Betelepülési stop: nem kapkodnak Navracsics törvénye után az önkormányzatok
Egyelőre nincs jele annak, hogy önkormányzatok sora készülne mielőbb bevetni az új „fegyvert”, amellyel fékezhetik a lakosságszámuk növekedését.
A pampák országa által kibocsátott kötvények egyetlen év leforgása alatt – csak tavaly – amerikai dollár alapon átlagosan 35 százalékos hozammal örvendeztették meg tulajdonosaikat. Buenos Aires tőzsdéjének indexe másfél éve robusztusabb teljesítményt mutat fel, mint bármely ázsiai tőkepiacé. A munkanélküliség 5 év alatt a negyedére zuhant.
Cristina Kirchner államfő
AP
Történik mindez egy olyan országban, amelynek gazdasága 2001-2002-ben 11 százalékkal visszaesett, ahol akkoriban – tehát durván tíz évvel ezelőtt – a lakosság túlnyomó többsége elveszítette szinte összes megtakarítását, beleértve devizakészleteit, melyeket „csak úgy” az állam lefoglalt.
És lám, az ország az új típusúnak nevezett gazdaságpolitika bevetésével feltápászkodott. Olyannyira, hogy a globális intézményi és magánbefektetők magatartását igencsak befolyásolni képes Deutsche Bank, illetőleg a J.P. Morgan a minap nemcsak vásárlásra méltónak minősítette az argentin kötvényeket, de egyenesen azt ajánlotta a befektetési alapoknak, hogy akár radikálisan is növeljék kockázati portfóliójukban a dél-amerikai ország állampapírjainak arányát. (Bármennyire is imponáló a fejlődés, vonzóak a hozamok, mégiscsak a kockázati portfóliókban van még a helyük a korábban kibocsátott argentin papíroknak.)
Csakhogy – a Frankfurter Allgemeine Zeitung friss elemzéséből mindenesetre ez olvasható ki – Argentína „diadalmas visszatérése (v.ö. glorious comeback) a nálunk Matolcsy György nevéhez kötött gazdaságpolitikai technikák alkalmazásának is köszönhető.
A leglátványosabb rokonság két egymáshoz kísértetiesen hasonló manőver megtételében mutatható ki: Argentína illetékesei – hazánk kormányát jó néhány esztendővel megelőzve ugyan – szintén kitessékelték az IMF tárgyalódelegációját, mondván, „az ország a Valutaalap diktátumainak teljesítése nélkül, saját lábán is meg tud állni a nemzetközi hitelpiacokon”. És ez így is lett, hiszen folyamatosan eredményesen zárulnak le az argentin állam szempontjából a kölcsönök meghosszabbításáról, átalakításukról, új kölcsönök felvételéről szóló tárgyalások a régi és új hitelezőkkel.
Buenos Aires
commons.wikimedia.org
Hosszú évek után – néhány héttel ezelőtt – IMF-küldöttség járt Christina Kirchner államfőnél, igaz, szakmai tanácsokat és nem új hiteleket mentek adni. A Buenos Aires-i pénzügyminisztérium napokban közzétett jelentése szerint az ország finanszírozása a 2011-es esztendőre százszázalékosan meg van oldva – csakis saját, „nemzeti” eszközök révén.
A másik hasonlóság, ami talán abból adódik, hogy Matolcsy tanácsadói éberen figyelték az utóbbi években Kirchneréket (az előző elnököt, a férjet is) a magánnyugdíjpénztárak témája. Azok „államosításából” és – ez egyelőre persze még csak argentin sajátosság – a jegybanki tartalékokból csoportosítanak át mutatós összegeket a költségvetésbe, annak lyukait eme módszerekkel tömködik. Mindenesetre Argentína nemzeti bankja és kormánya között egyvalami nincs: konfliktus.
Az ország mindeközben egyáltalán nem bocsát ki új államkötvényeket, bevételeinek növekedése két alapvető forrásból táplálkozik, mely források prioritását a magyar kormány gazdaságpolitikájának fő alakítója ugyancsak abszolutizálja, nevezetesen: az export példátlan felfutásából és a belső kereslet élénküléséből, élénkítéséből. Ez utóbbi, a keresletélénkítés, a nemzeti kis- és középvállalati szektor versenyelőnybe helyezése, az adóbevételek felfuttatása játszotta a főszerepet 2005-2006-ig, azóta és – különösen az utóbbi egy esztendőben – az export vált a lényegesebb, sőt, egészen forradalmi jelentőségű faktorrá. A sikersztorinak ez a fejezete a szója, a hús, a gabona valamint a fémek, egyéb nyersanyagok világpiaci árának robbanásához, a prognózisok szerint beláthatatlan ideig tartó további emelkedéséhez köthető. (Hazánknak nincsenek ugyan jelentősebb ásványkincsei, de a mezőgazdasági árboomban rejlő potenciált nyilván számításba veszik a magyar gazdaságpolitika alakítói.)
Az erőltetett és szubvencionált, a hazai fogyasztókra szabott keresletélénkítéssel vegyített exportvezérelt növekedés Argentína számára 2010-ben 7-8 százalékos gazdasági növekedést produkált. Az idei előrejelzés 5 százalékról szól. De, ahogy mondják, semmi sincs ingyen, e nem szokványos gazdaságpolitikának is megvan a maga ára, ez az infláció felgyorsulása. Az argentin hivatalos statisztikák 11, a nem hivatalosak 25 százalékról szólnak. És mivel az idén választások lesznek, mindenki biztos benne, hogy a kormány újabb adókedvezményekkel kívánja a következő hónapokban serkenteni a választópolgárok millióinak vásárlási kedvét, még úgy is, hogy kockáztatja a költségvetési egyensúlyt, illetve az infláció felgyorsulását.
Mindent figyelembe véve, amit az argentinok csinálnak, annak fundamentuma az a számítás, hogy mezőgazdaságuk az általános gazdasági növekedésre átállt globális környezetben fog folyamatosan jól és – leértékelődő valuta mellett – versenyképesen teljesíteni. Továbbá, hogy ezt külföld és belföld egyaránt elhiszi, ezért Argentínának – szó szerinti és átvitt értelemben – hitelt adnak.
Ezért érdekes, hogy a Deutsche Bank és a J.P. Morgan – nem kevésbé a Frankfurter Allgemeine – elemzői visszafogottan ugyan, de mégiscsak nagyra értékelik, hogy az ország, történelmében most először, tartósnak ígérkező gazdasági növekedést mutat fel, az import korlátozása nélkül, a lakossági és vállalati devizakészletek érintetlenül hagyása mellett. És tény, hogy elkezdték vásárlásra érdemes kategóriába sorolni az ország állampapírjait.
