Közeledünk a választásokhoz, dúl a harc. Lendvai Ildikó Orbán Viktor kötcsei beszédét Gyurcsány Ferenc őszödi beszédéhez hasonlította. Tökéletesen igaza volt. Csakhogy egy előadás (mindkét esetben élő szöveg lejegyzett változatával van dolgunk) nem ítélhető meg egy-két kiragadott mondat alapján.

A Gyurcsány ellen folytatott sikeres hadjárat éppen azért volt sikeres, mert hangmorzsa (soundbite) korszakban élünk. Mert ki lehetett emelni és ezerszer elismételni két-három mondatot. A méltatlan hadjárat sikeréhez persze hozzájárult maga az MSZP is, ahonnan a beszédet kiszivárogtatták. És hozzájárult a Fidesz inspirálta utcai hadjárat, a kormány legitimitásának alapvető megkérdőjelezése.

Orbán Viktor Kötcsén, 2009 szeptember

Az őszödi beszédet teljes egészében lehet értelmezni. Orbán kötcsei beszédét is csak teljes egészében lehet értelmezni. A két szöveg – az én értelmezésemben – politikailag nagyon hasonló céllal született. Hogy Gyurcsány beszéde trágár és szókimondó, Orbán pedig homályosan fogalmaz? Ez ízlésbeli kérdés, de nem morális kérdés. Politikai szempontból persze az egyik roppant óvatos, rutinos politikust tükröz, a másik pedig hebehurgya és túlzottan is szókimondó politikust.

Gyurcsány Ferenc

MTI

Mindketten a kormányzás lehetőségeit fogalmazzák meg, a nulladik órában. De micsoda különbség! Gyurcsánynak könyörögnie kell frakciótársainak, hogy támogassák, akkor is, ha várhatóan a párt népszerűséget, ők pedig pozíciókat vesztenek. Nem merül fel, hogy az értelmiségnek pozíciókat kell osztogatnia – őket elég finoman megdolgozni, hogy támogassák a kormányt.

Gyurcsányt szorongatják a (részben általa előállított) gazdasági problémák és a nemzetközi szereplők, akik nem nézik jó szemmel a költségvetés állapotát. Gyurcsány ellenségképe a saját pártjának – részben a saját kormányának – a felelőtlen kormányzása. A célokat ennek fényében tudja megfogalmazni, vagyis önkritikával kell kezdenie. De az ígéret az, hogy„a kiigazítás” után meg lehet alapozni a jobb minőségű, szélesebb körben elérhető közszolgáltatásokat. A célja egy gyors reform a jóléti szolgáltatásokban, a tehetősebbek rovására – olyasmi, amit Bokros elkezdett, ám a következő kormány (a Fidesz) leállított.

Íme, Gyurcsány Ferenc beszédének legvitatottabb kifejezései az eredeti kontextusukban: (kurziválva a kifogásolt kifejezések, félkövérrel jelölve azt, amit fontosnak gondolok).

„Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este. Nem akarom tovább csinálni. Vagy megcsináljuk, és van hozzá egy emberetek, vagy mással megcsinálni.”

„Az nem reform, hogy a többiek változzanak meg. Az nem reform, hogy egyébként kiállunk és mondjuk a népnek a mantrát. Az a reform, hogy hajlandóak vagyunk mi is egy sor ponton átértékelni mindazt, amit eddig gondoltunk és tettünk. Ehhez képest az első hónapoknak a dolga, a kiigazítás dolga, az csak szimpla kényszer, be kell valljam. Ott tévedtek, ha azt hiszitek, hogy van választásotok. Nincsen. Nekem sincs. Ma legfeljebb az a választás, hogy megpróbáljuk-e mi befolyásolni, hogy mi történik, vagy ránk fog omlani a francba. A megoldásunk biztosan nem tökéletes, igazatok van, biztosan nem, csak nem tudunk jobbat. Olyat, amiben meg tudunk állapodni a szakma nagy részével, akivel el tudjuk fogadtatni a piacokkal, el tudjuk fogadtatni a koalíciós partnerrel." (…)

"Van Á-tól Z-ig forgatókönyvem, hogy hogyan lehet a szocialistákban ott lévő hihetetlen energiát arra fölhasználni, hogy az országot megváltoztassák, hogy tegyék már bele, hogy legyenek már úrrá végre a kishitűségükön, meg a régi igazságaikon. Arra van. Aztán amikor nem bírom, akkor meg kiabálok egyet. Nincsen személyes sztorim ebben az ügyben, egyáltalán nincsen. Nagy dolgot kaptam ettől, amit az elmúlt másfél évben csinálhattam. Az a személyes sztorim, hogy változtassuk meg ezt a kurva országot, mert ki fogja megváltoztatni. Orbán Viktor fogja megváltoztatni a csapatával? Vagy C változat: nem történik semmi. El lehet még így egy darabig lébecolni". (…)

"Persze, hogy az oktatásban borzasztón nehéz bármihez hozzányúlni. De igen, azt látjuk, hogy nem egyenlően osztja a tudást széjjel. Valamelyikötök mondta, az mégiscsak - talán az Arató Gergő - azért mégiscsak a legnagyobb igazságtalanság, kérem szépen, hogy a magyar oktatási rendszer egyik oldalról a köztünk lévő társadalmi különbségeket fölerősíti, nem gyengíti, aztán meg szegregál is. Hát ez az igazi nagy probléma, ez a nagy gond. És az a nagy gond, hogy azoknak adjuk az ingyenes állami oktatás, kérem szépen, akik a legjobb családokból jönnek. (…) Ha van társadalmi botrány, akkor az, hogy a felső tízezer termeli magát újra közpénzen"  (…)

"És mióta az anyám, az anyámnak ismerik a nevét Pápán és Gyurcsány Katusnak hívják, azóta neki is jobb jut, a kurva életbe! Nem tudta, hogy mi történt. Megjavult az egészségügyi rendszer, fiam? Mondom: egy lószart, mama. Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet. Ez botrány. Hát ehhez képest, társadalmi értelemben a vizitdíj semmi. Az nem botrány, az kényelmetlen politikailag, meg kifizetni. Mert politikailag lehet neki súlyos következménye. (…) Mi azért nem merünk hozzányúlni egy sor nyilvánvaló társadalmi hazugsághoz, mert félünk a ránk ható politikai következményektől.”

Bankárkormány? Hazaáruló?

Orbán Fideszen belüli pozíciója megingathatatlan, de figyelmeztetnie kell a holdudvart, hogy célszerű igazodniuk a kormányzás stílusához, különben buknak a kormánnyal együtt. Azért kell aggódnia, hogy túl hangosak és túl éhesek, túl bosszúvágyók és konfrontatívak lesznek eddigi hívei – a beszéd környezetében a jobboldalhoz húzó értelmiségiek – és ezzel veszélybe sodorják a Fidesz biztos pozícióját. Az ígéret az, hogy ha csöndben maradnak, tíz-tizenöt évre tervezhetnek.

Orbán számára kedvező a „jobboldali konjunktúra”, de az értelmiségi holdudvar körében nem mer konkrét célokat megfogalmazni (mondhatjuk, ködösít). Úgy tudja csak körülírni kormányzati céljait, hogy egyszerre vádolja neoliberalizmussal és a járadékosok számának növelésével a baloldalt – vagyis erős, de kicsi közszférát akar, erősíteni a vállalkozóréteget, és csökkenteni az inaktívok számát. Ehhez viszont csönd és nyugalom kell, a Kulturkampfnak vége. Az orbáni program lényegében a Bethlen-Peyer paktum utáni konszolidációs kormányzást tekinti mintának – Bethlen pártját is Egységes Pártnak hívták, míg ki nem váltak belőle az elégedetlen kisgazdák.

A korábbival azonos szempontok és jelölések Orbán Viktor  beszédének legvitatottabb részleteinél:

„Most vessünk egy pillantást a magyar politika párterőterére is. Magyarországon egy duális párterőtér alakult ki a legutóbbi időkig. A duális erőtér természetesen a kultúrát sem hagyta érintetlenül. Nem arról van szó, hogy a kultúra szereplőinek is el kellett helyezkedniük ebben az erőtérben, bár ez is igaz, hanem elsősorban arról van szó, hogy egy ilyen erőtérnek szükségszerű velejárója az állandó értékvita. Tehát nincs olyan egyetlen közös érték, közös cél ebben a duális erőtérben, amit mind a két fél elfogadna, hanem folyamatos harcok zajlanak a legalapvetőbb kérdésekben is. Ha mi azt mondjuk, hogy családtámogatás, akkor ők megszüntetik, ha mi azt mondjuk, hogy kettős állampolgárság, akkor ők azt mondják, beözönlik 23 millió román.

Ha eggyel továbblépünk, meg tudom mutatni azt az erőteret, amiben ma a magyar politika létezik. Ez egy centrális politikai erőtér, megszűnt a rendszer dualitása, ez részben a mi megerősödésünknek köszönhető, részben, hogy jobboldali konjunktúra van. Hogy így néz-e majd ki a választásokat követően, azt nem tudom, csak szeretném, ha így nézne ki. Nyilvánvalóan nem egyszerűen egy választási lehetőségről beszélgetünk, hanem arról, hogy a magyar politika következő tizenöt-húsz éve lehet olyan is, hogy nem ez a duális erőtér határozza meg, amely állandó értékvitákat, bonyolult és kínos, fölösleges társadalmi következményeket hoz magával, hanem létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, s ez képes arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza” (...)

„Ha azonban arra törekszünk, hogy a centrális erőtér maradjon fönn, akkor nekünk nem ellenkormányzást kell folytatni, hanem a nemzeti ügyek kormányzását kell megvalósítani. Ez talán kicsit elvontnak tűnik, de ebből nagyon sok minden következik a kormányprogramra, az annak a középpontjában álló ügyekre, a stílusra, a kormányzat felépítésének szélességére és még számos direkt politikai kérdésre nézve. Azt gondolom, hogy a jobboldalnak érdemes megvitatni ezt a kérdést a következő időszakban, hogy hosszabb távon, tizenöt-húsz év távlatában milyen politikai erőtérben látja a saját maga érdekeit inkább biztosítva. Mit tart inkább az ország javára valónak?”

„Az én álláspontom ebben a vitában majd az lesz a következő néhány hónapban, hogy mi a centrális politikai erőknek az állandósításában legyünk érdekeltek, és ennek megfelelően próbáljuk alakítani a politikánkat. Az állandó harcra berendezkedett politika helyett az állandó kormányzásra berendezkedett politikát javaslom. Ami nem azt jelenti, hogy nem kell harcolni, de ne a másik féllel folytatott folyamatos és állandó küzdelem határozza meg gondolkodásunkat, hanem bizonyos nemzeti ügyek olyan meggyőző erejű képviselete, amely a centrumba helyezi a kormányt, és hosszabb távon is garantálja a választók többségét magába foglaló támogatottságot.

Olyan rendszert nem tudunk kitalálni, amely verseny nélkül biztosítja a kormányzást. Olyan rendszert sem, amelyből ki lehet kapcsolni a választókat. Nem is akarunk. Tehát verseny lesz, és a végén a választók fognak dönteni. A kérdés csak az, milyen alternatívát kínálunk. A kétpártrendszer folytatását egy duális erőtérben állandó értékvitákkal, vagy az értékvitákat a megfelelő helyre tesszük. Az értékvitákat megfelelő helyre irányítjuk és helyette pedig egy nagy kormányzópártra jellemző, állandó kormányzásra törekvő politikai erő magatartását, céljait jelenítjük meg a közvéleményben.”

„Végül is arról beszélünk, hogy az elitnek szépen, nemesen és választékosan kellene élnie. Ugye ez az a minta, amit szeretnénk, ha a társadalomban elterjedne. No, szépen, nemesen és választékosan nem lehet élni, ha az elit az önteltség állapotában van. Akkor sem, ha az önelégültség, akkor sem, ha a törtetés állapotában van, akkor sem, ha az állandó támadás, vagy a szorongás állapotában van, akkor sem, ha a számonkéréstől való félelem állapotában van, akkor sem, ha az önvédelem és akkor sem, hogyha az önigazolás állapotában van.”

Kádárista? Fasiszta?

Mindenkinek megvan a maga problémája. De a lényeg mégis ugyanaz. Először napirenden van a hatalom megszerzése vagy megtartása, a hatalomtechnika. Utána jön a kormányzás. És az utóbbi nehezebb. Bele is lehet bukni. Megbukott Bethlen nyolcévnyi kormányzás (ezen belül egy kétharmados időszak) után, megbukott Horn Gyula a kétharmadával együtt, megbukott az MSZP nyolc év után. És ha nem jól kormányoz, Orbán is meg fog bukni. A demokrácia már csak ilyen.