Tetszett a cikk?

A mi délceg és diadalmas Orbán Viktorunk élő lángoszlopként jár Európa előtt, és mutatja az utat, az Európai Unió fideszes politikát folytat.

Már kacagok magamon, hogy másfél havonta bejelentem önöknek: kampec, itt a vég, ennél rosszabb már nem jöhet, semmi sincs lejjebb. Dehogy nincs. Elnézést kérek, nyájas olvasók.

A minap Belgrádból utaztam Budapestre. Az összesen két kocsiból álló szerelvényre fölszállt mintegy kétszáz afgán menekült. A vonat valahogy elindult, a menekültek fegyelmezetten és feszülten hallgattak, a fehér utasok ijedten és feszülten néztek ki az ablakon. Szabadkán a szerb határőrség leszállította a menekülteket, akik némán rohantak ki a vasútállomás kapuján. Köztük nyolcvanon fölüli, törékeny asszony, a gondjára bízott három, mintegy ötéves kisgyerekkel, minden holmijuk egyetlen apró, műanyag zacskóban. Neki a mezőnek, az akácosnak, a „zöldhatárnak”. Kelebián fölszállt az állig fölfegyverzett magyarországi határrendőrség (többen voltak, mint a megmaradt pár fehér utas), szimatoló óriás farkaskutyák, csomagokat szétszedő vámosok, hosszú percekig vizsgált útlevelek, „hová utazik?”, a Ceauşescu-korszak hangulata.

Figyelmeztettem magam, hogy ne gyűlölködjem: az elnyomó apparátus fegyveresei is embertársaink, felebarátaink; majd Ferenc pápának leend igaza, lesz bűnbánat, töredelem, megtérés, megigazulás, üdvösség.

Nincs mit mondanom a sokasodó xenofóboknak és rasszistáknak. Minden beszéd fölösleges. Az erkölcsprédikációk idegesítők és haszontalanok.

Egy dologban azonban igazuk van a magyarországi jobboldal közíróinak, elemzőinek, bloggereinek, posztolóinak, kommentelőinek és trolljainak: itt kettős mérce érvényesül. Európa (és a fehér világ) polgári rendszerei csakugyan majdnem olyan undorítók, mint a magyarországi polgári rendszer. (Bár Írországban és Amerikában legális lett a melegházasság. Hurrá!) Kerítések mindenütt vannak, vagy már épülnek. A megalázottakat és megszomorítottakat a Földközi-tengerbe szokás fojtani. Fasisztoid pártok már Ausztriában, Dániában, Franciaországban is a „mainstream” és az „establishment” tagjai, és lámpással is nehezebb annyira tekintélyelvű és idegengyűlölő kormányt találni, mint a francia szocialistákét. A nagy hagyományú brit konzervativizmus ma messze alulmúlja a sokaktól csodált kisgazda színvonalat. Nemcsak a magyarországi egyházak állnak ki az olyan holdra vonító, vértől csöpögő fogú ordasok mellett, mint Prohászka Ottokár, hiszen a román ortodox (görögkeleti) egyház tiltakozik a Vasgárda törvényi elmarasztalása ellen, s a szerb püspökök is ünneplik a csetnik vezér, Draža Mihajlović rehabilitálását (aki persze érzékeny szívű liberális filantróp, ha a nagy tudású Hóman Bálinthoz hasonlítjuk, akit az MTA… de hagyjuk ezt, unom már én is). A szomszédos Burgenlandban a magyar vendégmunkások ellen uszító szociáldemokrata vezetés épp úgy készül összebútorozni a snájdig és fess Heinz Christian Strache (FPÖ) fasisztáival, ahogyan vidéki MSZP-s tényezők szoktak a Jobbikkal (az országos központ halk bégetése mellett). (Wer hat uns verraten? Die Sozialdemokraten!)

Déli határunk mellett már „fociultrák” (ejtsd: neonáci huligánok) vadásznak bevándorlókra. S még azt mondják, hogy Magyarországon nincs életerős civil társadalom, nincs anyagi érdekeltség nélküli, önkéntes aktivizmus. Már hogyne lenne.

Egyetlen erő áll ellen: a Sziriza-kormány, a koalíciós partner ellenében, szocialista és zöld/liberális ellenzéki  voksok segítségével megszavaztatta azt a törvényt, amely automatikusan görög állampolgárságot nyújt a bevándorlók Görögországban született gyerekeinek. De hát ez sajnos apróság.

A mi délceg és diadalmas Orbán Viktorunk élő lángoszlopként jár Európa előtt, és mutatja az utat: minden képmutatás – és a teljes nyugat- és kelet-európai sajtó zajos (mellesleg teljesen indokolt) orbánozása, a radikális jobboldali magyar állam megbélyegzése, stigmatizálása – ellenére világos, hogy az Európai Unió fideszes politikát folytat. Nagy a megkönnyebbülés, hogy a magyarországi és bulgáriai bumburnyákokra lehet fogni: a menekülteknek orruk fokhagymás az európai jóléti rendszertől, ugorjanak a tengerbe, fulladjanak meg, úgy kell nekik, miért üldözik őket. Magyarhoni liberális nemzettestvéreink egy része is iszlamofób érvekkel ront az Iszlám Állam és a tálibok elől menekülőkre, a logika és a jó ízlés nagyobb dicsősége végett. Intellektuálisan kifinomult ujjmutatását híven követi az összeurópai szennysajtó. („Magyarország utat mutat,/követjük a magyar utat!”)

Attól kell tartanunk, hogy az örök nagynénikénknek lesz igaza: mindig a kevesek uralkodtak a sokak fölött, a gazdagok a szegények fölött, az erősek a gyöngék fölött, a férfiak a nők fölött, a fölfegyverzett nemzetek a fegyvertelenek fölött, a kegyetlenek az irgalmas szívűek fölött, úgyhogy vágd le szépen a körmödet, Arankám, vesd be az ágyat, mosd el a teáscsészéket, és ne duzzogj itt nekem.

A peremvidékek vágyálma, az Európai Unió (meg a közszeretetnek örvendő Nemzetközi Valutaalap) éppen most közölte a dologtalan görög néppel, hogy ha nem hajlandó éhezni, akkor éhen fog dögölni. Megvan a hőn óhajtott bankcsőd, omlik a tőzsde, a pénzpiac, Kelet- és Délkelet-Európának fütyültek. Larry Elliott, a The Guardian gazdasági rovatvezetője közli (itt), hogy ez pénzügyi Szarajevó. (Szívemhez legközelebb álló, műveletlen olvasóim kedvéért: Szarajevóban puffantották le Ferenc Ferdinánd főherceget, s evvel kezdődött a világháború 1914-ben, más szóval: itt a piaci fájront – és evvel persze a nagy európai vakáció, amelyben már nem kell többé tanulni és gondolkodni.)

Európa-szerte nagy fölháborodást keltett, hogy a görög miniszterelnök – akinek itt a nevét se tudják leírni (az érvényes magyar helyesírás szerint ugyanis így kell: Alexisz Tsziprasz) – gyönyörű beszédében kihirdette: népszavazásra bocsátja a kérdést, hogy engedelmeskedjék-e a görög nép az aljas európai imperialista diktátumnak, vagy se. (Az EB/EKB/IMF „trojka” most az – ebben az ügyben – minden támogatást megérdemlő román kormányt támadta meg, mert csökkenteni merte az élelmiszerek áfáját; tudni való, hogy a közvetett adók, így elsősorban a forgalmi adó megszüntetése a nemzetközi szociáldemokrácia immár másfél évszázados törekvése; de a „trojka” szerint hadd kopjon föl a romániai lakosok álla, hiszen csak nem akarnak rendesen táplálkozni!... Hallatlan: nem érik be puliszkával és krumplival!...)  Évtizedek óta nem volt ezen a búvalbélelt földrészen demokratikus gesztus: ha végre sort kerítenek rá, akkor demokratáinkat elfogja az irtózat és az émely. Ha demokratáink azt mondják valamire, hogy „populizmus”, csaknem biztosak lehetünk benne, hogy azt értik rajta: „demokrácia”. Hisz a demokráciát mégse utálhatják nyíltan. De tüstént fogják nyíltan is: tessék csak megtekinteni az írásom alatti kommenteket. (De olvassák el azért a Népszava és a Népszabadság tisztességes kommentárját is: az előbbi szerzője Hegyi Gyula, a másiké Vári György. Le a kalappal.)

A józanság, realitásérzék és mérséklet mocskos lobogója alatt ripityára törik az európai gazdaságot, kockáztatják a krachot, majd aztán az áldozat hibáztatásának ismeretes menetrendje szerint beírják a szekundát azoknak a nyomorultaknak, akik vannak oly pimaszok, hogy szeretnének élni. Évek óta hörög a balliberális véleménydiktatúrás törpe minoritás az EU és a Fidesz közötti tragikus ellentétről: most aztán láthatják, hogy a kettő pont egyforma; az ellentét retorikai; mindkettő annyit ér, mint címerében az értelmet jelképező pár rendőrcsizma.

Az egyetlen racionális megközelítés a magyarországi médiákban egy szenzációs, lángelméjű interjú 1991-ből St. Auby Tamással („A férfi tobzódik a hatalomban, a nő sikoltozva és vérben ázva őrjöng”). Mindenkinek hazafias kötelessége azonnal – és lassan, alaposan – elolvasnia.

Szeretném azt mondhatni, hogy azok az európai varacskos disznók, akik ma nem állnak a menekültek és a Sziriza pártján, majd megbánják. Dehogy bánják meg!

Kedves jó europoid, nordikus-dinári génszerkezetű barátaim, nem fordítom le nektek a nagy osztrák konzervatív író mondatát, hiszen a magatok nemzetek fölötti lelkülete és eszélyessége egyenesen előírja a némettudást: „Die Außenwelt ist eine lästige Begleiterscheinung eines unbehaglichen Zustands.” Így szólt Karl Kraus, és milyen jól tette.

A progresszív publicisztika lassacskán három évszázados hagyománya azt diktálná most nekem, hogy fölhívjam önöket, álljanak ellen, tiltakozzanak és lázadjanak. „NEM HAGYJUK!” – szokta ilyenkor üvölteni a magyar baloldali a szokványos-közhelyes tüntetéseken. Dehogynem hagyja, amice. Hagyni fogja, mert képtelen elszakadni az európai fölöttes énjétől. Mert ha nincs önnek ilyes fölöttes énje (superego, Über-Ich), akkor ön csuklani se mer, ez a szomorú tényigazság. Úgyhogy legyél csak rasszista, Arankám, és ne duzzogj itt nekem.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Az oltással foglalkozik a South Park újabb egyórás különkiadása

Az oltással foglalkozik a South Park újabb egyórás különkiadása

Újabb trófeákat szerez a Fidesz a kultúrában

Újabb trófeákat szerez a Fidesz a kultúrában

Rég áhított csatlakozóhelyeket kaphat a MacBook Pro

Rég áhított csatlakozóhelyeket kaphat a MacBook Pro