A budapestiek több mint kétharmada nem támogatja az olimpiarendezést a Medián legújabb felmérése szerint (részletek a HVG legfrissebb számában). Ez azt jelenti, hogy néhány év alatt nagyobbat fordult a közhangulat, mint az orosz elnök fenekének viszonylatában a Fidesz. Tetszettek volna kevesebbet lopni, és azt a kevesebbet is kevésbé gátlástalanul – tulajdonképpen ez a történet erkölcsi tanulsága. (Valamint az, hogy zavartalanul folytatódna a pályázás is és a lopás is, ha a rendszerhű ellenzéken múlik, de őket most hagyjuk, ne rontsuk el a hangulatot.)

Nyilván nem azoknak a száma csökkent ennyi idő alatt, akik úgy gondolják, hogy a szurkolás izgalmát akkor tudja igazán átélni valaki, ha a helyszínen láthatja, amint az egyik szétkokszolt fickó 0,75 centiméterrel távolabbra dobja a kezében lévő vasdarabot a másik szétkokszolt fickónál. Minden bizonnyal a nemzeti büszkeség megélése iránti vágy sem csappant meg, ami egy sikeres rendezést követne. Sokkal inkább az a hit inoghatott meg, hogy az a város, amelyik az egész télre jutó 1 darab hóeséses naptól is elsüllyed a latyakban, a miniszterelnök utcájának akkurátus letakarításán kívül bármilyen komolyabb szervezési feladat elvégzésére képes-e.

Apropó. Fussuk át Orbán Viktor frissen kiadott vagyonnyilatkozatát. Beírta-e valamelyik rovatba Mészáros Lőrincet? Egyéb vagyontárgy: Mészáros Lőrinc. Valahogy így. Nem írta be. Mindössze 742 ezer forintnyi megtakarítást vallott be az az ember, akinek az intellektuális túlpörgéssel nehezen megvádolható barátja tavaly közel annyi közpénzhez jutott, mint a teljes magyar felsőoktatás. Plusz egy médiabirodalomhoz. És néhány szállodához. És egy külföldi futballklubhoz. És egy tengerparti villához.

Na, ezért nem akar a budapestiek kétharmada olimpiát. Menjen még kétezer milliárd a felcsúti vagyonkezelőnek, akire a helyi Tüzép-telep büféjének működtetését sem lehetne nyugodt szívvel rábízni, miközben a fővárosi kórházakban az ellátás nagyobb kockázattal jár, mint egy orosz nehézatlétának a doppingvizsgálat?

Inkább dugjátok fel magatoknak az olimpiai lángot!

Erre mondják újabban a kormánysajtóban, hogy brühühü, a népszavazás nem is a nagyszerű sporteseményről szól, az olimpiát csak ürügyként használják a kezdeményezők, akik valójában a kormány politikáját támadják. Pontosan. Mivel a kormány politikájának az a lényege, hogy az ország leggazdagabb emberének papíron csak 742 ezer forint megtakarítása legyen, egyre többen ellenzik az olimpiát, mert az csak egy újabb ürügy lenne a lopásra, lásd még: gyorsabban, magasabbra, erősebben.

Persze, hogy azért nevessünk is egy kicsit, azok akik most siránkoznak, mert egy referendum többről szól mint a konkrét tárgya, néhány éve még teljes elszántsággal kampányoltak a vizitdíj ellen. Arra a kérdésre, hogy tényleg 300 forint miatt csinálják az egész cirkuszt, akkoriban azt válaszolták, hogy természetesen nem, ők a vizitdíjon keresztül a kormányfő személyét utasítják el (vö: alkotmányos népítélet). Na, de az más volt, mert csak.

Álmodozások kora

Akinek a kutatásban megmutatkozó össznépi megvilágosodást mindenekelőtt köszönhetjük, mármint a nemzet gázszerelőjén túl, az nem más mint Gyárfás Tamás, illetve azok, akik a vizes vb-t idehozták. A hálás utókor sosem felejti el neki, hogy a vizes vb költségkeretének négyszeres túllépésével éppen időben ébresztette fel mindenkiben a régóta szunnyadó svájci polgárt. Az új, hullámbádog kinézetű úszócsarnokkal azt is megmutatta valamennyi fővárosi lakosnak, hogy mire kell gondolni, amikor világszínvonalú fejlesztéseket és ikonikus építészeti megoldásokat ígérnek az olimpiarendezés hívei. Olyan épületekre, amelyekhez képest az ALDI biatorbágyi logisztikai központja is Gaudi tervezte építészeti stílusbravúrnak tűnik.

Úgy kell felfogni, hogy ez a 100 milliárd egy áldozat, amit azért fizettünk ki, hogy ne kelljen kidobni ennek a húszszorosát. Köszönjük, Tamás. A Nap TV volt székházának renoválása ebből a szempontból külön elismerést érdemel, hiszen kevés húzás világította volna meg jobban, hogy egy gigantikus sportberuházás leple alatt milyen módon folyik el a pénz a bennfentesek legpitlákabb magáncéljaira.

Néhány éve a többség még azt kérdezte, miért ne sikerülhetne Budapestnek egy olimpiát megrendezni. Miért ne lehetne a mi olimpiánk az a kivétel, amelyik nem viszi csődbe a lebonyolító várost? Miért ne tartanák a szervezők magukat a költségvetési előirányzathoz? Miért lopná el az egész összeget az a személy, akire a miniszterelnök rámutat? És valóban, egy alternatív univerzum imaginárius Budapestjén ez mind össze is jöhetett volna. A konkrétan létező Budapesten ma már csak az mond ilyeneket, aki hasznot akar húzni a rendezésből vagy reménytelenül ostoba.

Az úgynevezett olimpiai álom mindenekelőtt azt jelentette, hogy álmodjunk magunknak egy Budapestet, ami nincs. Egy várost, amelyik képes úgy felújítani egy központi teret, hogy a kitett óra legalább véletlenül eltalálja a pontos időt. Ahol nem azzal kezdődik az olimpiai pályázás folyamata, hogy már a nulladik napon áttolják a büdzsé nagy részét a propagandaminiszter szomszédjának. A realitás Budapestjén azonban az olimpiához kötődő létesítményeket is azok hoznák létre, akik a Várbazárt háromszor adták át és a felcsúti kisvasutat értelmes beruházásnak tartják. Nincs másik magyar állam, nincs másik főpolgármester, nincs másik rendszer.

Ez van. Ennek a belátása mutatkozik meg az aláírások nagy számában. Eddig sokan úgy voltak vele, hogy a következő képlet akár működhet is:

(tervezett költség + lopás) x 4 < bevétel + nemzeti nagyság

Azaz, az egyik oldalon szerepel a tervezett kiadás a hozzátartozó lopással, amit meg kell szorozni néggyel, annyit még tudomásul veszünk, hiszen a másik oldalon ott az ígért bevétel plusz a titokzatos nemzeti nagyság koefficiens. Utóbbi nélkül sehogy se jönne ki a matek, mert nincs az a bevétel, ami meghaladná a lopással felturbózott elszabaduló kiadásokat, ezért van szükség a nemzeti nagyság együtthatóra, melynek számokban kifejezett értéke: végtelen. Tehát bármekkora is legyen a végelszámolásnál a hiány és az eladósodás, valamelyik BOM-os majd kiáll, hogy igen, ezt egy kicsit túlléptük, és azt egy kicsit a várakozáson alul, de nem baj, mert ha hozzáadjuk a nemzeti összetartozás érzésének végtelen értékű tételét, akkor máris pozitív az egyenleg.

És az egészben az a vicces, hogy valószínűleg ez a nemzeti összetartozós szöveg még ma is felülírná az összes józan megfontolást, annak ellenére, hogy Brazíliában és Görögországban sem a nemzeti összetartozás érzése lett nagyobb, hanem a társadalmi feszültség, de azt a gondolatot, hogy ez a pénz is mind az Övé legyen, egyre kevesebben bírják elviselni.

Ha nem tolták volna ennyire túl a gázszerelő biciklijét, ha nem mindent maguknak akarnának az utolsó elvehető morzsáig, ha nem ennyire szemérmetlenül csinálnák, ha nem 742 ezer forintot írna be a vagyonnyilatkozatába, akkor már kezdhetnék összeírni kivel fognak szotyolázni a megnyitó ünnepségen a VIP-páholyban.

Kétharmados elutasítás mellett nem nyeri meg Budapest a pályázatot – függetlenül a népszavazástól.

Azért nem kell aggódni, Paks majd behozza nekik, ami így kiesik.