A miniszterelnök akkor tenné okosan, ha a Financial Times cikkeiből, a közelgő veszélyből azt a következtetést vonná le, hogy miközben 2010-ig a helyzet számára sokkal rosszabb lehet, esélye sincs, hogy kedvezőbb politikai klímát alakítson ki. A kassza üres. A veszteség minimalizálása érdekében tehát minél előbb, leginkább a nyári európai voksolással egyidőben, előrehozott választásokat kellene rendeznie.
Gyurcsány a Financial Times-szal. Brutális krimi, de még rosszabb © MTI - Beliczay László |
Azt is a miniszterelnök blogjából tudjuk, hogy az elmúlt héten legalább 23 percet a szabadidejéből nem a nevezett napilap böngészésével töltött, akkor ugyanis éppen a Balaton jegén csúszkált. Nyolc-kilenc percet korcsolyázott, és életében először 15 percet fakutyázott is, amiért persze meg is kapta a magáét a Fidesztől. A párt azt kifogásolta, hogy a kormányfő és a kormány alkalmazottai „mélyülő szociális válság” és „vészhelyzet idején” ne korcsolyázzanak. A fárasztó és felettébb magányos hosszútávfutást favorizáló Gyurcsány Ferenctől azonban a Fidesznek éppen nem azt kellene számon kérnie, hogy egyszer végre önfeledten csúszkált, hanem azt, hogy a jelek szerint nem eleget és nem a megfelelő cikkeket olvassa a Financial Times-ból. (Márpedig – mint az elmúlt évek vitáiból tudjuk – a napilap a magyar belpolitikára a legnagyobb hatással bíró külföldi médium. Pártsemlegesen – mint a 2006-os eset bizonyítja – a Fidesz is olvassa.)
A miniszterelnöknek ugyanis nem csupán azokra a cikkekre kellene felfigyelnie, amelyek kivesézik a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válságot, hanem azokra az elemzésekre is, amelyek – a minapi lettországi és bulgáriai zavargások apropóján – az újonnan csatlakozott kelet-közép európai országok politikai stabilitását veszik górcső alá. "A világgazdasági válság, az orosz-ukrán gázvitával tetézve, az eddigi legnagyobb próbatétel elé állítja a máig nagyon is törékeny politikai intézményrendszereket" – írta például a minap az FT. A cikk szerint Brüsszelben máris erős az aggodalom, hogy az elégedetlenség a térség más országaira is átterjed, különösen, mert sok helyütt van törékeny koalíciós, vagy szűk többséget felmutató kisebbségi kormány. Habár a tüntetések kiváltó okai a fűtetlen lakásoktól a korrupciós botrányokig nagyon is eltérőek Szófiában és Rigában, azért arra érdemes lenne odafigyelnie Gyurcsánynak, hogy a nép mindkét helyen elégedetlen a gazdasági válságra adott kormányzati válaszokkal, és a bizalmi válság mélyül.
A hozzá nem értés vádját tehát még azokban az országokban is megkapja a politikai vezetés, amelyek az elmúlt években magasabb gazdasági növekedést produkáltak, mint mi, tehát az európai felzárkózás nagyobb ütemben haladt, mint Magyarországon, ahol a válságot – a nemzetközi helyzettől függetlenül – a kormányzati inkompetencia már korábban előidézte. A nemzetközi sajtó – élén az Economisttal, amit szintén érdemes lenne olvasnia Gyurcsánynak – amúgy már két-három éve több cikkben figyelmeztetett, hogy a kelet európai demokráciákkal baj lesz, erős, további reformokat bevezető kormányzatok hiányában vészjósló a jövő. És ez még a válság előtt volt.
Az idén tehát valóban „brutális krimi” bontakozhat ki, ami elsodorhatja Gyurcsányt, tönkreteheti a politikai karrierjét. Hamarosan ugyanis a válság miatt már olyan intézkedéseket lesz kénytelen meghozni, amelyek felborítják a kádári korszakban megkötött társadalmi szerződéshez hasonló, a 90-es években kialakult "társadalmi paktumot". E magyar modell szerint a mindenkori kormányzatok papíron magas adókat vetnek ki, a közpénzek egy részét a korrupciós mechanizmusokon keresztül magánzsebekbe csorgatják. A korrupció "pártolásával" sokak számára versenyképessé teszik a közszférában vállalt munkát, cserébe viszont "a népnek" megengedik az ügyeskedést, hagyják, hogy aki tudja, szankciók nélkül elkerülhesse az adókat, sőt, a járadékvadászat eszköztárával még így vagy úgy meg is csapolhassa az államot. Az eredmény a fekete- és szürkegazdaságra épülő versenyképtelen modell, aminek a tartalékai már a 2000-es évek elejére kifulladtak. Azóta a modell életben tartását az eladósodás biztosította. A válság, az elapadt pénzbőség azonban új helyzetet teremtett, 2009-ben Gyurcsánynak – az államcsőd elkerülése miatt – valahol neki kell mennie a magyar modellnek.
Ha további adóemelést (áfa, jövedéki adó stb.) vezet be, akkor nemcsak a hivatalos álláshelyek szűnnek meg, hanem már a feketegazdaságban is "elbocsátások" lesznek, lassan már zsebbe sem tud fizetni az alkalmazó. A vagyonadó esetleges bevezetése is a paktum alapjait sérti, mint ahogyan a közszféra béreinek további lefaragása, vagy netán a nyugdíjak csökkentése, az emelések elhalasztása.
A jobboldal évek óta reménykedik, elemzői évek óta vizionálják a kirobbanó szociális feszültségeket, ami történelmi vereséget okoz a baloldalon. Az idén ennek valóban minden eddiginél nagyobb esélye van: a forint további gyengülése, egy továbbra sem kizárható valutaválság, az euró 300 forint fölé kerülése miatt bedőlt hitelezők elégedetlensége utcai tüntetésekbe is torkollhat. A baloldal számára éppen elég katasztrofális lenne már az is, ha a jobboldal a válság minden következményét rájuk tolja, és ezért nekik kell vállalniuk a felelősséget a "paktum" szükségszerű felmondásáért.
A miniszterelnök akkor tenné okosan, ha a nyári európai voksolással egyidőben előrehozott választásokat rendezne, amivel két legyet üthetne egy csapásra. A tét emelésével, az Orbán-fóbia hangsúlyozásával, a kétharmados jobbos győzelem veszélyének kiemelésével magasabb lenne a részvétel, több baloldali szavazó menne el, sőt, a liberális réteg is inkább rá voksolna, mint az SZDSZ-re. A baloldal veresége nem lenne "történelmi", ő az ellenzék megkérdőjelezhetetlen vezetője maradhatna. A még mindig tartó válságban a jobboldalnak is kijutna a feketeleves tálalásából, ő pedig végre igazi baloldali (populista) programot hirdethetne. És önfeledten korcsolyázhatna.
Mózer András (a szerző további cikkei itt olvashatók)
Egy év alatt jelentősen romlott Orbán Viktor kormányfői alkalmasságának megítélése, Magyar Péter viszont tömegeket tudott meggyőzni arról, hogy kompetens vezetője lehetne az országnak – derül ki a HVG számára készült Medián-felmérésből. A többség tavaly még Orbánt látta alkalmasabb kormányfőnek, idén viszont már Magyart.
Elmondása szerint megrögzött Bond-rajongó, aki számára a karakter szent terület.
A kocsik hasítanak, de a sztárok csak gügyögnek Brad Pitt Forma-1-es filmjében.
A párt fővárosi frakciója hajlandó részt venni a hétfői közgyűlésen, de kérnek is cserébe.
