© AP

Az eurózónán belül is láncreakció indulhat meg, figyelmeztetnek a szakértők. Ausztriából (egyébként 1931-ben is a Credit-Anstalt csődje indított be egy világméretű bankválságot) és a hatalmas fizetési mérleghiányt külföldi kölcsönpénzekből finanszírozó mediterrán országokból felgyorsulhat a tőke menekülése. A feljövő gazdaságok valutabuborékának kipukkadása magával ránthatja a térségnek hatalmas kölcsönöket nyújtó nyugat európai bankokat. A Nemzetközi Elszámolások bankjának legutóbbi adatai szerint ezek a bankok folyósították a Kelet Európával, Latin Amerikával és Ázsiával szemben fennálló 4700 milliárd dollárnyi kinnlévőség 75 százalékát. A nyugat-európai bankok már kaptak némi ízelítőt, mi vár rájuk: Izland csődjén 74 milliárdot vesztettek

Stephen Jen, a Morgan Stanley valutarészlegének igazgatója szerint Európában még mindig nem veszik elég komolyan a feljövő piacok összeomlásának kockázatát. A következő megrázkódtatás központja Európában, és nem Amerikában lesz – jósolja.

Az osztrák bankok követelései a feljövő gazdaságokkal szemben eléri az ország GDP-jének 85 százalékát. Különösen nagyarányú volt a hitelezés Magyarország, Ukrajna, és Szerbia felé – ezek az országok, Fehéroroszországgal egyetemben, most az IMF előtt mentőcsomagokért állnak sorba. E piacok felé a követelések GDP-hez mért aránya Svájc esetében 50 százalék, Svédország estében 25, az Egyesült Királyságnál 24, Spanyolországnál 23 százalék, miközben az USA esetében mindössze 4 százalék.

Az USA és Japán bankjai félrehúzódtak, amikor a nyugat-európai bankok vadul hiteleztek a feljövő gazdaságoknak. Egyedül a volt szovjet blokk országai en 1600 milliárd dollárral tartoznak – kölcsöneiket dollárban, euróban, svájci frankban vették fel. Sőt, a merész magyar és lett lakásvásárlók még japán jenben is vettek fel hiteleket. Most azt tapasztalják, hogy hiteleik júliushoz képest 40 százalékkal megdrágultak. [Az igazság, hogy a tapasztalatlan magyar ügyfeleket a kereskedelmi bankok csábították jenhitelek felvételére. A szerk.]

Az IMF már két éve figyelmeztetett a helyzet tarthatatlanságára, Ázsia 1996 és Európa 2006 – Déjá Vu megint csak? címmel írtak egy jelentést, amelyet soha nem hoztak nyilvánosságra, bár szamizdat példányokat köröztek a szakértők egymás között. Azóta sem történt semmi, ami figyelmeztette volna ezeket az országokat hogy fékezzék a hitelállomány növekedését, lazítsanak a külföldi tőkétől való végzetes függőségen.

Magyarország megdöbbentette a piacokat a váratlan 3 százalékos kamatemeléssel, amely mintegy a forint árfolyamának védelmére tett végső erőfeszítésnek tekinthető. „A kockázati alapok gyilkolásra készülő cápáinak ez csak olyan, mintha vércseppek jelentek volna meg a vízben. A magyar gazdaság nem elég erős, hogy ezt kibírja, ezért világos, hogy ez a kamatszint tarthatatlan” – fejtette ki Simon Derrick, a Bank of New York Mellon valutaszakértője.

Románia 900 százalékra emelte a napi hitelek kamatszintjét, csakhogy elejét vegye a további tőkekiáramlásnak. Az 1992-es ERM válság utolsó napjaiban hasonló félőrült intézkedést foganatosítottak a skandináviai jegybankok- ezzel a Nordic bankválságot katasztrófává mélyítették.

Oroszország is a vihar „szemében” tartózkodik, olajkincse ellenére, vagy éppen azért. Az orosz államadósságok csőd ellen biztosítása már csak 1200 százalékos kamat mellett lehetséges, ez drágább, mint Izland adósságának kamata a „Götterdammerung” előtt. A piacok már nem hisznek abban, hogy az orosz kiadások finanszírozhatók, hiszen az olaj ára hordónként 60 dollár alá zuhanhat. Az oligarchák 530 milliárdos külföldi adóssága meghaladja az ország devizatartalékait. A következő két hónapban 47 milliárd dollárt kell Oroszországnak törlesztenie.

A szakértők nagy figyelemmel kísérik, ahogy a járvány az eurózóna perifériáiról átterjed a központi részekre. Egyre nagyobb a 10 éves olasz és német kötvények hozamai közötti különbség, amely pedig a pénzügyi unió stressz-barométere A hozamkülönbség elérte a 93 pontos rekordot a múlt héten. Ha a differencia 100 fölé emelkedik, az már vészhelyzetet jelent.

„Ha Brüsszelben nem térnek észhez, és nem látják, milyen példátlanul veszélyes a helyzet, a kelet-európai valuták megingása súlyos krízist okozhat a pénzügyi unióban. A rendszer megbénult, súlyos deflációs hatások fogják érni Nyugat-Európa gazdaságait. Szinte garantált, hogy az eurózóna pénzellátása összezsugorodik” – véli Hans Redeker a BNP Paribas valutarészlegének vezetője.