Huszonkét európai ország 45 szakszervezete összesen mintegy 40-50 ezer demonstrálóval képviseltette magát azon a budapesti tüntetésén, amelyen a résztvevők – többek között – a megszorító intézkedések beszüntetésére, a társadalmi párbeszéd helyreállítására szólították fel az európai kormányokat, s több munkahelyet, illetve igazságos béreket követeltek a társadalom leszakadó, hátrányos helyzetbe került tagjainak. (A rendőrség ugyanakkor körülbelül 12 ezresre becsülte a tömeget.)

Demonstrálók az Andrássy úton

MTI - Mohai Balázs

Az utcai zenélés, a csoportos éneklés, a tánc, a performanszok, a happening-szerű jelenetek vidámságot, felszabadultságot, lazaságot kölcsönöztek az eseménynek, ám a felvonulásban, a feliratokat elnézve, volt erő is: „Még kér a nép!”, „Ki védi meg a szegényeket?”, „Munkát és tisztességet!” Külön pikantériája volt az eseménynek, hogy a budapesti utcákon is megjelent a Szolidaritás felirat, s nemcsak a lengyel szakszervezetisek transzparensein volt olvasható, de ilyen feliratú táblákat emeltek a magasba magyar munkavállalók is.

Az esemény magyar részről is különlegességnek számított, hiszen rég nem látott összefogás valósult meg a szombati tüntetésen: a felvonulók között voltak húsosok, bányászok, mozdonyvezetők, postások, kohászok, vasasok, vízügyesek, vasutasok, rendőrök, fináncok, belügyesek, büntetés-végrehajtók éppúgy, mint közalkalmazottak, orvosok, pedagógusok, gyógyszerészek. S ez a tömeges felvonulás alighanem meglephette a kormányt is.

Pataky Pétertől, az MSZOSZ elnökétől tudjuk, hogy a szakszervezeti vezetők előző nap találkoztak a miniszterelnökkel, aki odavetette, gondolkozzanak el azon, mekkorák, s milyen a befolyásuk a tömegekre, az eseményekre. A szombati tüntetés mindenestre sejtetni engedi, hogy a megszorítások elleni tiltakozás egyre több embert visz ki az utcára. Szíjjártó Péter korábban azt találta mondani, majd ezt minden lehetséges fórumon újra és újra elismételte, hogy a magyar kormány „a legnagyobb örömmel üdvözli” a szombati tüntetést, mert az a megszorítások ellen szól, s ebben a „magyar kormány szövetségese” a tüntető szakszervezeteknek.

A magyar szakszervezeti tömörülések képviselői azonban közölték, ilyen szövetségről szó nincs, ők az Orbán-kormány munkavállalókat megnyomorító intézkedései ellen emelik fel szavukat. Követelik a megszorító lépések beszüntetését és a társadalmi párbeszéd helyreállítását. Nem győzte meg őket Matolcsy György, aki a „hivatalos” véleményt visszhangozva, Gödöllőn azt nyilatkozta, hogy „nálunk nincs megszorítás”. Igaz, néhány mondattal később bejelentette, hogy napokon belül a kormány elé terjeszti azt a javaslatát, miszerint az évvégéig zárolt 250 milliárdot végleg elvonják a minisztériumoktól.

A civil társadalomban, a munkavállalók soraiban visszatetszést keltenek az önkényesen, társadalmi párbeszéd és egyeztetés nélkül hozott törvények, intézkedések, sarcok. A szombati tüntetés látványos figyelmeztetés volt: a kormánynak sürgősen változtatnia kell a hatalomgyakorlás módszerén, ellenkező esetben számolnia kell nemzeti együttműködéssel – de ez már a politikai-gazdasági vezetés ellen fog irányulni. Az elmúlt hónapokban a szociális válság elérte, fojtogatja a társadalmi középosztály tömegeit, amelyek a mélyszegénységben élőktől eltérően, komoly érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek, s ezt, a társadalmi terepre kimerészkedve, használni is kezdik. Ennek az első jeleit láthattuk most az utcán. Sokat tanulhatnak a szombati tüntetésből a magyar szakszervezeti vezetők is, akiknek a külföldi kollégák látványos leckét adtak szervezésből, marketingből és a hatékony, mediatizált politizálásból. Kényelmes irodáikban, jól fizető állásaikban hamarosan dönteniük kell, hogyan folytatják eddigi meglehetősen kanyargós útjukat. Ahogy egy ismerősöm megfogalmazta a problémát: ”Magyar Walesa még nincs, de már volna rá igény”.

Szombat délután óta – kormánynak, kormánypártoknak, szakszervezeti vezetőknek, ellenzékieknek, szimpatizánsoknak – mindenkinek, aki eddig nem akart, vagy nem tudott leülni a tárgyalóasztalhoz, fel van adva a lecke. Kinek-kinek el kell döntenie, merre akar tovább menni.