialakul a magyar védelmi ipar meghatározó vállalatainál.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
