Zentai Péter
Zentai Péter
Tetszett a cikk?

Az újkeletű tőzsdeválságot, az olasz államkötvények példátlan hozamemelkedését a mértéktartó torinói napilap, a La Stampa vezető gazdaságpolitikai szerkesztője a hazájával, főként annak miniszterelnökével, Silvio Berlusconival szemben megnyilvánuló politikai bizalmatlansággal is magyarázza. A hvg.hu-nak adott interjúban Lucca Fornovo azt jósolja, hogy ebben a drámai helyzetben Berlusconi távozni kényszerül és szakértői kormány fog alakulni. Szerinte beláthatatlanul súlyos következményekkel járna Európa egészére nézve, ha mindez nem történne meg.

Zentai Péter: Mit érzékelnek az olaszok, az egyszerű polgárok a hazájuk körül kialakult helyzetből?

Lucca Fornovo: Az életszínvonal három éve folyamatosan romlik. A nemrég tartott népszavazáson a Berlusconi-kormány súlyos vereséget szenvedett. Azok, akik a miniszterelnök tulajdonában lévő lapokat olvassák vagy a túlnyomó részt általa birtokolt tévéket nézik, abban a hitben lehetnek, hogy Olaszország nemzetközi összeesküvés áldozata.

Z. P.: De valójában tényleg nemzetközi spekuláció tárgyává váltak az olasz államkötvények.

L. F.: Ez igaz. A piac valóban túllihegi a létező problémákat. Az amerikai fedezeti alapok – félelemből vagy szimpla, öncélú fogadásból – hónapok óta masszívan spekulálnak az olasz kötvények ellen. Eladják őket és váltják át német kötvényekre. A hét elején pedig arra ébredtünk, hogy majdnem bóvli kötvényekké váltak az olasz állampírok. Objektíve azonban össze nem hasonlíthatóan jobban állunk, mint Portugália vagy Görögország.

Átnyúlnának már Berlusconi felett
©

Z. P.: Azért a félelem nem megalapozatlan. A GDP-arányos államadósságuk százhúsz százalékos. Ennyire eladósodott nagy ország a fejlett világban nincs is. Pontosabban Japán és az Egyesült Államok, csakhogy nekik összehasonlíthatatlanul nagyobb a mögöttes vagyonuk, mint Olaszországnak.

L. F.: Ebben nem mondok ellent magának, de megjegyzem: befelé adósodott el a mi államunk, nem úgy, mint például Görögország. Nekünk nincsenek kifizethetetlen tartozásaink más államokkal, külföldi bankokkal és egyéb pénzügyi intézményekkel szemben. A körülöttünk kialakult problémának ez a pénzügyi fundamentuma kezelhető. Olaszországot nem fenyegeti államcsőd. Az állami kiadásokat simán lehetne még kurtítani, és véghez tudnánk vinni az elosztórendszerek újabb és újabb reformjait. Bizonyos területeken tudnánk növelni még az adókat is, és mindez nem okozna társadalmi megrázkódtatást. Mellesleg e folyamat az utóbbi években beindult és – noha fenntartásaim vannak a kormánnyal szemben – el kell ismerni, hogy a gazdagokat sem kímélték a megszorítások. Persze a Berlusconi-érdekeltségek azért kivételezettekké lettek a Berlusconi által benyújtott és elfogadott törvényjavaslatok alapján. Ez növelte a nemzetközi bizalmatlanságot.

Z. P.: Akkor hát az „Itália-probléma”, ami most, a hét legelején lehúzta a világ tőzsdéin az árfolyamokat, ami miatt rendkívüli tanácskozásra ültek össze az euróövezet országainak pénzügyminiszterei, egyben politikai téma is?

L. F.: Abszolúte az. Tulajdonképpen felszínre tört a globális és a hazai bizalmatlanság Berlusconival szemben. A miniszterelnök nem ura a helyzetnek, mivel saját embereinek egy része is szembefordult vele. Mindenekelőtt a tekintélyes Giulio Tremonti pénzügyminiszterrel éleződött ki Berlusconi viszonya: első látásra szakmai viszály bontakozott ki köztük, de valójában az, hogy Tremontiból miniszterelnököt akartak csinálni a mögötte lévő politikai erők. Erre kirobbant egy korrupciós ügy, ami megrengette az olasz pénzügyminiszter, Tremonti pozícióját. Ez volt Berlusconi bosszúja, igaz, nem megalapozatlan bosszúja. Köztünk szólva: Tremonti kétségtelenül ragyogó szakember, de nem igazán karizmatikus ember, hozzá képest Berlusconi sokkal népszerűbb. Mindenesetre kettejük küzdelme felerősítette az utóbbi napokban az általános bizalmatlanságot, azt az üzenetet hordozta, hogy Olaszország „immunrendszere” rettenetesen leromlott, és eléri a Görögországból kiinduló fertőzés.

Tremonti és Berlusconi
©

Z. P.: Ön szerint hogyan lehetne, hogyan kellene kezelni ezt a politikai aspektust, hogy lenyugodjanak a kedélyek a külföldi befektetők körében?

L. F.: Először is: Berlusconinak mennie kell. Ezt ugyan eleve megígérte, de csak 2013-ra. Minél előbb távozik, annál jobb az országnak, a világnak. Viszont abból is káosz kerekedne, ha, mondjuk, holnap lemondana. Nincs ugyanis alternatívája, a baloldal gyenge, nincs igazi vezéregyénisége, holott honfitársaim többsége szereti az ilyet. Berlusconiból azonban már elegük van. Ez a helyzet önmagában véve is bizonytalanságot tükröz – és emiatt is szabadulnak a külföldi befektetők az olasz papíroktól. A magam részéről a következő forgatókönyvet tudom elképzelni: Berlusconi háta mögött – a rendkívüli helyzetre való tekintettel – kialakul egy átmeneti egység jobb és baloldal között, közös kormányt alakítanak, mindkét oldal szakértőinek a részvételével. Addig is – a milánói tőzsde mintájára – globálisan is be kellene tiltani az olasz kötvények, sőt, az olasz banki részvények shortolását. Ez egyébként szerintem a szakértői kormány alakításának hírére magától is leállna.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Zentai Péter Vélemény

Halló, Lengyelország! Mit tudnak maguk, amit mi nem?

A lengyel miniszterelnök környezetéhez tartozó, vezető varsói politikai elemző szerint a két kormány nemzetközi imázsa azért különbözik egymástól, mert a lengyel politikai elitben a külföld pragmatizmust és együttműködési készséget érzékel, a magyarban viszont ennek az ellenkezőjét. Bartek Nowak, a Centre for International Relations nevű agytröszt igazgatója a nekünk adott interjúban hazája rossz tapasztalatai alapján ugyanakkor erősen óvja a magyarokat a kínaiakkal folytatott flört mélyítésétől.

Interjú

Halló! Hogyan sikerült összerúgni a port Szlovéniával?

A magyar külügyminisztérium tiltakozott a ljubljanai kormánynál, mert Borut Pahor szlovén miniszterelnök példátlan módon nekiment Orbán magyar miniszterelnök kormányának. Az egész história homályos, mindenesetre precedens nélküli a két ország eddigi viszonyában – mondja a hvg.hu-nak adott interjúban a legnagyobb szlovén napilap, a Delo külpolitikai rovatvezetője, Sasa Vidmayer. Szerinte nem kizárt, hogy – ahogy fogalmaz – „térségünk nacionalistái egyszer csak keményen egymásnak feszülnek, és annak bizony beláthatatlan következményei lehetnek”.

Zentai Péter Vélemény

Halló! A végén még Amerika csinál elnököt Strauss-Kahnból?

A franciák hagyományosan szexista magatartásán csöppet sem változtatott a Strauss-Kahn ügy – állítja a hvg.hu interjúalanya. A nők védelméért harcoló legismertebb franciaországi szervezet, a Paroles de Femmes elnöke azt tapasztalja, hogy az ügy legújabb fordulata – New Yorkban valószínűleg végleg ejtik a vádat az IMF lemondott főigazgatója ellen, mert szavahihetetlenné vált vádlója, a szobalány – még a végén elősegíti, hogy Dominique Strauss-Kahn induljon és akár győzzön is a legközelebbi elnökválasztáson.

Zentai Péter Vélemény

Halló, Szlovákia! Maguk lesznek a kistigris, vagy Magyarország?

A szlovák gazdasági miniszter, Juraj Miskov a hvg.hu-nak adott exkluzív interjújában inkább erénynek, mintsem hátránynak nevezi országa eredményessége szempontjából, hogy náluk nincs egy erős, a parlamentet teljesen eluraló kormánypárt. Szerinte ha lassúbb is így döntéshozatal, a végeredmény mégis az, hogy a társadalom könnyebben elviseli a terheket, a demokrácia pedig szépen fejlődik.