hvg.hu: Az Erdő című rövidfilmjével kijutott a Berlinaléra. Mi lesz a film további sorsa?

Kárpáti György Mór: A filmet Berlinben négyszer vetítették, öt-hétszáz fős termekben, teltházzal. Rendes tapsot kaptunk, de a szóbeli vélemények inkább a többi filmestől és a Berlinale munkatársaitól jöttek: szerették a film rejtélyes hangulatát és azt, hogy a múltban játszódik a sztori.

Kárpáti György Mór

Kóródi Dániel

Amerikától Máltáig több fesztiváltól írtak, hogy küldjünk mutató dvd-t, ezért reméljük, hogy idén még utazhat néhány helyre a film. Szeretnénk a májusi Filmszemlén még nagyobb közönség előtt is bemutatni a filmet, de még előtte, április 2-án, este 10:30-kor is lesz egy vetítés a Toldi moziban.

hvg.hu: Egy helyen azt nyilatkozta,  hogy kevés volt a pénz, ezért akart egy erdőben forgatni. Ez mennyire volt csupán egy jó poén? El tudott volna képzelni akár más helyszínt is?

K. Gy. M.: Ezt egyáltalán nem szántam poénnak. Tudtam előre, hogy szűkös lesz a büdzsé, és nagyjából egy helyszínnel lehet majd tervezni. Kitaláltam, hogy legyen akkor egy erdőben, nappal, és akkor keveset kell majd világítani, ami általában komolyabb tétel a költségvetésben. Akkor. az erdőről beugrott egy korábbi élményem: nyolc évvel ezelőtt a Normafánál voltam alkonyatkor, láttam egy különös fickót, a tekintete, a tartása miatt valamiért az jutott eszembe róla, hogy gyilkos és percekkel ezelőtt oltotta ki valakinek az életét. Tavasszal arra jutottam, hogy ebből az emlékből kell kiindulni. 

hvg.hu: Hogyan indult a forgatás előkészítése?

K. Gy. M.: A sztori folyamatosan alakult, és gyártási szempontból is találékonynak kellett lennünk. Mondhatjuk azt, hogy egy filmes tanulmányi gyakorlaton vett részt az egész stáb: iskolatársaim, illetve a velünk egykorú, iskolán kívüli szakmabeliek. Egy ilyen, huszonévesekből álló stábban mindenki tanul mindenkitől, együtt tanuljuk meg a szakma fogásait, a filmes csapatmunka működését.Egy nagyon jó banda gyűlt össze, akik ingyen is szívesen dolgoztak a filmben. Persze, az lenne a normális, ha mindenki kapna honoráriumot a munkájáért, de ez nem volt megoldható.

hvg.hu.: Ha jól tudom, annak idején maga is így kezdte…

K. Gy. M.: Voltam statisztálni többször, voltam ügyelő nagyjátékfilmekben, és werkfilmet is készítettem. Tizenöt évesen, az első forgatásomon az volt a feladatom, hogy egész nap ásványvizet töltsek a stábtagoknak. A filmforgatás egy kiélezett helyezet, amelynél mindennek működnie kell, mindenkire szükség van, meghatározó a jó jelenlét. Az is fontos, hogy mindenkinek időben jusson ásványvíz.

hvg.hu: A filmjében számháborúznak. Itthon most másféle számháború zajlik a filmfinanszírozás körül. Jelenlegi állás szerint nincs pénz diplomafilmje leforgatásra. Korábban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen ez hogyan működött?

K. Gy. M.: A Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) minden évben pályázatot írt ki kisjátékfilmre. Az iskola erre pályázott a forgatókönyveinkkel és ezekre a vizsgafilmekre ítélt meg MMKA egy adott összeget. Most a költségvetését jelentősen lecsökkentették és nem tudja tovább támogatni az egyetem vizsgafilmjeit. Ebben a pillanatban nem lehet tudni, hogy melyik szervezet fogja támogatni az iskolát ilyen ügyekben.

hvg.hu: A tapasztaltabbak mit mondanak?

K. Gy. M.:  A tanáraink, a filmrendezők teljesen tanácstalanok és nem tudják, hogy mi lesz. Tudom, hogy vannak találkozók és kerekasztal-beszélgetések, de én úgy látom, hogy a filmszakma egyelőre várakozik.

Hvg.hu: Kaptak bármilyen ígéretet a folytatásra?

K. Gy. M.: Ugyanúgy, mi is várakozunk... Az biztos, hogy most van időnk gondolkodni a filmterveinken. De az osztályból már most is mindenkinek vannak kész forgatókönyvei, elindítható tervei. Fontos lenne, hogy ezekkel minél előbb startolhassunk, és még legalább egy filmet az iskolai műhelyben készíthessünk el.

A berlini Collegium Hungaricum

kultura.hu

Az osztályunk, Enyedi Ildikó és Máthé Tibor vezetésével, egy jól gondolkodó, erős filmes társaság, büszke vagyok erre a csapatra. Most ebben a várakozó fázisban az osztállyal egy közös filmes installáción gondolkodunk, amelyet a Collegium Hungaricum Berlin külső- és belső, vetíthető tereinek felhasználásával az ősszel valósítanánk meg,.

hvg.hu: Ilyenkor egy fiatal filmesnek milyen jövője lehet itthon?

K. Gy. M.: Azon gondolkodom, hogy ingázó életmódot fogok kialakítani. Külföldön fogok pénzt keresni, és itthon készítek filmet... Most külföldi alkotói ösztöndíjakat keresek. De nem akarok elköltözni Magyarországról.

hvg.hu: Milyen témákkal csábítaná be a nézőket újra a moziba?

K. Gy. M.: Izgalmas témákat kell találni. Amikor valaki elkezd egy filmet, bele kell gondolni, hogy az tényleg érdekes lehet-e a közönségnek? Ennél a filmemnél a bűnügy, a rejtély erős hívószavak. Jó a kérdés, és nehéz rá megtalálni a megfelelő megoldást. Engem a tizen- és huszonéves korosztály érdekel, valahogy mindig ilyen korú szereplők ugranak be, és erről az életkorról szeretnék ezután is filmet csinálni.

hvg.hu: Milyen, a korosztályunkat érintő, ön által fontosnak tartott témáról forgatna filmet?  

K. Gy. M.: Eszembe jut az a cikk, amit a hvg.hu-n olvastam a korosztályunkról. Érdekes lenne az ebben felvetett problémát valahogy játékfilmben megmutatni: azaz, hogy ez a generáció lassan válik felnőtté.

hvg.hu: Ezt milyen térbe helyezné?

K. Gy. M.: Tudósítás jellegű filmet lehetne csinálni, valódi városi helyszínekkel. Érdekes lenne szembeállítani a megrekedt állapotot, a stagnálást a mozgással, utazással. Például lenne egy lusta karakter, és egy másik, az ellentéte, aki jön-megy Európában. Egy mai, budapesti Oblomov-történet? Most persze csak fantáziálok. Mindenesetre, érdekelnek a generációm problémái, akár egy múltban játszódó történetben, akár ma – az első nagyjátékfilmemmel is erre keresek majd.