Az elmúlt héten számtalan fontos dolog történt a sportban. Mi csak a legfontosabbat emelnénk ki, azt, amelyiket jelenlétével a miniszterelnök is megtisztelt. Természetesen a Videoton-Gent mérkőzésről van szó.

A páholyban a kormányfő éppen Mészáros „Szarok rá, hogy más mit mond” Lőrinccel, Felcsút polgármesterével és földesurával beszélget. Örülünk, hogy kapcsolatukat immár a nyilvánosság előtt is vállalják, ám halkan megjegyeznénk, hogy a beszélgetéssel és a meccsel egy időben, egy másik helyszínen történetesen ez zajlott:

Nem akarunk abba a hibába esni, hogy mindent kritizálunk, amit miniszterelnökünk tesz, mert ugyan az igaz, hogy annak sem örülnénk, ha Putyin módjára pózolna a sportolók közt, és mindenáron próbálna a középpontba kerülni, de semmi kifogásunk nem lenne, ha a helyszínen drukkolna legalább egy rövid látogatás erejéig a magyar csapatnak. Amennyiben vb- és Eb-döntőkre jut idő és energia, ha lehet a választási kampányban, DVSC-sikerek idején Videoton (Újpest?)-szurkolóként debreceni sállal feszíteni, akkor talán egy londoni kiruccanás is beleférne.

Persze a munka az első, és megértenénk, ha temérdek gondja közt nem lenne lehetősége a magyar sikerekért a helyszínen szorítani, vagy elfogadjuk, hogy annyira lemerültek az akkumulátorai, hogy inkább pihen. Akkor viszont ez a Vidi-meccs micsoda?

Erős a gyanúnk, hogy Orbán Viktor második kormányzására teljesen fölborult a fontossági sorrend, és minden másodlagos, ami Felcsút húsz kilométeres vonzáskörzetén kívül történik az országban, illetve az országgal.