Crutzen, aki részt vett a stockholmi Euro Science Open Forum 2004-en, a világ egyik legnagyobb atmoszférakémikusa. Nobel-díját 1995-ben, a Földünket körülvevő gázok kémiai összetételének elemzéséért kapta. Ő kongatta meg először a vészharangot az ózonpajzson keletkezett lyuk és a szabadon áramló UV-sugarak káros hatásával kapcsolatban.



"Amikor a homo sapiens megjelent a Földön, azonnal hatott az őt körülvevő világra, de csak az utóbbi 150 évben változtatta meg radikálisan a környezeti egyensúlyt" - mondta a római Il Messaggero című lapnak. Ez a változás pedig olyan nagymértékű, hogy kihat az egész földi rendszerre. Ezért a Föld történetének ezt a korszakát "antropogénikus korszaknak" nevezi, olyan geológiai érának, amelyet az emberi tevékenység környezetváltoztató kapacitása jellemez.



A professzor felhívta figyelmet arra, hogy az utóbbi 150 évben az ipari országok sok olyan vegyületet termeltek, amelyek mindegyike különböző módon hat az atmoszférára és még intenzívebben a bioszférára. Az utóbbi 50 évben pedig a káros kibocsátások és az erőforrások fogyasztásának mértéke olyan ritmusban nőtt, hogy a Föld egészét fenyegetik. Tény, hogy az utóbbi években az atmoszférában lévő széndioxid 30 százalékkal, a metán 100 százalékkal nőtt. Ezt csökkenteni csak akkor lehet radikálisan, ha az ipar áttér a megújítható üzemanyagokra.



A Nobel-díjas kémikust nemcsak az üvegházhatás aggasztja, hanem a különböző mérgező anyagok közötti más, lehetséges interakciók is. "Nem tudunk semmit például arról - magyarázta - hogy a szén-dioxid milyen hatással van a tengerek sótartalmára. A változás, amit ebben előidézhet, tönkre teheti a tenger élővilágát, megváltoztathatja a Golf-áramlat útját, ami katasztrofális hatást gyakorolhat az éghajlatra". (MTI)