Nekünk ne mondja meg a miniszter, hogy mikor mossunk meg klímázzunk! Pláne a miniszterelnök ne akarja megtiltani, hogy locsoljunk, autót mossunk és teletöltsük a medencét; a magyar nyakas kuruc nép, és ilyesmit nem tűr. Nagyjából ennyire futja a koppanástól kába ellenzéknek a kupola alatt. Érdekes válaszok ezek, mivel a kormányzati kérések alapja az, hogy nincs elég áram és víz. Tehát
a helyes intézkedés nyilván az volna, ha a miniszterelnök keresne két szép sziklát, és az egyikből vizet fakasztana, a másikból pedig áramot.
Az utóbbi még Mózesnek sem ment. (Az előbbi sem, csak az akkori propaganda úgy mesélte, hogy igen.)
A hőhullám hamarosan alábbhagy, de nyugi, lesz még ennél is keményebb. A problémák maguktól nem múlnak el. Az egyiknek a neve klímaváltozás, a másiké rezsicsökkentés. Mindkettőt mi csináltuk, az elsőt az emberiséggel közösen, a másodikat pedig a Fidesz.
https://hvg.hu/360/20260626_vizhiany-kanikula-rezsicsokkentes-vizikozmu-cegek-ebx
Rezsicsökkentés alatt azt a parasztvakítást értjük, hogy a villany- és gázszámlának egy részét adóból fizetjük. Ettől a magyar tizenöt éven át nagyon boldog volt, úgy érezte, hogy ajándékot kap, amit egyébként minden egyes számlán közöltek is vele. A közművek nem voltak túl boldogok, de alkalmazkodtak: lemondtak a hálózat fejlesztéséről. Ezért például Pátyon nincs víz.
Olcsó, csak nincs.
Ez a rémisztő hülyeség egy évtizeden át úgy működött, hogy a fogyasztásnak nem volt felső határa. A négyszáz négyzetméteres villák kifűtését ugyanúgy támogatta az állam, mint az egyszobás garzonét. A perverz újraelosztás Szodomája üzemelt itt, közmegelégedésre. Ma már van limit, de az alatt továbbra is ugyanúgy jogosult a támogatásra a bankvezér, mint a kisnyugdíjas.
Ebben a sötétségben éltünk, és most újra kéne indulni a kályhától.
