Brüsszeli vélemények szerint nincs konkrét bizonyíték arra, hogy Irán valóban atomfegyver előállításán munkálkodik. Teherán azt állítja, hogy békés célú hasznosításra szánja az általa dúsított uránt. Továbbá azért van szüksége saját maga által tisztított fűtőanyagra, hogy ne függjön idegen hatalmaktól, és a nukleáris képesség teljes vertikumával rendelkezzék az uránbányászattól a dúsításon át az energiatermelésig.

© CIA

A bécsi Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) szerint Pakisztán már 1995 óta segítette Iránt a dúsításban. Egyes vélemények szerint az ország 2007 és 2009 között juthat atombomba birtokába, és attól fogva évente mintegy tucatnyi robbanófej gyártására lesz képes.

Az IAEA 2004 őszén közölte: Teherán semmilyen, általa bejelentett anyagot vagy berendezést nem használ nukleárisfegyver-program céljára. Az ENSZ atomfelügyeleti szerve ugyanakkor azt is jelezte, nem zárhatja ki, hogy Irán titkos nukleáris tevékenységet folytat. (Közvetlenül az AIAE bejelentése előtt Irán és az Európai Unió megegyezett, hogy Teherán átmenetileg befagyasztja az urándúsítást, cserébe tárgyalásokat kezdenek a békés nukleáris együttműködésről, és folytatják az alkudozást az iráni-európai kereskedelmi és segélymegállapodásról.)

Az iráni „atomkérdés” Washington egyik térségbeli szövetségese, Izrael számára is rendkívül kényes: izraeli vezetők aggódva figyelik, hogy Irán programja sokkal kifinomultabb és szélesebb körű, mint az az egyetlen iraki atomreaktor, amit Izrael 1981-ben lebombázott. Ezt tetőzi, hogy az izraeli hadsereg információi szerint Teheránnak erős befolyása van a Hamász radikális palesztin csoportban, valamint a libanoni központú síita Hezbollah-ban, amely a palesztin nyugati part mentén végrehajtott támadások többségét szervezte és pénzelte. Teheránnak olyan Shahab rakétái is vannak, amelyek akár Tel-Aviv külvárosáig is eljuthatnak. Irán ráadásul egyre nagyobb hatással van a Dél-Irakban hatalomért küzdő síita csoportokra is.

Miközben a Biztonsági Tanács szigorúbb szankciók bevezetését fontolgatja, a vezető országok álláspontja korántsem egységes Irán kérdésében. Francia kollégájával szemben a brit külügyminiszter, David Miliband kijelentette, országa csak a tárgyalásos megoldást támogatja. A szankciók kiterjesztését elsősorban Párizs és Washington pártolja, Moszkva és Peking pedig ellenzi, míg Berlin egyfajta közvetítő szerepet kíván betölteni.