Magyarország ma olyan, mint egy elöregedett, leamortizálódott bérház. Évtizedek óta fel akarják újítani, de a házkezelőség csak ígérget, a pénzek kézen-közön mindig eltűnnek, az épület eközben rohamosan pusztul, ezért aztán időről-időre alá kell dúcolni. A ház rogyadozik tovább, a lakások értéke csökken, a lakók egyre méltatlanabbak körülmények között élnek, s hiába reménykednek, sopánkodnak, panaszkodnak, pörölnek, mégsem történik semmi, sőt, lassan ki lehet tenni az Omlásveszély! táblát is. A tavalyi választásokat követően az új közös képviselő természetesen ismét megígérte, hogy most aztán sor kerül a felújításra, ám sem ő, sem a munkatársai nem árulták még el, mit is akarnak kezdeni az aládúcolt épülettel. Pedig kérdések és megoldásra váró feladatok volnának bőven. Vegyük sorra azokat a témákat, amelyekről az új közös képviselő (Orbán Viktor miniszterelnök) a megújulás ürügyén szólt, de érdemben nem beszélt.

Államadósság

Tavaly év végén a költségvetés bruttó adóssága 20,4 ezer milliárd forint volt. Az elhibázott kormányzati szerepvállalások következményeként Magyarország gazdasági egyensúlya 2002-től kezdve felborult, adósságállománya 2005-től megugrott. A GDP-arányos államadósság a 2004 év végi 59 százalékról 2008-ban 80 százalék fölé ugrott. A magyar kormány 2008 novemberében húszmilliárd euró értékű hitelkeretet kapott a Nemzetközi Valutalaptól (IMF) és az Európai Uniótól, amelyből 14 milliárdot lehívott. Az új kormány úgy döntött, hogy nem veszi igénybe a kölcsön el nem költött részét, amely jelenleg a jegybank tartalékában van. Az eredeti menetrend szerint hazánk 2011-től 2014-ig fizetné vissza e hitel jelentős részét. Ezekben az években sok forintalapú kötvény futamideje is lejár. Orbán Viktor évértékelőjében el is mondta, hogy idén mindösszesen 2429 milliárd, jövőre 2302, 2013-ban 3046, 2014-ben 2404 milliárd forint adósságszolgálatnak (esedékes kamatfizetésnek, tőketörlesztésnek) kell eleget tennünk.

A kormány elképzelései szerint az adósságállomány csökkentését részben a magánnyugdíjpénztárak vagyonából elkülönített rész (1300 milliárd forint) teszi lehetővé. Ily módon az államadósság 77 százalékra apadna, a jelenleg még részvényekben lévő állami vagyon értékesítésével pedig a GDP 72-73%-ra lehetne csökkenteni az adósságot. Csakhogy a belső adóssághegyeket is fel kellene számolni, ha egy dinamikusan fejlődő, működőképes, megújuló gazdaság kialakításában gondolkodunk.

Önkormányzatok

Az elmúlt években az önkormányzatok, a vállalatok, a háztartások, a közintézmények, a családok, a magánszemélyek adósság- és hitelállománya is jelentősen megemelkedett. Az önkormányzatoké például a 2009. évi 803, 9 milliárdról tavaly 1017,8 milliárd forintra ugrott. A növekményt elsősorban az intézmények, települések működtetéséhez kibocsátott, 552,1 (429,1) milliárd forintra becsült devizaalapú kötvényállomány jelentette.

2006-2009 között a 3194 önkormányzat mintegy nyolctizede képtelen volt költségvetését egyensúlyban tartani, mert tervezett bevételeik nem nyújtottak fedezetet a tervezett kiadásokra, a különbséget ezért hitel felvételével illetve devizaalapú (közel 90 % svájci frank alapú) kötvények kibocsátásával próbálták előteremteni. A legnagyobb adóssága jelenleg Pécsnek van (30 milliárd) de 20 milliárd fölötti adósságállománnyal küzd Szolnok, Kaposvár, Debrecen, Esztergom és Szeged is. (Esztergomban 600 ezer, Budapesten 100 ezer forint az egy lakosra jutó adósságállomány!)

A kormányváltás utáni átvilágítás kiderítette, hogy Budapest adósságállománya is kritikussá vált, s tavaly elérte a 200 milliárd forintos szintet. A hitelállomány óriási, a szerződésállomány nagy része a városra nézve „döbbenetesen” hátrányos. Az elmúlt évek a fővárosi fenntartású közszolgáltató cégeknek körülbelül a felét a válsághelyzet szélére sodorták. Közülük a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei (BGYH) Zrt. a Budapesti Temetkezési Intézet, valamint a Fővárosi Településtisztasági és Környezetvédelmi Kft. adósságállománya 710, 880, illetve 900 millió forintra tehető.

Az önkormányzatok hiteleinek összege 2006 óta megháromszorozódott, s a kötvényállomány egyharmadánál, már az idén el kell kezdeni a törlesztést. Minden harmadik önkormányzat jelentős pénzügyi problémákkal küszködik, 30 önkormányzat már csődhelyzetbe került, további 250 fizetőképességének helyreállítása végett adósságrendezési eljárást kért. Számos önkormányzat büdzséje megszigorításával gyakorlatilag a túlélésre rendezkedett be, jobbára csak a kötelező közszolgálati feladatokat igyekeznek ellátni. Főleg a kisebb településeken, ahol kevés az iparűzési adó, a bevétel azonban gyakran még azokra a feladatokra sem elég, amit az önkormányzati törvény előír számukra. Ezért sok helyen leépítésekkel, beruházások elhalasztásával, részmunkaidős foglalkoztatással csökkentik a büdzsé kiadásait (ez az önkormányzati területen dolgozó 400 ezer közalkalmazottak, köztisztviselő egyre nagyobb részét érinti).

Háztartások

Magyarországon a bankok közel 6 millió hitelszerződést tartanak nyilván. Tavaly év végén a magyar háztartások hitelállománya 8583,6 milliárd forint volt, ezen belül a forinthitelek 2817,8, a devizahitelek 5765,8 milliárd forintnyi összegre rúgtak, s majdnem 600 milliárddal haladták meg az egy évvel korábbi szintet (5195,2 milliárd).

December végén fizetési késedelem merült fel a 6 millió lakossági hitel harmadával (1,9 millió), ezen belül a jelzáloghitelek 17,8%-ával, a kkv-hitelek 34 %-ával, valamint a lakossági és kkv-körön kívüli vállalati hiteleket is tartalmazó egyéb hitelek 44,8%-ával kapcsolatban. A Központi Hitelinformációs Rendszerben december végére már 929 ezer olyan magánszemélyt regisztráltak (2009-ben még 789 ezret), akik nem tudtak eleget tenni szerződésben foglalt kötelezettségeiknek, s így szerepelnek a BAR-listán (adósságállományuk 600-700 milliárd forint volt). A nyilvántartásban év végére túllépte a 100 ezret azon hitelesek száma is, akik már több mint három hónapja képtelenek fizetni devizaalapú lakáskölcsönüket. (Ez az érintett családtagokat is számolva 300-400 ezer főt jelent.) A PSZÁF adatai és a Banki Hitelkárosultak Egyesületének (BHKE) becslése szerint 2011-ben újabb 300 ezer családot, közel egymillió embert fenyeget a „bedőlés” (adósságállományuk 580 milliárd forint), ami évtizedekre kiható lecsúszást eredményezhet a magyar középosztály soraiban.

További gond, hogy a Scale Research tanulmánya szerint a jelzálog fedezetű devizahitellel rendelkezők több mint 80 százaléka 50 év alatti, a hitelfelvevők közel egyötöde inaktív, ami azt jelenti, hogy bevételeik nem tartanak lépést a növekvő törlesztő részletekkel (2010-ben az euró mintegy 10 forinttal, a svájci frank 44 forinttal drágult). A devizahitel mellett más hitelek törlesztése is terheli őket, egytizedüket személyi kölcsön, folyószámlahitel vagy áruvásárlási hitel is terheli. Ugyanakkor pénzügyi tartaléka vagy bármilyen megtakarítása csak egytizedüknek van. Nagy többségük vidéken él, a jelzálogalapú devizahitelesek több mint kétharmada kisebb vidéki városokban, illetve falvakban. Az ő bővülő fogyasztásukra, gyarapodásukra számítani tehát merő illúzió.

Vállalkozások

Tavaly év végén 1999 cég, alapítvány, szövetkezet, illetve 2821 magánszemély szerepelt a 180 napon keresztül folyamatosan fennálló, 100 millió forintot meghaladó adótartozásokat tartalmazó adóslistán. A tartozások összege közel 230 milliárd forintot tett ki (ebből 28,2 milliárd a magánszemélyeké), s ez az adósságállomány fél év alatt 16 milliárddal nőtt.

Az APEH-nál az elmúlt évben folyamatosan mintegy 110-120 ezer vállalkozás neve szerepelt az adóvégrehajtás alá vont cégekről készült listán, noha hetente több mint ötezer cég végrehajtási ügyét lezárják. Egy év alatt 12,5 százalékkal nőtt az eljárás alá vontak száma, akik összesen 705,2 milliárd forint adó-, járulék- vagy illetéktartozást halmoztak fel. Az összes tartozás ugyanakkor a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) szerint 1900 milliárd forintra rúg, a behajthatatlannak deklarált tartozásállomány pedig meghaladta a 200 milliárdot.

Tavaly a vállalati szektor hiteleinek összege 7671 milliárd forint volt, ami azonban némi csökkenést mutat a 2009. évi 7716,2 milliárdhoz képest. Ebben a szegmensben a forinthitelek állománya 3216,1, a devizahitelek állománya 4378,7 milliárd forintot tett ki. Ugyanakkor a kkv-k hitelállománya 2010 első félévében jelentősen nőtt (2437 milliárd forint) az egy évvel korábbi összeghez (2302 milliárd) képest.

Magyarországon a kkv-szektor 678 ezer vállalkozást és 1,7 millió munkavállalót jelent. Az ide sorolható cégek 94,7 százaléka azonban tíz főnél kevesebbet foglalkoztató mikró vállalkozás. A szegmensnek kulcsszerepe van a magyar gazdaság dinamizálása szempontjából, mert az összes foglalkoztatott 71 százaléka a kkv-szektorban dolgozik. Az elmúlt két évben azonban ezekre a cégekre is rossz idők járnak. A vállalatszerűen működő kkv-k szinte mindegyike drasztikus megszorításokba kezdett: 97 százalékuk csökkentette a kiadásokat, 74 százalékuk nem vesz fel új alkalmazottakat. Pillanatnyilag örülnek, ha finanszírozni tudják a napi működést, törleszteni tudják esedékes tartozásukat, fejlesztésre, beruházásra a többségnél gondolni sem mernek.

Ugyanakkor a nagy állami „pénznyelők” közül a MÁV adósságállományát 290, a BKV-é külső-belső adósságát 800, a Malév kötelezettségvállalásaiból eredő tartozásait  pedig 50-60 milliárd forintra becsülik. Tetemes a kórházak (47 milliárd) és a 449 költségvetési intézmény (egyetemek, főiskolák stb.) adósságállománya is (30 milliárd forint).

Magánszemélyek

A 2003-4-es adatokkal összevetve az utóbbi két évben jelentősen emelkedett a rezsiszámláikat fizetni képtelen családok száma is. A közel 5 millió lakossági fogyasztó közül a közműhátralékosok száma tavaly már 1 millió 129 ezer volt, ami azt jelenti, hogy hat év alatt megduplázódott a hátralékosok száma (596 ezer). Az egy főre jutó hátralék átlagos összege pedig 32 ezer forint fölé emelkedett.

A gázszolgáltatásoknál tavaly a közel 3,3 millió fogyasztó 14 százalékának volt hátraléka. Az egy főre jutó tartozás közel 34 ezer forint. A hátralékosok negyede már egy éven túli hátralékot görget.  Az áramszolgáltatók felé tartozók hátralékának átlagos összege 32 ezer forint, s 24 százalékuk tartozása legalább három-hat hónapos. A távhőszolgáltatásba kapcsolt fogyasztók 23 százaléka rendelkezik határidőn túli tartozással. (itt az egy főre jutó tartozás 89 ezer forint).

Az elmúlt hat évben az áramhátralékosok száma „csak” 66 százalékkal nőtt, míg a gáztartozást felhalmozók száma közel a hétszeresére (!) emelkedett, miután a gáz ára 2003 óta a háromszorosára emelkedett.

A fővárosi önkormányzat tulajdonában vagy résztulajdonában álló közműcégek nyilvántartása szerint a budapestieknek is több mint 7 milliárd forint határidőn túli díjhátraléka van. A fővárosiak a Főgáz Zrt.-nek tartoznak a legtöbbel (több mint 5 milliárddal), majd sorrendben a Fővárosi Csatornázási Zrt., a Fővárosi Vízművek Zrt., s a Főtáv következik.

Mint a felsorolt példák is bizonyítják, jelenleg – egy vékony elitréteget leszámítva –- a magyar társadalom minden szegmense, fogyasztói-termelői rétege, csoportja küzd a különböző nagyságrendű és sok esetben egymáshoz kapcsolódó, egymásra rakodó adósságokkal, nem is szólva itt a hivatalos statisztikákban a legritkább esetben megjelenő körbetartozásokról, a kisebb-nagyobb haveri, rokoni, családi kölcsönökről, a zacik 25-50 százalékkal emelkedő forgalmáról, az uzsorásokról.

Mindezen összegek, gondok azonban – az ország megítélése szempontjából – kétségtelenül eltörpülnek a magyar államadósság nagysága, aránya és megítélése mellett. A múlt év végén Magyarország neve is felbukkant a legmagasabb kockázatú államadósok toplistáján.

A kormány tanácsadói viszont változatlanul bizakodóak, a szakértők – köztük Matolcsy miniszter – szerint a magyar költségvetés adóssága ilyen belső-külső környezetben is visszaszorítható, amennyiben a magyar gazdaság a következő években az európai átlagnál magasabb növekedési rátát tud felmutatni, szigorú, takarékos költségvetés mellett.

A fenti adatok ismeretében azonban adódnak azok a kérdések, amelyeket az ellenzék képviselői hétfőn feltehettek volna a miniszterelnöknek: vajon miként kívánja a kormány ezeket a fejlődést és stabilitást fenyegető külső és belső adóssághegyeket néhány év alatt „eltakarítani”? Ilyen leromlott gazdasági környezetben és ilyen mostoha feltételek (forráshiány, alacsony bérek, hitelek befagyása, kkv-k hátrányos helyzete, a belső fogyasztás csökkenése, magas munkanélküliség, szegénység, hiányzó megtakarítások) mellett lehetséges-e hatékony adósságkezelés, s amennyiben igen, milyen konkrét programokat fognak beindítani az ország talpra állítása érdekében? A Matolcsy miniszter vezette agytröszt vajon milyen alternatívákat mérlegel, amikor a márciusi átalakítási csomag benyújtására készül?