Csehszlovákia megalakulásának évfordulója alkalmából a prágai Hradzsinban elmondott beszédében Klaus úgy vélte, hogy nem szabad az embereket egész életükben megbélyegezni korábbi nézeteikért, illetve álláspontjaikért. “Ha nem leszünk képesek megbékélni saját múltunkkal, nem fogunk tudni megbékélni sem a jelennel, sem a holnappal. Saját magunkkal sem békélünk meg, s mai neurotikus állapotunk fennmarad, gátolni és gyengíteni fog".



A cseh köztársasági elnök- aki maga is tagja volt a csehszlovák állampártnak - leszögezte: a szabadság és a demokrácia melletti elkötelezettséget nem lehet azon mérni, hogy ki milyen erős szavakkal tudja elítélni a totalitárius múltat és a jogtalanságokat ma, amikor már ennek semmiféle kockázata nincs.



Az államfő megjegyezte, hogy nem a kommunista rendszer igazságtalanságainak igazolására szólít fel, mert sok mindent egyszerűen nem is lehet igazolni. Ugyanakkor azt mondta: nem tartja fenn magának a jogot, hogy meghatározza, kinek az érdeme volt elsősorban az 1989-es rendszerváltás, mert ez a történészek dolga.



Véleményét a kommunista rendszerről és a rendszerváltásról Csehországban a jobboldal - különösen a volt disszidensek csoportja - élesen vitatja. Szerintük ugyanis a rendszerváltás érdemei elsősorban a Václav Havel nevével fémjelzett egykori máskéntgondolkodó csoportokat illetik. Klaus viszont azt állítja, hogy az érdem a lakosság széles tömegeié, amelyek 1989-re megértették, hogy a rendszer nem jó, belülről üres, és ezért megbuktatták.