Rácz Margit

Rácz Margit: Az amerikai pénzpiacok modellproblémáiból robbant ki ez a pénzügyi válság, amelynek rövid távú következményeivel most szembesülünk. Ezzel a jelenséggel a piac önszabályozó szerepében bízó Milton Friedmann egyáltalán nem számolt. Hiszen az Egyesült Államokban most az állam pénzügyi támogatásával, „kívülről” mentették meg az intézményrendszert, ez pedig a piac önszabályozó képességének korlátaira hívja fel a figyelmet. Olyan fejlett volt a pénzügyi rendszer, hogy hosszú ideig lehetett rossz adósságokat felhalmozni, a felelősséget szét lehetett teríteni. Ebben persze annak is szerepe volt, hogy az USA-ban a lakásárak folyamatosan emelkedtek. Minden hozzáértő tudta, hogy ennek a buboréknak egyszer ki kell pukkadnia. A befektetési bankok mégis úgy viselkedtek, mintha ezt ők meg tudták volna akadályozni. A piacszabályozást új elemekkel kell kiegészíteni.

hvg.hu: Nyilván erről is akarnak tárgyalni a nagyhatalmak vezetői a november 15-ére, Washingtonba tervezett csúcstalálkozón. De addig is, hogyan lehet elhárítani a válság súlyosbodását?

R.M. : Máris sok száz milliárd dollárt és eurót pumpáltak a rendszerbe, és ezzel leállították a bankcsődöket. A likviditási gondok és a bankok között kialakult bizalmi válság nyomán az EU döntött, és a tagországok kormányai egységesen garanciát vállaltak az állampolgárok betéteire és a bankok egymás közötti hiteleire. Azt remélték, hogy ettől megnyugszanak a piacok. Ez nem történt meg, a piacok attól tartanak, hogy a bizalmi válság és a kialakult hitelszűke miatt elhúzódó reálgazdasági válságra kell felkészülni. Márpedig a gazdasági válság jóval súlyosabb lehet az állampolgárok többsége számára, mint a pénzügyi. A lassuló gazdasági növekedés a munkanélküliség növekedésével jár együtt. Az államháztartásra is kedvezőtlenül hat a növekedés lassulása, hiszen így a bevételek is csökkennek. Ekkor pedig, az EU-ban érvényesülő szigorú fiskális szabályok miatt, csak akkor tartható megfelelő szinten a folyó hiány, ha kiadási oldalon is csökkentéseket valósítanak meg. Az EU-tagországok túlnyomó többségében sem kerülhetik el az átfogó társadalombiztosítás és az államilag garantált nyugdíjrendszer strukturális reformját. Az európai lakosság elöregedésének problémája különösen aktuálissá és fájdalmassá teszi az ilyen jellegű reformokat.

Az viszont elképzelhető, hogy a válság az EU gazdasági integrációjának megerősödéséhez vezet, ahogy az elmúlt fél évszázadban többször is előfordult. Az, hogy az Európai Központi Bank ötmilliárdos kölcsönt ajánlott Magyarországnak, azt mutatja, hogy az eurózóna szerepe felértékelődik. Mivel az euró árfolyamára jóval nehezebb spekulálni, mint a tagországok nemzeti valutáiéra, ez a válság automatikusan oda vezethet, hogy az eurózónából saját akaratából kimaradt három tagország (Nagy-Britannia, Dánia, Svédország) politikai vezetői újólag meggondolják, nem lenne-e érdemes nemzeti valutájukat euróra cserélni. Az, hogy Szlovákia ebben a pénzügyi válságban jobb helyzetben van nálunk, annak is köszönhető, hogy január elsejével bevezetik az eurót.

hvg.hu.: Gyurcsány Ferenc nemrég a költségvetésnek az eddigieknél szigorúbb kordában tartását, továbbá az eddiginél nagyobb átláthatóságát ígérte meg Lehet, hogy a piacgazdaság újfajta modellje alakul ki a jövőben, és az állam szabályozó szerepe nő?

R.M.: Erre nem könnyű egyértelmű választ adni. Tény, hogy új pénzpiaci szabályokra középtávon mindenképpen számítani lehet, de ez egyáltalán nem jelenti az állami szerepvállalás automatikus növekedését a jövőben. Az állam szerepvállalásának ügyét el kell választanunk attól, hogy az államháztartás átláthatósága és ellenőrzése milyen. Egyetlen neoliberális közgazdász sem állította, hogy az állam szerepének visszafogása a fiskális politika precizitásának, tisztességének és átláthatóságának a gyengítésével járhat együtt. Tény, hogy magyar liberális közgazdászok a friedmanni modell megvalósításán fáradoztak, s ehhez politikai támogatást kaptak. De Milton Friedmann soha nem írt le olyasmit, hogy az eladósodás finanszírozásához vonjanak be jelentős külső forrásokat. Ezzel ugyanis az adott ország külső függősége - válságos piaci helyzetekben - nehezen kezelhető problémává válik. Hogy az állam normális szerepet töltsön be egy gazdaságban, szükség van az általa kezelt pénz elszámolásának ellenőrizhetőségére és átláthatóságára.

A magyar költségvetésnél más a helyzet. Az Állami Számvevőszék vezetőjének gyakran hangoztatott kifogásai is erre utalnak. Nem kerültünk volna ilyen nehéz helyzetbe, nem lett volna szükség ilyen szigorú és gyors hiánycsökkentést megkövetelő konvergencia-programra, ha közpénzeink rendben lettek volna. De az állami szerepvállalás szükséges mértékének és módjának kérdését a lakosság gazdasági tradíciója is befolyásolja, azaz, hogy milyen gazdálkodást folytat, illetve szeretne folytatni. Az állami szerepvállalás mértéke a lakosság életszínvonalától sem választható el.

hvg.hu: Hosszú ideig áramlottak hozzánk a külföldi befektetések, vonzottuk a tőkét. Ez is csak átmeneti jelenség volt?

R.M.: Nehéz megmondani. A globális világgazdaság létrejöttével szinte az egész világ telephellyé vált a tőke számára. A szabad tőkemozgás lehetővé tette, hogy a tőketulajdonos - ezzel a szabadsággal élve - mindig az éppen kedvező telephelyet válassza. Ez oda vezetett, hogy a kormányok, a tőkevonzás érdekében, egyre lejjebb szorítják a telephely költségeit, elsősorban a vállalatokat terhelő adókat csökkentik. Ez történik az EU egységes belső piacán is. A 2004-ben csatlakozott új EU-tagországokban különösen jól látszik, hogy adócsökkentési verseny bontakozott ki. Jelenleg ebből az államháztartási hiány leépítésének nehéz feladatával küzdő Magyarországnak érezhető hátránya származik, hiszen nincs olyan játéktere a költségvetésben, hogy be tudjon szállni az adóversenybe.

hvg. hu: Ön hogyan foglal állást abban a vitában, hogy az adócsökkentést csak a gazdaság stabilizálása után, vagy azzal párhuzamosan kell meglépni?

R.M. Ez a pénzügyi válság arra hívta fel a figyelmet, hogy a spekulációs hullám mérséklésére, illetve megszüntetésére egyetlen út van, nevezetesen, ha az eladósodás jelentette kiszolgáltatottság csökken. Ezért határozta el a magyar kormány, hogy már 2008 végére teljesíti az államháztartási deficitnek olyatén lefaragását, amit eredetileg csak 2009 végére vállalt a konvergencia-programban. Ha rövidtávon az államháztartás egyensúlyát drasztikusan javítani kell, akkor ugyanebben a periódusban adót csökkenteni nem lehet. Mint ahogy sem bért, sem nyugdíjat nem lehet igazán emelni. Ez azonban csak annyit jelent, hogy az adócsökkentés időpontja kitolódott. Ugyanakkor bizalomerősítő intézkedéseket e nehéz világgazdasági helyzetben rövid távon is érdemes meghozni. Ilyen lehetne például az, ha magát az adóztatást tenné a kormány egyszerűbbé és átláthatóbbá, és ilyen lenne, ha a magyar parlament elfogadna egy tízéves adócsökkentési tervet. Méghozzá úgy, hogy ez hiteles legyen a piac résztvevői számára. Azaz, függetlenül attól, hogy parlamenti választásokon más pártösszetételű kormányok jönnek létre, az elfogadott adócsökkentési tervet a mindenkori magyar kormánynak meg kellene valósítania.

Pelle János