Molnár Csaba nem puccsolná meg Gyurcsányt

„Soha senki nem foglalkozott főállásszerűen politikával a családomban, e tekintetben én vagyok az első »rossz fiú«” – kezdi egy beismerő vallomással a napokban a 33. születésnapját ünneplő új közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter.

  • unknown unknown
Molnár Csaba nem puccsolná meg Gyurcsányt

A Csornán felcseperedő fiú agrármérnök papája és gyógyszerészasszisztens mamája hiába drukkolnak, a helyi Hunyadi János Gimnázium után nem jön össze a felvételi a jogi egyetemre. „Hatalmas csalódásként éltem meg, mert elképesztően jó felvételit írtam.” Egy hajtűkanyarral a győri tanítóképző felé veszi az irányt, ahol egy évig parkol, mert második próbálkozásra már simán bekerül az ELTE jogi karára, ahol summa cum laude végez. Diplomamunkáját az SZDSZ-es Hack Péternél írja a titkos információgyujtés a büntetőeljárásban témakörben. Némi ügyvédbojtárkodással fűszerezett főiskolai oktatósdi után, a politika hívó szavának engedelmeskedve, elobb országos választmányi tag az MSZP-ben, majd a párt Győr-Moson-Sopron megyei alelnöke lesz. 2004-tol, 29 évesen pedig már az MSZP valaha élt legfiatalabb megyei elnöke a nyugati végeken. 2006-ban listáról kerül az Országgyűlésbe, s idén oszig hátországa megyei közgyulésének szocialista frakcióját is vezeti. Mindeközben két éve a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács elnökévé is megválasztják, e posztot idén májusig látja el, amikor Bajnai Gordon mellett államtitkár lesz a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumban. E fontos megbízatások mellett jut energiája arra is, hogy több hónapon át az új tulajdonosi programot is felügyelje, ám idén novemberben – Szabó Pál távozása után – már nem tud kitérni a miniszteri felkérés elől.

„Én győri vagyok, de Budapesten dolgozom, a feleségem viszont budapesti, de a Győri Nemzeti Színházban játszik” – jelzi, hogy közlekedésben és ingázásban meglehetősen otthon van. Így Molnár időnként a felesége, Szűcs Kinga budapesti, Hűvösvölgyi úti lakásában tér nyugovóra, míg neje az ő győri társasházi lakásában. A néhány éve Vas megyében vásárolt kis szőlőt viszont eladták, mert „kiderült, hogy olyan bonyolult dolgokhoz, mint a borászkodás, tehetségtelen vagyok”.

HVG: Mi a titok: hogy tudott ilyen üstökösszerű karriert befutni az MSZP-ben? Ennyire tehetséges volna? Vagy azt hálálta meg önnek a bársonyszékkel Gyurcsány Ferenc, hogy 2004-ben visszalépett a javára az MSZP Győr-Moson-Sopron megyei elnöki székéért folytatott harcban?

Molnár Csaba: Hízelgő feltételezés, hogy akkoriban, 29 évesen keresztbe tehettem volna a későbbi miniszterelnöknek, csakhogy ez nem igaz. A gyors karrier is relatív: mindig csak eggyel léptem feljebb, s nincs olyan ambícióm, hogy a közeljövőben MSZP-alelnökségre vagy más országos vezetői tisztségre pályázzak.

– Nem csupán miniszter lett a múlt héten, de elérte a krisztusi kort is: készített bármiféle számvetést? Elérte már mindazt, amit akart, netán lemaradásban van a terveihez képest?

– Két éve, amikor országgyűlési képviselő lettem, egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy miniszter leszek, de még az sem, hogy államtitkár. Beértem volna azzal is, hogy képviselőként az európai ügyek bizottságában dolgozzak 2010-ig. Most persze örülök, de egyben érdekes is a helyzetem, hiszen általában egy politikusi pálya megkoronázása a miniszterség.

– Mi tagadás, mi is meglepődtünk. Az MSZP erős emberének számító Puch László, korábbi pártpénztárnokot megelőzve lett miniszter. Mennyit gondolkodott a felkérésen?

– Úgy 25 másodpercet. Azért fogadtam el, mert elképesztő kihívást látok benne. Higgyék el, egy politikus nincs a visszautasítás helyzetében. Ha valaki egy komoly, felelősséggel járó pozíciót elhárít, azzal azt mondja: bevallom, hogy nem akarok többet tenni a hazámért.

Molnár Csaba
© Horváth Szabolcs

– Nem akarjuk az álszerénység bűnébe hajszolni, de a szűk fél perc elég volt ahhoz, hogy meggyőzze magát arról: tökéletesen felkészült a feladatra?

– Ezt a szempontot a miniszterelnöknek kell mérlegelnie a felkéréskor, s ezt nyilván meg is tette. Ilyen esetekben egy külső szem mindig többet és jobban lát.

– De honnan ez a nagy bizalom ön iránt? Korábban a nem túl sikeres Amőba elnökségi tagjaként is el tudta hitetni a főnökével, hogy „igen, megcsináltuk!”?

– Másfél éven keresztül a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács elnöke voltam, az itt végzett munkám alapján kaptam idén az államtitkári felkérést. A hét fejlesztési ügynökség közül két éven át toronymagasan mi kaptuk a legjobb minősítést.

– Ismerői szerint mindenben, még gesztusaiban is Gyurcsányt követi. Ha a magasabb cél ezt kívánná, öntől sem állna távol, hogy az öregecskedo kormányfőt megpuccsolja?

– A gesztusaink nem hasonlóak, ezt egyetlen ellenzéki képviselő terjeszti, és tőle vette át a sajtó. A másikra meg mit lehet mondani? Nem tudok ilyet elképzelni. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem tudok és nem is akarok miniszterelnök lenni, nem is izgat ez a lehetőség. Egyébként meg máris jóval magasabbra jutottam, mint a ciklus elején gondoltam.

– Vissza tud emlékezni arra, mikor kezdett el vonzódni a baloldali értékek iránt, ráadásul éppen a fideszes Áder János szűkebb pátriájában? Vagy a csornai Charles Bronsonnál is nagyobb hatást tett önre Che Guevara, netán Marx Tőkéje?

– A politikába a második jobboldali kormány idején, 1998 környékén szálltam be, és nagyon nem tetszett az akkori stílus. De már 1994-ben, életem első szavazásán is határozott baloldali voksoló voltam. Bevallom, a klasszikusokat csak felnőtt fejjel, akkor is inkább kulturális hiánypótlásként olvastam, és sokkal inkább vonzott a 21. század nagy problémáit megoldani kívánó, a Tony Blair, Gerhard Schröder és Bill Clinton nevével fémjelzett baloldal.

– És azt hogy csinálta, hogy egy püspök, Várszegi Asztrik adta össze élete párjával?

– Főapát úrral régóta ismerjük egymást. Győr környékén ő egy rendkívűl híres és fontos személyiség, úgyhogy én már kiscsirke politikusként találkoztam vele, s azóta is nagyon jó, személyes a viszonyunk. Ő az utolsó nagy humanisták egyike, akit elképesztően tisztelek.

– No, de csak van valami más is a felszín alatt, ha már a miniszteri esküjét is az „Isten engem úgy segéljen” formulával zárta. Ön volna netán a beépült klerikális reakció?

– Ez az egyik legbelsőbb erkölcsi meggyőződésem, amihez a politikának semmi köze. A hívő Tony Blair is egy baloldali kormányt vezetett. Szóval, egyáltalán nem biztos, hogy az Újszövetség tanításai szemben állnak a klasszikus baloldali tanításokkal. Sőt.

– Felesége ünnepelt színész Gyorött, önt viszont a teendői a fővárosba vagy Brüsszelbe szólítják. Úgy is, mint hírközlési főfelelős, hogy tartják a kapcsolatot: skype, videokonferencia?

– Mindketten a személyes találkozót részesítjük előnyben. Ő egyébként az előadások végén sokszor kocsiba pattan, hogy legalább együtt aludhassunk, vagy én utazom le hozzá. Legalább fél tucatszor megnéztem a Chicagóban, a héten meg negyedszer látom az Evitában. Amúgy a legjobb kommunikációs csatorna az sms – még tárgyalások közben is működik.

– Ezúton is gratulálunk a felesége sikereihez. Már csak ezért is jogos a kérdés: ha netán jönne a gyermekáldás, melyikük áldozná fel a karrierjét? Van annyira progresszív politikus, hogy nem okozna gondot, ha önnek kellene otthon maradnia a kicsivel?

– Nem vagyok otthon ülős típus, a feleségem meg pláne nem. A házi megállapodásunk úgy szól: 2009-ben még biztosan nem tervezünk gyereket.

IZSÁK NORBERT – DOBSZAY JÁNOS