Tetszett a cikk?

Az új kormány, mint ahogy az szokás ilyenkor, a közös kabát újragombolása során dönt a közösségi jótétemények és a terhek új elosztásáról is. Az eseménynek különös jelentőséget ad a várhatóan robusztus társadalmi felhatalmazás a törvényhozásban. Jelen szerény javaslatomban fel kívánom hívni a figyelmet néhány kirívó méltánytalanságra a közterhek szétosztása és a jogok törvényes érvényesülése területén.

Hathatós lépések révén szüntessék be üzelmeiket, akik:

1. Szükségtelenül vesznek igénybe köztámogatásokat. Az elmúlt jó évtizedben tízezrekkel bővült az a populáció, akiknek porontyaira úgy költenek az adófizetők milliárdokat, hogy közben szüleik luxuscikkekre költik a jövedelmüket. E csoportba tartoznak többek között azok az egyetemi vagy főiskolai hallgatók, akik térítésmentesen jutnak első felsőfokú diplomájához és eközben szüleik tulajdonában személyautó (azaz milliós luxuscikk) van.

2. Természetesnek tartják, hogy munka nélkül jussanak jövedelemhez. Miért kellene a szorgos többségnek, gyakran erőn felül, nyakába vennie egy rest kisebbség gondját? E kisebbség a munkaképes korú lakosság csaknem fele, akik valami miatt inaktívak, azaz nem dolgoznak.

3. Önpusztító módon felelőtlenek. A mulya, szabályokra ügyelő többség fizeti egy kisebbség helytelen, a józan ész elemi szabályainak olykor fittyet hányó életmódjából származó költségeket. Azaz fizessék egészségügyi ellátásuk költségét, akik dohányzás, heveny alkoholizálás, egészségtelen táplálkozás és az egészségügyi szűrések elmulasztása miatt lesznek betegek.

4. Életmódszerűen folytatnak törvénysértő cselekményeket. Egy társadalmi csoport oly mértékben elszakadt a szabályoktól és a törvényektől, hogy jószerivel nem engedik ki maguk közül azokat, akik másképp szeretnének élni. Megszoktuk, hogy nem kérünk számlát a fodrásztól, az autószerelőtől stb. Ha pedig kérünk, akkor osztályrészünk a hitetlenkedő fejcsóválás, esetleg riadt körbetekintés: ez valami beugratás? Kandi kamera?

5. Tolvajok. Kétes szervezeteik a társadalom, olykor az elesettek szolgálata címén, gyanús pályázati folyamatokon keresztül, a közvagyont meglopva sajátítanak ki százmilliókat saját maguknak. Így működik jelenleg a pártfinanszírozás.

6. Tékozló életmódjukkal saját maguk és gyermekeik jövőjét élik fel. Akik felelőtlenül elherdálják javaikat, az állami juttatásokat ne készpénzben, hanem utalványokban kapják, amivel ki tudják fizetni a közüzemi díjaikat és olcsón juthatnak élelmiszerhez. Ők a bedőlt, délibábos, vagy csak erőn felül felvett hitelek tulajdonosai.

7. A törvény felett állnak. Egy kisebbség évtizedeken keresztül zaklathatja a törvénytisztelő állampolgárokat, teheti tönkre sokak életét, nem kevésnek még vér is tapad a kezéhez, és közben cinikusan nevethetnek a tehetetlen rendőr képébe az utcán. A kommunizmus besúgói és az egykori állami terrorgépezet volt üzemeltetői ők.

8. Professzionális ingyenélők. Bár vannak köztük, akik nem tehetnek arról, hogy oda és akkor születtek, egy egyre növekvő csoportra igaz, hogy csak a markukat tudják tartani, mivel egész életükben nem voltak képesek annyi jövedelmet termelni, hogy ellátásuk terhének zöme ne a társadalom termelő és kereső részére háruljon. Ide tartozik a nyugdíjasok egy része.

Lazán számolva tehát, nem törődve az átfedésekkel, e kártékony siserehad kiteszi a magyar lakosság többszörösét. Azaz, amikor a Fidesz new deal-je lerakja a kormányzásban testet öltött méltányosság és az igazságosság új sarokköveit, fontos lenne, hogy az “új szókimondás” újdonsült divatja ne csak a legelesettebbekre vonatkozzon. Amikor csaknem mindannyian sárosak vagyunk a potyázás különféle bűneiben, lelketlen dolog lenne pont a mélyszegénységben élőkön, a cigány nincsteleneken vagy az utcán élőkön kezdeni a számonkérést.

A lapok újraosztása mindenkitől kíván új szerepeket. Például az úgynevezett szociális kártya biztos stigmatizálna egyeseket, viszont lennének olyanok is, akiket részben ki tudna menekíteni az uzsorarabságból. És ha így van, akkor úgy kellene bevezetni, hogy lehetőleg a stigmatizálás minél kevésbé, míg az uzsorarabságból való kiszabadulás minél gyakrabban forduljon elő. Miért kell  ezekről a dolgokról úgy beszélni, hogy vagy utálom, vagy imádom?  És igen, nevezzenek akár naivnak, de Balog Zoltán indexes interjúját azonosítani annak a genetikát emlegető felháborító kitételével éppoly gátja a dolgok előbbre vitelének, mint a cigányoktól az elemi segítséget is sajnálók rasszizmusa.

Hammer Ferenc

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!