Az első világháború után Franciaország és Nagy-Britannia a felbomló Oszmán Birodalom egy részén független kurd állam megteremtését tervezte, ám a területet végül Törökország, Irak és Szíria között osztották szét.

A New York-i Kurd Közösség által elképzelt Kurdisztán térképe

Törökország területén ma 12 milliós kurd közösség él. A törökországi Kurd Munkapárt (PKK) 1984-ben indított harcát a török hadsereg leverte. Abdullah Öcalan PKK-vezér 1999-ben elfogta, s ezzel úgy tűnt, Ankara úrrá lett a kurd szeparatizmuson. A PKK megmaradt fegyveresei Irakba és Iránba húzódtak vissza.

Az 1991-es Öböl-háború utáni sikertelen kurd lázadást követően az ENSZ Irak északi (és déli) része felett megtiltotta az iraki légierő mozgását. Az amerikai és brit gépek által ellenőrzött légtértilalom védelme alatt az utóbbi évtizedben virágzó, a kurdok által autonómiának nevezett entitás alakulhatott ki.

A Szaddám Huszein megbuktatásában az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel együttműködő iraki kurdok attól félnek, hogy utóbbi országok elárulják őket. Az amerikaiak által elképzelt föderációs Irakban ugyanis a kurdok kevesebb önállóságot élveznének, mint amennyit az 1958-as iraki alkotmány - igaz, csak papíron - garantált.

A török kormány azonban nemhogy egy független, önálló Kurdisztánt nem fogad el, de a jelenlegi de facto kurd autonómia szentesítését sem egy föderatív Irakon belül. Ankara ugyanis attól retteg, hogy az iraki háború utáni zűrzavarban Irak északi részén épülhet ki az új kurd állam, Kurdisztán központja.

2007. októberében a PKK gerillái nehézfegyverekkel támadtak egy török katonai egységre az ország délkeleti részén fekvő Hakkari tartományban, az iraki határ közelében. 12 (kurd forrás szerint 16) török katona életét vesztette. Az iraki elnök fegyverletételre szólította fel a PKK-t.

2008 februárjában a kurd felkelők észak-iraki állásai ellen indított támadást a török hadsereg, s Ankara jelezte: nem szab magának határidőt katonái kivonására Észak-Irakból, amíg el nem hárította a kurd lázadók jelentette veszélyt.