Állítólag maga a Civil Összefogás Fórum is indított buszokat Varsóba a lengyel függetlenség napi menetre, de lelkendeznek a szélsőjobboldali portálok is: idén soha nem látott létszámban vonulnak fel a nacionalisták Varsó utcáin. A szélsőjobb tömeg keménymagját az európai viszonylatban, saját szubkultúrájukban meglehetősen nagy respektet kiváltó lengyel futballklubok ultrái és huligánjai is támogatják, akik finoman szólva is durcásak a jelenlegi jobbközép, egyértelműen EU-barát politikát folytató Tusk-kormányzat állítólagos szurkolóellenes intézkedései miatt. Azonban még ezeket a hordákat is meg lehet kergetni, nézzünk most menekülő kopaszokat:

A lengyel fővárosban mindenesetre, egy időben, három demonstrációt is tartottak. Megmutatták magukat a jelenlegi lengyel jobbközép kormány hívei, később a Jog és Igazságosság pártja által is támogatott nemzeti radikálisok – hozzájuk csatlakozott a magyarországi demonstrálók küldöttsége is –, végül a Baloldali Koalíció is, amely idén is komoly támogatást kap a külföldről érkező anarchista csoportoktól.

De kik ezek az első ránézésre meglehetősen a budapesti 2006-os utcai kergetőzést és rombolást kirobbantó, szélsőjobboldali futballhuligánokra emlékeztető alakok? Ők azok, akik egy Milla-tüntetésen a Népszabit vagy az ÉS-t a hóna alatt tartó, kötött mellényes, szemüveges liberális vagy baloldali értelmiségit is a rendszer részének tekintik. Ők azok, akik kapusznis felsőt, farmert, sportcipőt hordanak, sokuk arca maszkkal van eltakarva, általában anarchista sejtek tagjai, és a baloldali Antifa csoportot támogatói. Ők azok, akik az utcai megmozdulásokat nem a demonstráció vs. ellendemonstráció értelmezésben fogják fel, a tüntetéseket nem happeningnek, játéknak és kedélyes tiltakozó akcióknak tartják, ahol színes transzparensekkel, színes ruhákban hívhatják fel magukra a közvélemény figyelmét. Az anarchisták szerint a szélsőjobboldali, nacionalista tüntetők nem ijednek meg a színes plakátoktól, nem is tudják értelmezni azok üzeneteit. Az egyetlen dolog, amitől egy neonáci fél: az anarchista. A félelemérzetet pedig minden november 11-én a tudtukra akarják adni a varsói baloldali ellentüntetők, blokádosok.

A 2012-es nyilatkozat

„A szélsőjobb ereje növekszik. Kéz a kézben, szélsőjobboldali félkatonai szervezetek masíroznak az utcán, nacionalista őrjáratokat tartanak. A szabad gondolkodás, a tolerancia a sokféleség eszméjének megnyilvánulásai elhalkultak. A nacionalista és neofasiszta eszmék terjednek az iskolákban a munkahelyeken, a médiában és a kultúrában. Az országban olyan erők lettek hangadók, mint az Összlengyelszági Fiatalok ((MW-Młodzież Wszechpolska) és a Radikális-Nacionalisták ((ONR-Obóz Narodowo Radykalny), elég! Soha többé! Ez most nem egy olyan ország, amelyben élni akarunk!

A radikális jobboldal világos taktikával rendelkezik. Először, anélkül, hogy felfedte volna igazi arcát, felvonulást szervezett a függetlenség napján, egyesítette a nacionalista frontot. A felvonuló szervezetek körül ezután egy egységes nemzeti mozgalmat alakítanak ki, amelyet aztán egy parlamentbe is bejutni képes fasiszta párttá alakítanának át.

Gazdasági válság, munkanélküliség, az árak emelkedése, és lakáshiány: a nacionalisták megpróbálják kihasználni és saját céljaik elérésére a növekvő társadalmi feszültséget. Ezek az emberek mindenkit támadnak, akik nem férnek bele az ő heteroszexuális-nacionalista látomásaikba, csak az utolsó néhány évben, több mint egy tucat gyilkosság szárad a lelkükön. A legutolsó gyilkosságot idén Białystok településen követték el. Ne felejtsük el: Breivik manifesztumában a lengyel nacionalistákat inspiráló hatásúnak tartotta. Kelta keresztekkel és más rasszista szimbólumokkal, utcán masírozó emberekről beszélünk, akik felelevenítik a második világháború előtti szervezetek hagyományait, szítják a zsidók elleni gyűlöletet éppúgy, mint az iskolai szegregációt. November 11-én újra láthatjuk, ahogy ezek a "lengyel patrióták" náci köszöntéssel üdvözlik egymást. Végleg kisajátítják a Függetlenség napját?

A November 11. Koalíció, antifasiszta mozgalom vagyunk. Különböző munkásmozgalmak, nőjogi szervezetek, és más szolidaritási csoportok tagjaként, minden nap más területen fejtük ki tevékenységünk. A társadalmi igazságtalanságok és a hatalommal való visszaélés ellen harcolunk. Meghívónk mindenkinek szól, aki november 11-án az utcákon szeretne csatlakozni hozzánk. A korábbi években sikeresen megakadályoztuk, hogy a nacionalisták eljussanak a város központjába. Idén is minden antifasisztát meghívunk az ellendemonstrációra, amely során megmutatjuk a háború előtti és a jelenlegi lengyel fasiszta csoportok közötti kontinuitást és azok közös gyökereit. Hasonlóképp megemlékezünk a lengyel ellenállási mozgalom történetére, amelyet most már mi is alakítunk és átveszünk. Ne várjuk meg azt, amikor már az ajtónkon kopogtatnak! Együtt a fasizmus és a nacionalizmus ellen!”

Antifa Hooligans

Szélsőséges csoportok alapvetően csak jobboldalon szerveződtek - évek óta ez volt a helyzet Lengyelországban is. Játszunk most el egy pillanatra a gondolattal, hogy a budapesti utcákon az utóbbi években magabiztossá váló szélsőjobboldali demonstrálók mellett az anarchisták nemzetközi csapatai is tiszteletüket teszik. A  2010-es november 11-i blokád és Függetlenségi felvonulás Lengyelországban is áttörést hozott: a még mindig sokkal jobban szervezett baloldali szélsőségesek ugyanolyan veszélyt hordozhatnak magukban, mint jobboldali ellenfeleik. Nem véletlen az sem, hogy a két évvel ezelőtti áttörés után a lengyel Belügyi Biztonsági Ügynökség is jobban figyeli a baloldali csoportok tevékenységét Lengyelországban.

Van azonban egy jókora különbség a két politikai szélsőség utcai csoportjai között: amíg a szélsőjobboldaliak nem, addig a szélsőbal nyíltan felvállalja a "szélsőséges" elnevezést, hiszen ezek a radikális baloldali csoportok kifejezetten keresik a szélsőjobboldaliakkal az ideológiai és fizikai összecsapást. Lengyelországban manapság legaktívabb csoport az Antifa Hooligans, ahogy egy valódi anarchista csoporthoz illik, a csoportban semmilyen hierarchia vagy szervezeti felépítés, de még vezető sem található. A szervezeti deficit ellenére a csoport nem szűkölködik ötletekben: megannyi fiatal Tamás Gáspár Miklós terjeszti felváltva anarchista, hip-hop, punk-rock, rasztafari és baloldali skinhead ideológiával vegyített forradalmi és szocialista ötleteit, bájos. A lengyel közeget jól ismerő forrásaink szerint a régi-új eszmék elsősorban a diákokra, munkanélküliekre és a nagy gyárakban dolgozó fiatalabb munkavállalók körében népszerű. A csoportokba bárki beléphet, aki vállalja a fasizmus elleni egyetemes harcot bárhol a világon, illetve betartja az anarchista szervezetek másik alapszabályát: semmilyen együttműködés a rendőrséggel és a politikai pártokkal - mint tudjuk, ők is a rendszer ellenségei.

Gerillaháború

A partizáncsoportok tevékenysége - hasonlóan szervezeti felépítésükhöz - minden szabályt nélkülöz, számukra a cél mindenek felett áll. Az antifa úgy gondolja, a szélsőjobbosoknak nincsenek gátlásaik, mindenki ellen támadólag és agresszíven lépnek fel, aki szerintük nem fér az "igazi lengyel" elképzelt közösségébe. Egy antifa ugyancsak nem válogat az eszközökben, amelyek segítségével képes változtatni, ahogy írja egyik tagjuk: virágok osztogatásával senkit nem gyógyítunk ki a fasizmusból. Persze illúziók nélkül, mivel tudják: senki nem fogja az ideológiai ellentáborban egy alapos verés után hirtelen megszeretni a melegeket vagy a zsidókat. Az antifa akciók csakis a neonáci csoportok ellen irányulnak, céljuk a félelem felkeltése, hogy érezzék: mindig vannak olyanok, akik határozottan és radikálisan felveszik velük a harcot. Mint minden háborúban, az utcán is minden magasztos cél másodrangúvá válik és nem marad semmi kint, csak a harc.

Tavaly, 2011-ben rég nem látott egységben, Európa majdnem minden országából érkeztek baloldali tüntetők. A Baloldali Koalíció idén is cseh, dán, angol, spanyol, olasz, orosz nyelven tájékoztatja az érdeklődőket. A hagyományoknak megfelelően idén is a legtöbb külföldi támogató Németországból érkezhet Lengyelországba, különösen az olyan hírhedt csoportok képviselői, mint a Siempre Antifascista vagy az Antifasiszta Baloldal Berlin. Lengyel oldalakon elterjedt a hír: egészen biztosan érkeznek ellentüntetők Berlinből, Stuttgartból, Rostockból és további kisebb német településektől is – ne felejtsük el: az európai anarchisták bástyája, Németország.

Ennek ellenére a lengyelországi anarchisták november 11-én, minden évben erős támogatást kapnak keletről is: elsősorban Ukrajnából, Fehéroroszországból és Oroszországból érkeznek a legkomolyabb összecsapásokat is felvállaló csoportok. A volt szovjet tagköztársaságokból érkező anarchisták meglehetősen edzésben vannak: napi szinten csapnak össze jobboldali szélsőségesekkel, amelyek ezekben az országokban már-már terrorista típusú szervezetekként működnek, semmint egy utcai banda. A német és az ex-szovjet tagköztársaságokon kívül, Szerbiából, Csehországból, Szlovákiából, Hollandiából valamint Spanyolországból érkeznek rendszeresen kisebb-nagyobb csoportok Varsóba. Az biztos, hogy velük szembeszállni nehezebb, mint a vissza nem ütő tévészékházzal.

*

Van egy jó hírem, a lengyel szélsőjobboldal két év bújócska és a 2012. november 11-i akciója után hiába próbálja elrejteni barna arcát, az álarc leesett, egész Lengyelország láthatta. Külön köszönettel tartozunk a Szegedi Csanád óta csak magának nehézségeket okozó magyarországi szélsőjobboldalnak is: nagyszámú részvételük a lengyel radikális felvonuláson nem hagyhat kétséget senki számára sem, milyen Magyarországot szeretnének az ostorpattogtató újnyilasok. Hétfőtől tudja már Lengyelország is, milyen sunyi és pitiáner alakok politizálhatnak a pártban: egy hangosabban átmulatott éjszaka után nem kifizetni másnap néhány összetört poharat és széket, igazi tolvajtempó. Ráadásul, pont a Jobbik hangsúlyozza, mekkora barátja a magyar nemzet Lengyelországnak, most megtanulhatták: kirabolni egy jóbarátot, amikor ráadásul nevetséges tételekről van szó, másnap tényleg meggondolnám kétszer is, akarok-e ilyen barátot egyáltalán. Inkább el sem képzeljük el ezeket a talpig becsületes úriembereket az ország élén, de miért ülnek ezek még a parlamentben, hihetetlen.

Aztán itt vannak a Békemenet küldöttei, akik még tavaly a radikális jobboldali és Eu-ellenes Gazeta Polska című hetilap klubhálózatán keresztül szervezték meg a külföldi látogatókat Orbán Viktor támogatására a budapesti menetben. Na, most túl azon a nem mellékes körülményen, hogy a Békemenet molinójának üzenete és a varsói szállodát összetörő, majd kártérítés nélkül távozó, ezek után műfelháborodó Jobbikosokkal kiegészült lengyel radikális felvonulás argumentációja megegyezik, nem értem, mi a baja a fideszes szavazóknak ezekkel a jobbikos körökkel. Ráadásul Varsóban sok lengyel sem érti a két párt közötti különbséget, a helyszínen vicces jelenetnek lehettünk fültanúi: egy lengyel demokrata a következő szavakkal üvöltött le egy Kaczynski rajongót: "és mit gondolsz, talán Kaczynski megoldás lenne ezekre a problémákra? Nézd meg, mit csinált Magyarországból a szélsőjobb és az Orbán-kormány! Szeretnéd, ha ugyanez történne itt is? Azt hittem, a lengyeleknek kicsit több eszük van, mint a magyaroknak!" Arról pedig végképp nem tudok, hogy a régióban, minden nehézség ellenére kifejezetten Eu-barát és a közös adózási politikát is nagyban támogató Tusk-kormány hirtelen radikális jobboldali fordulatot hajtott volna végbe, ráadásul birtokunkban van két fotó is, ahol magyarokat, magyar zászlót a lengyel radikálisok felvonulásán láthatjuk, kár, hogy pont vasárnap este játszott a Fradi a Debrecennel, biztos többen lettetek volna, mi?

Jobbik zászló lengyel tüntetésen

Kenyeret a lengyeleknek és ne a zsidóknak! - kiabálták a vasárnap délelőtti miséről kisétáló nacionalista tüntetők a környéken gyülekező baloldaliak felé, annak újdonság ez a szíves fogadtatás, aki mondjuk Prágából érkezett a helyszínre. Meglehetősen impozáns azoknak a magyar belpolitikai jelenségeknek a felsorolása, amelyeket a Fidesz-propaganda sugalmazással vagy nyers üzenetek formájában exportál külföldre. Kezdődött talán minden a nemzet legújabb megosztásával, amikor kiderült, hogy a haza nem lehetett ellenzékben. Idő kérdése volt csupán, mikor értik meg az idők szavát a szervezeti egységben politizáló, külhoni magyarok és osztódnak több felé, csakazértis. Folytathatnánk a még határokon belül sem teljesen meghaladott Gyurcsány-mumus lassan tíz éves ébrentartásával. Egyik kedvenc példám az ilyen praktikáktól rendszeresen elhatárolódó, de szükség-szintjén, az akolon belül, magas szinten terjesztő újjobboldali Mandinder az ilyen írásokkal, ni (itt a válasz).  A másik helyzetének nem értése és az erre való képesség totális hiánya sorozatunk újabb fejezethez érkezett, a Deutsch Tamás által is lájkolt Elég! oldal szerkesztője a vasárnapi korrekt lengyel rendőri fellépés kapcsán máris sikolt, és a 2006-os fülkeforradalmi előjátékot idézi.

Több megjegyzésünk is lenne: talán Kozma atya, Takaró tiszteletes, a Hír tv, Lánchídrádió és a Magyar Nemzet nem említi, de a rendőr, ha huligánt lát, aki fél téglát hajít felé, előbb utóbb miden európai országban előveszi a gumilövedékes puskáját, a könnygázt, a vízágyút, a lovasrohamot és odacsap, ha szükséges. A lengyelországi oszlatás újabb remek példa. Másrészt, a magyarországi sugalmazásokkal ellentétben a bevetett eszközök nem jelentenek semmiféle túlkapást és demokrácia-ellenességet, épp fordítva: a november 11-i sokszereplős megemlékezések idején egyedül a nacionalisták táborában került sor fizikai agresszióra és az erre adekvált válaszcsapásra is. Sem a baloldali anarchisták – pedig ők sem puhányok – sem a világháborús veterán bácsik ellen nem kellett különösebb kényszerítő eszközt alkalmazni, minden rendben lement. Már megint oda lyukadunk ki, hogy a lengyel nacionalisták, a Jobbik és a Fidesz szimpatizánsai egy követ fújnak, fényévekre van tőlük még egy jobboldali Tusk-párti szavazó véleménye is. Azt pedig már csak tényleg a magyar viszonyokat nagyon jól ismerők érthetik, hogy ezek után az Elég! Facebook oldalán a hozzászólók a Fidesz fellépését sürgetik az Európai Parlamentben, hogy vizsgálja ki a lengyelországi eseményeket.

Ceterum censeo: de vajon mikor fizetik az összetört berendezést Zagyva úrék, lengyel barátainknak?