Káprázatos diplomáciai sikersorozat újabb állomásához érkeztünk tegnap, mikor Miheil Szaakasvili grúz elnök elismerte vereségét, és bejelentette, hogy pártja ellenzékbe vonul. Pedig kampányát nem kisebb személyiség tisztelte meg jelenlétével és támogatásával, mint a mi miniszterelnökünk. Orbán az őt „Viktor, Viktor” skandálással fogadó kormánypárti tömeg előtt biztosította támogatásáról Szaakasvili Egyesült Nemzeti Mozgalmát, amelyik ezt követően megbukott.

A grúziai helyzetet (és az ír gázoló körüli bonyodalmakat) remekül foglalta össze múlt heti, Paraméteren megjelent cikkében Széky János kollégánk: "Grúziában (pardon: empatikus Külügyminisztériumunk újabb szóhasználatával Georgiában) elszabadult a pokol. Két ellenzéki tévéállomás (a négy és fél milliós országban kettő van, szemben a magyarországi eggyel) szeptember 18-án lopva fölvett videókat mutatott be fegyencek megkínzásáról és megerőszakolásáról. […] A nép kitódult az utcára. […] Georgiában amúgy is rendre polgárháborús stílusban intézik el a politikai vitákat, a hangulat most is ehhez közelít. Ráadásul Szaakasvili hiába háborodik fel látványosan, hiába ígéri, hogy kivizsgálja a börtönbotrányt, senkivel nem lehet megetetni, hogy neki mint a végrehajtó hatalom fejének nincs köze az atrocitásokhoz. Oroszellenessége ellenére most van az a pillanat, amikor a Nyugat nagyon hajlik rá, hogy levegye róla a kezét. És ki látogatja meg, ki demonstrál mellette a botrány kellős közepén, a kampány tetőpontján? Régi barátunk, a diplomácia varázslója, Orbán Viktor."

A fantasztikus időzítésre nem ez volt a legelső példa. A legismertebb, mikor tavaly januárban a magyar kormányfő udvariassági látogatást tett Hoszni Mubarak egyiptomi elnöknél, aki bő két héttel később már nem volt egyiptomi elnök.

„Számíthatsz ránk” – biztosította az egy évvel ezelőtt rendezett EU-csúcson régi barátját, Silvio Berlusconit hazánk miniszterelnöke. Berlusconi a következő hónap közepén távozni kényszerült posztjáról.

„Lesz még Varsó olyan, mint Budapest” – vigasztalta hívet Jarosław Kaczyński lengyel politikus, miután másodszorra is alulmaradt a parlamenti választáson. Nyilván arra gondolt, hogy hasonló hatalommal fog rendelkezni, mint magyar elvbarátja, ám Kaczyńskinak Orbán pozíciója helyett csak Orbán barátsága jut. Arról pedig már megtapasztalhatta, hogy milyen, hiszen még akkor kezdték szorosabbra fűzni kapcsolatukat, amikor a Fidesz ellenzékben volt, Kaczyński meg kormányon. Miniszterelnökként még a Fidesz kisöccsének, a KDNP-nek a kongresszusán is részt vett, majd néhány hónapra rá fölbomlott a koalíciója, és nem sokra rá kiszavazták a kormányból.

Azóta csak bánatos támogatóit küldi hozzánk szolidarítani az Európa által sanyargatott testvérpártjával, de cserébe csak néhány Orbán-fan érkezik, a magyar közállapotok Lengyelországban nem akarnak meghonosodni. A Varsói Gyors visszafelé nem közlekedik. Sajnos, egy ideje idefelé sem.

(És akkor ezúttal a határon túli magyar szervezetek körében végzett, hasonlóan eredményes munkálkodásról meg sem emlékeztünk.)