Hoffmann Rózsa: Az iskolának nevelni is kell

Ma jobban tönkre van téve az oktatás, mint a nyolcvanas években, amikor ő gimnáziumi tanár volt. Súlyos bűne  a mai hatalomnak, hogy visszaél a szinte éhbérért tanító pedagógusok hivatástudatával – állította  Hoffmann Rózsa.

Hoffmann Rózsa dedikál

Szegő Péter

A politikusnő szerint elhibázott döntés volt az alsó tagozatban a bukás megtiltása 2003-ban. Ennek az volt az üzenete, hogy nem kell teljesíteni, mert anélkül is boldogulhat az ember – fejtegette. Az ilyen és ehhez hasonló károk helyreállítása nem fog menni egyik napról a másikra, de a nyári törvényhozási időszakban a Fidesz-KDNP szeretné ismét bevezetni alsó tagozatban az osztályozást és második elemitől a bukást. Megmaradna a szöveges értékelés is, hiszen az is hasznos – vélte Hoffmann Rózsa.

A két évvel ezelőtti, elhíresült tanárveréssel kapcsolatban kifejtette: amikor Franciaországban egy tizennégy éves diák megkéselt egy tanárt, Nicolas Sárközy köztársasági elnök rögtön kiállt az ország nyilvánossága elé, és a tőle megszokott kemény szavakkal elítélte a támadást. Ellenben a józsefvárosi tanárverés után az oktatási és kulturális miniszter sokáig hallgatott, s csak késve, a társadalom nyomására szólalt meg. Hiller István ekkor létrehozott egy bizottságot, amely az iskolai agresszió okait volt hivatott vizsgálni. A bizottság azt állapította meg, hogy az iskolai agresszióról maguk a tanárok tehetnek, és ezzel az oktatási miniszter azonosult – emlékezett vissza a szakpolitikus. Ha történetesen valamelyik kisebbséghez tartozó követett el ilyen atrocitást, akkor se féljünk kimondani, mert a bűn az bűn, akárki követte is el – fogalmazott.

Hoffmann szerint tarthatatlan fölfogás, hogy az iskolát sokan csak tudásgyárnak és szolgáltató központnak tekintik. A gyerek és a szülő nem megrendelő, a tanár pedig nem szolgáltató. Gyerekek tízezrei nőnek úgy fel, hogy senki sem neveli őket – tette hozzá.

Az oktatáspolitikus emlékeztetett arra, hogy az országban ötezer iskola van, melyeknek „szüksége lenne tízezer etikatanárra”. Egyelőre azt kellene elérni – javasolta –, hogy a pedagógusok képzésében mindenhol oktassanak etikát.

A hvg.hu-nak Hoffmann Rózsa kifejtette: bár könyvében a tandíjról mint nem ördögtől való gondolatról írt, egyrészt a mai magyar társadalom nincs abban az állapotban, hogy bevezessék a tandíjat, másrészt „nincsenek meg azok az ösztöndíj-lehetőségek sem – szponzorok vagy mecénások támogatása formájában –, amelyek nélkül a szegény sorsú, de tehetséges gyerek nem tud továbbtanulni”. A kereszténydemokrata képviselőnő szerint 2014-ig aligha lehet bevezetni a tandíjat. Hozzátette: a diákhitel sem megoldás, mert vissza kell fizetni, és ez a munkanélküli vagy dolgozó, de rosszul kereső fiatal diplomásoknak súlyos problémát okoz. A tandíj ott vezethető be, ahol magas az életszínvonal és biztos a munkahely.

A kormány és az ellenzék közötti szakpolitikai párbeszéd – legalábbis ami az oktatáspolitikát illeti – Hoffmann szerint teljesen hiányzott az elmúlt években: „a törvények előkészítésébe nemhogy egy ellenzéki oktatáspolitikai képviselőt nem vontak be, de a szakmából azokat sem, akiknek esetleg másfajta elgondolásuk is volt”. „Azt tartanám helyesnek, ha az oktatási bizottságban az eddigi vagdalkozások helyett valódi szakmai viták folynának, így ellenzéki gondolatok is beépülnének a döntésekbe, hiszen azok sem ördögtől valók” – tette hozzá.