Tetszett a cikk?

Hiába a kitartó belvárosi pletyka, hogy Simor távozásra szólította volna fel Gyurcsányt, vagy fordítva: a heves cáfolatok csak arra utalnak, hogy valami történt közöttük. A nyilatkozatháború célja: egyértelműsíteni a felelősséget az esetleges összeomlásért.


„A miniszterelnök és a jegybank elnöke nagyon korrekt és ha szükséges, napi szintű együttműködést folytat, hogy a forintot megvédje” - ezzel a rövid nyilatkozattal utasította el múlt hétfőn Budai Bernadett kormányszóvivő azokat az értesüléseket, hogy Gyurcsány Ferenc és Simor András között nem egészen felhőtlen a kapcsolat. Sőt valójában azt is, amit a pesti pletyka tudni vélt: olyan kemény mondatok is elhangozhattak közöttük, amit az egyik vagy a másik fél lemondásra való felszólításként élt meg.

„A TASSZ cáfol” - csettinthettek az idézett kormányszóvivői mondat után azok, akik a '70-es és a '80-as években megtanulhatták: amit akkori vezetőink kitartóan, vehemensen cáfolnak, annak valószínűleg pont az ellenkezője igaz.

Simor András és Gyurcsány Ferenc a parlamentben. Egymásra
mutogatnak
© MTI - Kovács Attila
Simort éppen a korrekt kapcsolatot bizonygató nyilatkozat előtti szombaton támadta be a Népszava. A lap kifogásolta, hogy a jegybankelnök éppen azon a héten ment szabadságra, amikor a forint újabb mélyrepülésbe kezdett, ráadásul ciprusi offshore céggel is rendelkezik, és nem tudni, ebből milyen jövedelme van. A sejtetések és utalások kedves hálója beleilleszkedett az akkor már hetek óta zajló kampányba, ami azt sugallta: a bankárok idézték elő a bajt itthon és külföldön is, Simor éppen olyan felelőtlen, mint az elvbarátai, lám-lám, sütteti a hasát a napon, amikor a haza veszélyben, nem csinál semmit, nézi a forint gyengülését, sőt, gyanús ciprusi cégekbe menti a vagyonát.

Jegyezzük meg, hogy sem a válság közepette kivett szabadság, sem a ciprusi cég (akármennyire is legális, uniós vállalkozásról van szó) nem elegáns megoldás. De ennek az évek óta köztudott ténynek hajánál fogva előrángatott felhasználása pontosan azt jelezte az ilyen üzeneteket jól dekódoló pesti elitnek, hogy Simorral nem a szabi vagy a ciprusi cég a baj. Sokkal inkább az, hogy előbb valószínűleg a szokásos csatornákon, majd nyilvánosan is nekiment a válság közepette tehetetlenkedő kormánynak.

A konfliktus valószínűleg február elejétől mérgesedhetett el fokozatosan, ekkor került sor a legutóbbi hivatalos Gyurcsány-Simor találkozóra. Azt ugyan nem tudjuk, hogy milyen vita, netán szóváltás zajlott ezen a találkozón, de tény: utána a kormányfő azt találta mondani: „még ha megfeszítenek, se mondhatok arról semmit, hogy a jegybankelnök úr mit válaszolt”, a forint gyengülését és a hitelek szűkösségét kifogásoló és a jegybankot intézkedésre ösztökélő kormányzati észrevételekre. (Furcsa, hogy az újságírók e konfliktust sejtető mondat után nem próbáltak valamit kihúzni a nyilatkozóból, hanem hagyták elsétálni mosolyogva.) Az a tény viszont, hogy Simor a találkozó után fokozatosan egyre élesebb nyilatkozatokat tett a nyilvánosság előtt, arra utal, hogy úgy érezte, a szokásos belső csatornákon képtelen a kormányt radikálisabb intézkedésekre bírni, márpedig a jegybank eszközei végesek és közel lehet a vég.

A nyilatkozatok fejlődéstörténete a jegybankelnök legendás türelmének elvesztését mutatja: „ha nem lesznek reformlépések, gyorsulva fog romlani a helyzet” - mondta Simor február 8-án az MTV-ben, majd a gyengécske Gyurcsány-csomag ismertetése után rögtön a Reformszövetség programja mellé állt, és egyre hangosabban tolta a kormányzatra a forint gyengülése miatti felelősséget. Gyurcsány környezetében a kiakadást állítólag a HVG-nek adott interjúja okozta, amiben „persperktíva nélküli vergődésnek” titulálta azt a kormányzati politikát, ami a miniszterelnök szerint az elmúlt húsz év legátfogóbb átalakítását volt hivatott elindítani. Ez lehetett az a nyilatkozat, amivel a Népszava sejtetése szerint Simor átléphetett egy határt.

A jegybankelnök ráadásul még azt sem mondhatja, hogy – és ez is a régi jó módszer – nem kapott figyelmeztetést a kissé barátságosabb hangnemre. Szanyi Tibor az '50-es évek hangnemében küldte be Simornak az üzenetet a FigyelőNetnek nyilatkozva, amikor azt mondta február 23-án, hogy „már rég bilincsben kellett volna elvinni a bankárok, brókerek egy részét, különösen a jegybank környékéről”. A felfokozott érzelmekre utal, hogy a máskor higgadt Simor jegybankelnök kiesett az úriemberszerepből és azt találta válaszolni, hogy a rendőröknek inkább a Parlament környékén kellene körülnézniük. Nem kell mondani, mennyire nem volt szerencsés ez a mondat, hiszen a jobboldali sajtó másról nem cikkezik, mint hogy a kormányváltás után széleskörű büntetőjogi felelősségrevonás következik. 

Simor ugyan a múlt héten több nyilatkozatban igyekezett mérsékelni a károkat, és hangsúlyozni, hogy mennyire korrekt a kapcsolata a miniszterelnökkel, de a háború tovább folytatódott. Az Inforádiónak arról beszélt, hogy a jegybank egy idő után tehetetlen, csak a megfelelő kormányzati politika segít a forinton, a TV2 Tényekcímű műsorának azt mondta, hogy minél tovább vár Magyarország a változtatások megindításával, annál nagyobb "érvágást" kell elszenvedni, és egy újabb drámai hasonlatot is bedobott, azzal, hogy szerinte „már a szánkig ér a víz”. A tét nem kicsi: az egyre romló helyzetben egyre bizonytalanabb a jövő, Simor pedig láthatólag rögzíteni akarja az esetleges bedőlést a majd évek múltán ítéletet mondó utókor számára: a jegybank minden tőle telhetőt megtett, hangosan kiabált, az igazi felelős a kormányzati késlekedés és a kormányfő volt.

Mózer András

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!