"Monsieur Chirac Franciaországa nem adja fel könnyen az álmát, hogy szétszakítsa a nyugati szövetséget, és egy olyan 'multilaterális' világot hozzon létre, amelyben Európa az Egyesült Államok riválisa lesz. A tény, hogy Chirac egyre inkább elszigetelődik Európától, úgy tűnik, még inkább szítja a francia elnök vakmerőségét" - érzékeltette vezércikkében a The Wall Street Journal (WSJ), hangsúlyozva, hogy az iraki háború körüli vitában kiéleződött francia-amerikai diplomáciai feszültségnek még messze nincs vége. A tekintélyes amerikai napilap szerint Chirac a német kancellár "megalkuvó" politikáját és a németek háborúellenes érzéseit kihasználva "rabolta el" a német külpolitikát, de Berlinben bölcsebbek voltak, s újra tudták értékelni külpolitikájukat. A WSJ szerint erre utal a nemrég Washingtonba látogató Joschka Fischer azon kijelentése is, miszerint "Európa csak akkor lehet erős, ha az Egyesült Államokkal együttműködik, s nem tekinti riválisának". A német diplomácia vezetőjének ominózus mondatát - talán megnyugtatásképpen - előszeretettel idézték az amerikai lapok, a Párizsban publikált amerikai The International Herald Tribune pedig egyenesen azt a következtetést vonta le, hogy immáron két jövőkép jellemzi a vén kontinenst: az "Egyesült Államok elleni erős Európát" hirdető francia és az "Egyesült Államokkal együttműködő erős Európát" propagáló német vízió.
E leegyszerűsített nézőpont szépséghibája, hogy Fischer washingtoni kiruccanását az amerikai véleményekkel eltérően értékelte a német politikában az amerikai sajtónál minden bizonnyal otthonosabban mozgó Der Spiegel. A német hetilap szerint az iraki kérdésben Berlin és Washington nem békélt meg, dacára annak, hogy a két ország vezetése újra szóba áll egymással. A hetilap úgy véli, Irak ügyében a legrosszabb egy elsietett amerikai kivonulás lenne; noha ez még nincs napirenden, de Washington mindennapos veszteségei és az óriási amerikai költségvetési hiány miatt könnyen bekövetkezhet. A Der Spiegel csípősen megjegyezte azt is, hogy a németek Irakban nem tudnának keresztbe tett kézzel asszisztálni a káoszhoz. A lap szerint Fischernek az iraki béke győzelme a fontos, és nem számít, mi volt Németország álláspontja a háború alatt.
A Financial Times-nak adott interjújában a német külügyminiszter egyébként úgy vélekedett, hogy az amerikai hatalom szükséges a konfliktusok rendezéséhez, de "még mindig túl gyenge a legerősebb, ha egyedül cselekszik". Fischer szerint ezért szükség van egy erősebb Európára. Ehhez viszont egy európai alkotmányon alapuló egységes külpolitikára, az EU szerepének a NATO-n belüli növelésére és a három európai hatalom (Franciaország, Németország, Nagy-Britannia) egyetértésére van szükség - összegezte Fischer vízióját az FT.
Csakhogy Washington a három európai "nagyból" csak kettőt látna szívesen a porondon. Ennek jele, hogy a Bush nemzetbiztonsági tanácsadója, Condoleeza Rice által elképzelt stratégiát - miszerint Franciaországot megbüntetni, Németországot pedig ignorálni kell - a Fehér Ház újabbra cserélte: a WSJ szerint Washington most már "óvatosan közeledik Németországhoz", miközben világosan értésre adja, hogy elutasítja a multipoláris világhoz ragaszkodó "francia modellt". Még ha a francia-német kapcsolatok jelenleg stabilak is, Washington arra törekszik, hogy Berlinhez közeledve széttörje a német-francia egységet.
A WSJ elégedetten jegyezte meg, hogy a német vezetés örül az amerikai közeledési kísérleteknek. Ugyanakkor az amerikai stratégia bukásra van ítélve, ha célja Franciaország elszigetelése főbb európai partnereitől - figyelmeztet a Courrier International. A francia hetilap elemzése szerint ez az irányvonal olyan amerikai diplomatagyakornokok manőveréhez hasonlít, akik semmit nem értenek az öreg Európából.