Bokros Lajos szomorú története

„A gazdasági unió féloldalas, ha csak a monetáris unióra támaszkodik. A közös pénz önmagában sérülékeny, ha nem támasztja alá a nemzeti költségvetési politikák, illetve az adópolitikák valamiféle összehangolása... A nemzeti költségvetési politikákat ugyanúgy kellene felfogni, mint mondjuk Magyarországon belül a debreceni városi költségvetés helyzetét” – nyilatkozta Bokros még áprilisban az euractiv.hunak. A különös az, hogy ezzel a szélsőségesen föderalista gondolkodással az expénzügyminiszter az uniós törvényhozás eurofil frakcióiban sem feltétlenül találna egyértelmű helyeslésre (ha arra találna, az idea már megvalósult volna), nemhogy a radikálisan antiföderalista saját képviselőcsoportjában.

Csakis valami végzetes ideológiai félreértés, extrém naivitás vagy fizikai kényszer vezethetett Bokros frakcióválasztásához. Az MDF listavezetőjeként egy olyan új – a közös valuta bevezetésének gondolatától hideglelést kapó brit konzervatívok, szélsőjobbra tendáló lengyel nacionalisták és euroszkeptikus cseh különcök által dominált – frakcióhoz csatlakozott, amelynek egyetlen összetartó eleme az európai integráció mélyítésének ellenzése és az EU lisszaboni szerződésének megfúrása. Az ECR frakció David Cameronnak, a jövő évi választások megnyerésére esélyes brit konzervatív párt vezetőjének köszönheti létét, aki régóta ígérgette, hogy legkésőbb a 2009-es EP-választásokig kiviszi pártját a britek jelentős része szerint német–francia föderálisok igája alatt nyögő középjobb Európai Néppártból (EPP).

Homályosan azt is kilátásba helyezte, hogy miniszterelnökké emelkedése esetén törli az EU lisszaboni szerződésének brit parlamenti ratifikációját, azét a dokumentumét, amelyet a magyar parlament már az MDF-fel együtt, ötpártilag törvényerőre emelt, s amelynek felülvizsgálatát idehaza csak a Jobbik követeli. Számos elemző véli úgy, hogy a brit konzervatívok egy ilyen fordulata akár a szigetország és az EU szakításához is elvezethet, egyidejűleg téve tönkre Nagy-Britanniát és a kontinenst. Mindennek fényében nem világos, mi végre csatlakozott például a múlt héten Bokros a magyar szocialista és fideszes euroképviselőknek a szlovák nyelvtörvény elleni közös akciójához, hiszen ha valami, akkor éppen a lisszaboni szerződés adhat majd jogi kapaszkodót a határon túli magyarok nyelvvédelméhez.

Sokan jövendölik, hogy az ECR kiválása nyomán s a gazdasági válság megoldásának kényszerei alatt az eddiginél is jobban összekapaszkodik majd az EP három legnagyobb frakciója, a szocialista, a néppárti és a liberális, partvonalra szorítva a többieket. Az antiföderalisták vesszőfutása képviselőcsoportjuk életben tartásáért már a múlt héten megkezdődött azzal, hogy a frakcióvezetői posztot egy rasszista hírében álló, a lengyel Jog és Igazságosság Párt színeiben bekerült képviselő zsarolta ki a megszorult toryktól – emiatti szégyenében egy brit már vissza is igazolna a Néppártba. Az EPP-ben most igen erőssé vált Fidesszel Magyarországon élet-halál harcot vívó MDF küldöttjétől aligha lehet hasonló lépésre számítani. De valószínűleg arra sem, hogy a szabaddemokraták által vérig sértett Bokros – akinek miniszterelnöki ambícióit az SZDSZ keresztülhúzta – gyors tempóban átül az EP liberálisaihoz, ahova egyébként eddig megismert nézetei a leginkább predesztinálnák, s ahol valóban tehetne valamit a magyar választópolgárok érdekében.

A legvalószínűbb az, hogy az ECR széthullásával Bokros Lajos – a Jobbik három képviselőjéhez hasonlóan – a független, következésképp súlytalan eurohonatyák keserű kenyerét eszi majd. Ezzel négyre emelkedik azoknak a magyar EP-képviselőknek a száma, akik semmilyen hasznot nem hoznak majd Magyarországnak. Pedig elég drágák, és nincs belőlük túl sok, csak 22.

KOCSIS GYÖRGYI

(A szerző a HVG munkatársa)