szerző:
Domina Kristóf
Tetszett a cikk?

Most már az analfabéták számára is nyilvánvaló, hogy Magyarországon a 21. század elején nem lehet keményen megtámadni a magyar zsidó közösséget (eddig jó), viszont meg lehet támadni a roma magyarokat (mert nyilván ettől leszünk ki mind a tízmillióan a vízből).

Heveny tünetek

Az irányt és lendületet vesztett szélsőjobboldali párt zsidó magyarokat célzó tavalyi támadása látványos összpárti védelmi reakciót produkál – annyi év után végre helyesen. Majd a tökéletesen ugyanolyan, csak épp a cigány magyarokat célzó támadásra azonnal beindul a pártpolitika. A középjobb nem vezeti ezt az országot, hanem gyorsan készíttet egy felmérést és gátlás nélkül odadobja az ország majd egytizedét bűnbaknak. A baloldal – évtizedes, roppant produktív rutinjának megfelelően – azonnal a középjobb egészére olvassa, hogy „náci”. A fináléban Vadai asszony Orbán Viktort próbálja SS-ruhába öltöztetni, végül Navracsics Tibor tízmillió ember előtt kiveszi a gerincét, térdén látványosan kettéroppantja és eldobja azt. A zöldek természetesen kussolnak, nehogy a téma megzavarja az önmagukkal - lélekben Hollandiában folytatott - ökopolitikai vitáikat. (A függöny lehulltát követően az érintett „napilap” önigazulásul a maga és nyolcezres olvasóközönsége számára még mormog valamit egy Athena Intézet – New York Times globális összeesküvésről. Amit mi megértünk, csak annyit kérnénk, hogy akkor legalább artikuláltan zsidózzanak.)

A következő felvonás forgatókönyve is alakul. A minden szempontból oly távoli Kanada becsületes, magára és alapvető értékeire sokat adva tájékoztató kampányt indít Miskolc városában, Tamás Gáspár Miklós fordításában azt közölve, hogy „Te cigány állatja! Nehogy idegyüjj nekem, vaze, mert úgy kizsuppollak, hogy az ángyod szeme is körösztbe áll!”. A város vezetője sajtótájékoztatóján elmondja, hogy „nem engedjük vissza a romákat”, mert azok „fenyegetik” a várost. Mindezt azután, hogy „2013. január közepén féltucat extrémista csoport csatlakozott az egyik parlamenti párt romaellenes propagandakampányához Miskolcon, amellyel megpróbálják megakadályozni egy roma kulturális központ megnyitását, tovább szítva a helyi feszültségeket". Továbbá azt követően, hogy „a Szebb Jövőért Magyar Önvédelem (leánykori nevén Polgárőr Egyesület) csoport tagjai ellenséges propaganda akciót intéztek a helyi rendőrség ellen”, ami korábban megakadályozta, hogy „járőrözzenek” az Avas lakótelepen. Aztán majd pár év múlva a sajtó részletesen beszámol arról, hogy a magyar igazságszolgáltatás miért tökéletesen képtelen a következő sorozatgyilkosság vádlottjait egy normális, nem szánalmas bohózatba fulladó perben elítélni.

Magyarország elitje jól elvan. Láthatóan kéri, hogy a lakosság ne zavarja meg az irányú tökölését, hogy a 2014-es választásra milyen álalternatívát kíván felvonultatni – hogy azután pontosan ugyanazt a gondolattalan szöszmötölést folytassa, amit az elmúlt 20 évben. Addig is a fehér színűnek született maradék nyolcmilliónak meg szabad utálni a karamellszínűnek született maradék majd egymilliót – miközben a rezsije kifizetésén görcsöl.

"Elmúlik"

Ha belegondolunk, tényleg érthető – avagy borogassa, elmúlik! Mert tényleg kit érdekel, hogy van egy olyan dolog, hogy demográfia. Meg még össze is függ a munkaerőpiaccal (az emberek darabszámával, akik úgynevezett dolgoznak). Kit érdekel a rövid táv – hosszú táv ellentmondása, hogy a válság következtében csökkenő gazdasági aktivitás nyomán előálló rövid távú munkanélküliség még a legostobább gazdaságpolitika mentén is el fog múlni pár év alatt egy ekkora mértékű országban. Amikor is, majd úgy 2020 kora őszén ez az elit is elkezdi felfogni, hogy itt maradt egy olyan országban, ahol egyszerre van jelen a kemény munkaerőhiány és az egymilliónyi kirekesztett, így képzetlen, így munkaképtelen, így a szociális rendszeren keresztül eltartandó cigány magyar. Kit érdekel, hogy akkor majd a jelenlegi kollektív rasszizmus miatt egy generációra elidegenített roma magyarok helyett okosan lehet finanszírozni a legkülönfélébb ázsiai és afrikai bevándorlók – minden személyes szimpátiánk dacára – nyilván sokkal könnyebb integrációját, akik végül is tényleg csak a nyelvet nem fogják például beszélni. Kit érdekel mindezek összefüggése a gazdaságpolitikával meg a valós versenyképességgel – amiből eddig is csak a potméterek ("járulékrendszer") minimális tologatását sikerült felfogni.

Kit érdekel, hogy talán már egy történelemkönyvet olvasó gimnazistának is feltűnik, hogy mintha már jártunk volna ugyanitt. Például úgy 150 éve, valahol a kiegyezés idején, amikor hellyel-közzel a magunk uraként roppant civilizáltan bántunk az akkori kisebbségeinkkel, ami bár nem indokolta Trianont, ellenben kitűnő mondásokat adott azok szájába, akik az ország kétharmadának lecsonkolásában voltak érdekeltek. Avagy a '30-as, '40-es években, amikor viszont német barátainkkal már konkrétan meg is öltünk 400 000 zsidó és cigány magyart – amitől nyilván teljesen megoldódtak az ország akkori gondjai. Kit érdekelnek az irritáló párhuzamok – ha azokat nem lehet az aznapi pártpolitikai mondásba beilleszteni.

Kit érdekel egy ország önképe, tartása és alapértékei... De jó, ez már nyilvánvalóan tényleg a fenét sem érdekli.

Mert nyilván mindezeknél valóban tényleg sokkal fontosabb, hogy ki kivel "tárgyal" Együtt, hiperventilál-e még a Feri, szakad-e a zöldpárt vagy tovább tudja-e még darabolni az ellenzéket a Viktor.

A szerző az Athena Intézet igazgatója.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!