szerző:
Para-Kovács Imre
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A miniszterelnök évről évre szűkülő tudatában, évről évre szűkül a nemzet, egyre többen kerülnek ki belőle, de a maradék maradéktalanul boldog lesz. Az üzenet világos: aki velünk van, az van.

A kormány megemlékezésén a mélypont nem váratott magára, rögtön a felvezetésben kijött egy ember a múzeum lépcsőjére, és elordított egy Petőfi-verset. Értelmezhetetlen volt, ijesztő és már-már underground, mint a finn kórus, amelyik néhány éve nálunk turnézott, és slágereket ordítoztak a Keleti pályaudvar előtt. Jókedvű lengyelek néztek értetlenül, de azért tapsoltak, ha már ilyen messzire elutaztak, hogy kinyilvánítsák töretlen hűségüket a Fideszhez (és a Jobbikhoz).

De hallga, csak hallga, mert most olyan jön, hogy na.

Egy másik ember, konkrétan a miniszterelnök, áll a Múzeumkertben, és arról beszél, hogy a szabadságharc hősei gyakorlatilag piti rezsicsalók voltak. Jókai a villanyóra-visszatekerés mestere, Petőfi gázórát mágnesezett, Bem apó pedig olajt szőkített, de elegük lett, és nekimentek az osztrákoknak, mert már nem bírták tovább az állandó harcot a rezsivel. Inkább a halál! – kiáltották –, mint a villanyszámla, aztán jött a kardozós rész.

De nem csak ők.

Ha jól veszem ki a kedves vezető szavaiból, 1848-ban, 1956-ban és 1989-ben is ugyanaz volt a magyarok problémája, a túl nagy szabadságot akarták elcserélni 6,5%-os gázárcsökkenésre, de jöttek a muszkák, szovjetek, kommunisták és liberálisok, és mindig visszakényszerítették a szegény népet a szabadságba, a gázár meg maradt annyi, amennyi. Ezen, legfrissebb történelemértelmezés szerint a magyar nép sohasem akart szabad lenni, csupán egy olyan vezetőre vágyott, aki csökkenti neki a rezsit. Ilyen szar alakoknak lát minket a miniszterelnök, Táncsicstól Nagy Imréig, Göncz Árpádtól Göncz Árpádig. És nem viccel.

Azt is mondja, hogy mi vagyunk Európa legegységesebb országa.

A kijelentés persze teljesen értelmetlen, de azért mégis kérdés, mire gondolhatott. Mind fideszesek vagyunk? Mind ugyanazt gondoljuk a rezsiről? Mind magyarul beszélünk? Mind imádjuk, ha közmunkásként a minimálbér feléért dolgozhatunk?

Nem. Orbán Viktor fejében létrejött egy egységes nemzet, amit a Fidesz szavazói alkotnak, és már megint ott tart, hogy mindenki más labanc, amerikai kém, idegen szívű potyautas vagy sötétben bujkáló ellenforradalmár. Évről évre szűkülő tudatában évről évre szűkül a nemzet, egyre többen kerülnek ki belőle, egyre többen leszünk primitív magyarságdefiníciójának vesztesei, így aztán olyan egységes nemzet leszünk, amilyen még soha, kár, hogy néhány millióan kimaradunk belőle, de a maradék maradéktalanul boldog lesz. Csökken a rezsijük, lesz földjük és trafikjuk, elvégre ideje végre belátnunk, hogy ez a kis ország nem képes mindenkinek jólétet teremteni, de másfél-két millió fideszes szavazó viszonylag kellemesen élhet. Ők lesznek az egységes nemzet, a többiek meg kapálnak, mosnak és cipelik a csomagokat.

A problémát nyilván az jelenti, hogy ha egy társadalomban csak a Fidesz-szavazók előtt áll perspektíva, akkor sokkal könnyebb beállni a sorba, mint rángatni a láncot, hiszen az üzenet világos: aki velünk van, az van. Persze nem lehet mindenki trafikos, de viszonylag sokáig lehet nekik azt hazudni, hogy igen. Ez a hülyének nézés lényege: ha nem hülyéket néznek hülyének, azok fellázadnak, de ha hülyéket néznek hülyének, akkor csak a megfelelő stratégiát követik, és minden működni fog.

Egyébként meg itt az idő. Ezt is a szónok mondja, mert Magyarországon mindig itt az idő, április 6., mi más. Itt állandóan idő van. Órások vállán áll, azért mondja be mindig a pontos időt.

A beszédet nem csak én minősítettem menthetetlenül unalmasnak, viszont az elég aggasztó, hogy amikor Orbán Viktor egy nemzeti ünnep alkalmából kirekeszti a magyarok felét a politikai közösségből, röhejesen próbálja feltolni magát a történelmi hősök közé, és összevissza hazudozik a helyzetről, már csak legyintünk, mert ezt csinálja 1998 óta, és tulajdonképpen tökéletesen érdektelen. Régebben még fel-felkaptuk a fejünket egy ordas hazugságra, de ez most már annyira természetes, mint hogy Semjén Zsolt belovagol Kézdivásárhelyre. (Itt szeretném megköszönni a kormánynak, hogy a KDNP elnökét minden jelentősebb ünnep alkalmából eltávolítják az országból, de ez a ló túlzás, tényleg úgy néz ki rajta, mint valami félkegyelmű operetthülye, ráadásul integet is.)

Október 23. és március 15. legnagyobb tanulsága az, hogy addig volt méltóságuk, míg tilos volt megünnepelni forradalmainkat. Abban a pillanatban, hogy a kormányok statisztákat és néptáncosokat rendelnek ki a közterekre, az egész kap valami savanyú bűzt, penészes bevonatot, a gyermekek pedig már az iskolában megutálják az egészet. Itt mindenki Nagy Imre és Kossuth Lajos, ha mikrofont kap, megnyer egy szabadságharcot, egy-két forradalmat, aztán tapsol a néptáncosoknak.

Mindezt a világ legegységesebb országában.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!