Március végén Obama aláírta a Kongresszus által megszavazott új, szeptemberig érvényes költségvetési tervet, a HR 933-at. A sok költségcsökkentő rendelkezés között azonban elrejtettek egy más fajtát is (735. cikkely). Ennek értelmében a Mezőgazdasági Minisztérium (USDA) köteles minden haszonnövény szállítását, környezeti kibocsátását, vetését, művelését és a velük való kereskedelmet engedélyezni még akkor is, ha egy bíróság úgy határoz, hogy a növény káros környezeti és egészségügyi hatásokkal rendelkezik, tehát vetése tilos.

A médiában Monsanto Védelmi Rendeletként (Monsanto Protection Act) hívott cikkely nem állít semmit nyíltan, viszont továbbgondolva egyértelmű, hogy tudományosan megállapított káros környezeti és egészségügyi hatásokkal bíró haszonnövények ennek ellenére való vetése és a velük való kereskedelem a biotechnológiai óriásoknak – köztük a Monsantónak – kedvez. Még úgy is, ha a képviselők többsége és valószínűleg Obama által sem ismert cikkely szövegezése a gazdák jogairól szól, mert a mag a Monsantóé, a Monsanto befektetői pedig világméretű pénzügyi szervezetek.

Az elvileg független, tudományos ellenőrző társaságok élére állított volt ipari alkalmazottak jelensége (forgóajtó) ismert. Az is köztudomású, hogy vannak nagykövetségek, amelyek ipari nyomásra a GMO-k bevezetésére próbálják a kelet-európai országokat rábírni. A hatalmi ágak szétválasztásának ilyen kudarcára viszont még nem volt példa.

Tudathasadásos helyzet, mert ha az emberek tömegesen ellenállnak vagy a környezet súlyos kárt szenved, a piac máris foglalkozik velük, ha az hasznára fenyegetést jelent. Tudathasadásos azért is, mert a rendelkezés értelmében úgy vethetők és forgalmazhatók génmódosított növények, hogy azok káros környezeti és egészségügyi hatásait nem csak tudományosan, hanem jogilag is megállapították. A bíróságok tiltása ellenére el lehet őket adni és vetni, az illegális legális. A két valóság között nincs feloldhatatlan feszültség, egymásnak ellentmondanak, de nem zárják ki egymást. A két igazsággal szétvált valóságok szerves egysége igazán félelmetes, az érinthetetlen kafkai hatalom ismertetőjele.

Szerencsére a válaszok sem maradtak el. A GMO-k termékjelöléséért is küzdő Food Democracy Now! több, mint 250 000 ellenző aláírását juttatta el Obamához; a Fehér Ház előtt gazdák demonstráltak. Több kongresszusi képviselő is felháborodását fejezte ki és ígéretet tett, hogy a szeptemberi újratárgyalás során nem hagyják, hogy egy hasonló cikkely bekerüljön az új költségvetésbe. A szakmai szervezetek, például a Center for Food Safety vagy a Greenpeace International határozottan elítélték az eseményeket. Az Avaaz internetes aktivista-petíciós portálon majdnem kétmillióan tiltakoznak általában a Monsanto és társai (erkölcsileg) korrupt tevékenysége ellen. Egyesek szerint ez utóbbi komolysága virtualitása miatt megkérdőjelezhető, abban viszont nem lehet kételkedni, hogy az Avaazon regisztrált, aláíró milliókat legalább egy kicsit is foglalkoztatja az ügy.

Függetlenül attól, hogy hányan, hogyan, mennyire fejezték ki ellenállásukat, ezek a válaszok jelzik, hogy az a demokratikus döntéshozói folyamat, amelytől a környezet és a fogyasztók védelmét várjuk a szabadpiaci kapitalizmus ellenőrzésén keresztül, nem úgy működik, ahogyan kellene. Szabad piac és demokrácia így nem lehet a fenntartható jövő alapja, mert a rendelkezés hiába veszti érvényét szeptemberben, precedens értékű határátlépés marad: nincs kétségünk afelől, hogy ez a kiskapu nyitva maradt.

Mit tehetünk? Az nem helyes, hogy a fogyasztói társadalomban túlságosan ki vagyunk szolgálva, a szabadpiac kénye-kedvének pedig ki vagyunk szolgáltatva. A kettő egy és ugyanaz, tenni csak ezt felismerve lehet. Nincs semmiféle „ők” és „mi”, ahogyan a rendszer sem önjáró. Csak azért önjáró, mert hagyjuk. A kérdés az, hogy mi kik vagyunk. Mi vagyunk azok, akiknek a génmódosított növényeket és származékaikat eladják, mert mi megvesszük azt. Mi hagyjuk, hogy ez megtörténjen, mi szavazunk ezekre a politikusokra és mi eszünk olyan dolgokat, amelyekben génmódosított eredetű anyagok vannak. Ezt mi csináltuk, a probléma gyökere és ezért megoldása is mi vagyunk. Helyettesítsük be a Monsantót egy másik biotechnológiai óriáscéggel. Nincs valódi különbség, a fogyasztói tájékoztatás hiánya vagy a szándékos félretájékoztatás az állami védelem kicsorbításával szabad utat enged a nemzetek feletti ipari és pénzügyi érdekeknek.

Ezt a látszólag korlátlan érdekérvényesítést jelen esetben továbberősítené a tervezett amerikai-európai szabadkereskedelmi egyezmény is. Ez jog- és szabványharmonizáción keresztül nagy valószínűséggel több termeszthető GMO-t jelentene Európában, ránk nézve pedig moratóriumokkal kivívott függetlenségünk lehetséges elvesztését.

A Monsanto Protection Act és az arra érkezett válaszok azonban nem csak a Monsantóról vagy a biotechnológiai iparról szólnak, hanem arról, hogy bőszült ellenségkép-csinálás, szócséplés helyett az egyes ember (fogyasztó) értékét és erejét kell felismernünk. A vállalatok, iparágak, piaci szegmensek, szennyezési források és környezeti károk gondolatban felcserélhetők, az emberi ellenállásnak viszont a fenntarthatóság érdekében állandósulnia kell. Ez az esélyünk arra, hogy egészséges és élhető jövőt hagyományozzunk utódaink számára.

(A szerző a Greenpeace Magyarország munkatársa)