A nyári uborkaszezonban a magyar média kiemelt helyen foglalkozik a nyugdíjügyben kezdeményezett népszavazással. Ismert, hogy nemrégen a Kúria elfogadta egy szakszervezet kérelmét, hogy aláírásokat gyűjthessen a következő népszavazási ügyben: terjesszék ki a 40 éves jogviszonyért a nőknek teljes nyugdíjat biztosító szabályt (Nők 40) a férfiakra is (Nyugdíj 40). Megkezdődött az aláírásgyűjtés, és mind a Jobbik, mind az MSZP támogatásáról biztosította a kezdeményezést.

Ebben a cikkben röviden vázolom az egykori kormányzati és a mai ellenzéki érveket a két törvény(javaslat) mellett, rámutatok ezek alapvető hibáira, majd megfogalmazom saját javaslatom: visszatérni az előrehozott levonásos nyugdíjrendszerhez. (Jellemző, hogy az ügyben eddig megszólalók a közérdekű előrehozott rendszer helyett csak a szűk kört érintő korkedvezményes és a korengedményes nyugdíjat követelik vissza.)

2011 óta minden magyar gyermekes vagy gyermektelen nő 40 éves jogviszony megszerzése után – életkorától függetlenül, értelemszerűen a korhatár alatt  – teljes nyugdíjjal nyugdíjba mehet. Ellentétben az általános nyugdíjszabályokkal, ebbe a jogviszonyba nem számítanak bele a szakmunkás- és egyetemi évek, de beleszámítanak (maximum 8 évig) a gyermekgondozással töltött évek. Szélsőséges esetben egy már 18 évesen dolgozó nő 58 éves korában teljes nyugdíjat kaphat, 4 évvel az akkori általános korhatár elérése előtt. De ezzel párhuzamosan megszüntették az előrehozott nyugdíjrendszert: gyorsan emelkedő (jelenleg 62,5 éves) általános korhatár alatt semmilyen férfi (még 44 éves szolgálati idővel), és 40 évnél rövidebb jogviszonnyal semmilyen nő (még 62 évesen) sem mehet nyugdíjba.

Ha még létezne előrehozott nyugdíj, akkor nyilvánvaló lenne, hogy az említett esetben a 4,5 évvel előrehozott nyugdíjért cserében jelentős nyugdíjcsökkentés lenne méltányos. (Például az Amerikai Egyesült Államokban jelenleg 66 év az általános korhatár, de már 62 éves korban is nyugdíjba lehet menni, évente kb. 8 százalékos csökkentéssel.) Persze a Nők 40 teljessége csak viszonylagos: minden tovább dolgozott év a késleltetett nyugdíjat 2 százalékkal emelné – a korhatár eléréséig. Nem vagyok politológus, alig értem, mi szükség volt egy ilyen otromba program bevezetésére. De illik a Fidesz ízléséhez: egyeseket (nemcsak a mieinket) önkényesen jutalmazunk, másokat (gyakran a mieinket) meg önkényesen büntetünk. Szokják meg, hogy minden úgy van, ahogy a felsőbbség akarja.

Vélhetőleg az ötletgazda jelentősen alábecsülte a program népszerűségét és költségvetési terhét, melyek az általános korhatár emelésével (2022-ben már 65 év lesz) egyre növekednek. A kísérő intézkedés miatt viszont hatalmas tömegek előtt zárult be az előrehozott nyugdíjba vonulás lehetősége.

A Nyugdíj 40 kezdeményezői és támogatói megirigyelték a Fidesz populizmusának sikerét, és a nemek közti egyenjogúság egyébként helyes követelésével ezt a rendszert kiterjesztenék a férfiakra is. Szintén a Fideszt követve – szemérmesen hallgatnak tervük súlyos költségvetési hatásáról, és az előrehozott nyugdíjból továbbra is kizárt tömegek megpróbáltatásairól.

A méltányos nyugdíjrendszer logikájának megértéséhez érdemes kényszer-megtakarításként felfogni a tb-nyugdíjrendszert. Ekkor közelítőleg igaz a következő egyenlet: járadék/járulék = befizetési időtartam/kifizetési időtartam. Egyelőre csak képzeletben újra rugalmassá téve a rendszert, hasonlítsunk össze egy 40 éves jogviszonnyal 58 évesen nyugdíjba vonuló nőt egy 39 évnyi jogviszonnyal 61 évesen nyugdíjba vonuló nővel, feltéve, hogy mindketten azonos keresetűek és 78 évig élnek. A befizetési időtartam/kifizetési időtartam 40/20 = 2, illetve 39/17 = 2,3; tehát a rövidebb ideig befizető, de jóval később nyugdíjba menő dolgozó 15 százalékkal nagyobb nyugdíjat érdemel.

Jól bevált nemzetközi példák alapján a rugalmas nyugdíjkorhatár következő modelljét javaslom. A német pontrendszert követve minden magyar dolgozó évente annyi pontszámot kapjon, amennyi a nettó keresete és az országos nettókereset hányadosa – de csak a visszahozott plafonig, pl. az átlagkereset duplájáig. Egy nyugdíjpont értékét minden évben előre meghatározott automatizmus határozza meg. Ha a dolgozó éppen az általános korhatár elérésekor megy nyugdíjba, akkor a dolgozó normálnyugdíjat kap, amely az éves pontok összegének és a pontértéknek a  szorzata. Az általános nyugdíjkorhatár mellett megadunk egy minimális nyugdíjkorhatárt is, például 2-3-4 évvel az általános korhatár alatt. Ha valaki a minimum és az általános korhatár között megy nyugdíjba, akkor nyugdíja a normálnyugdíjtól évente lefelé 3 százalékkal eltér. (Felfelé is hasonló rugalmasságot javaslok, még a közalkalmazottak körében is.) A svéd példát követve emellett legyen egy elfogadható minimális nyugdíj (nem 28 500 forint!), amelyet nyugdíjjóváírás egészít ki.

A részleteken és az átmenet időzítésén lehet és kell is vitatkozni. A lényeg a rugalmasságon van. De egyszer és mindenkorra meg kellene szabadulni az olyan végletesen egyszerű és kártékony nyugdíjszabályoktól, amelyek legalább 40 éves szolgálati időt vagy legalább 62,5 éves nyugdíj-életkort követelnek. Nálunk sokkal sikeresebb országokban ismeretlenek az efféle otromba szabályok. Igaz, ott az államigazgatás teszi a dolgát: pártatlanul tájékoztatja a közvéleményt a különböző elképzelések költségéről és hasznáról. Már a kérelem beterjesztésének másnapján elmondja, hogy mennyi kárt okozott a Nők 40, és mennyivel növelik a kárt a kiterjesztést. Ha nagyon igényes a hivatal, akkor felhívja a figyelmet, hogy milyen fontos lenne visszatérni a rugalmas korhatárra.

A demokratikus ellenzék – állítólag – nem a populizmusban akarja legyőzni a kormánypártokat, hanem a racionális szolidaritás érvényre juttatásában. Ám ha ezt tudná, akkor talán már 2014-ben is győzött volna a parlamenti választásokon, vagy legalább reménye volna a 2018-as győzelemre. De így?