A 34 éves Robert Hendy-Freegard tíz éven át tartó ámokfutása valószínűleg legalább ennyi ideig ad majd munkát az emberi hiszékenységet kutató lélektanászoknak, főleg annak ismeretében, hogy a hihetetlen mesével rászedett és földönfutóvá tett áldozatok között kollégára is lelhetnek egy pszichológusnő személyében.

Hendy-Freegard, aki bárpultos, korábban pedig nem túl sikeres használtautó-kereskedő volt, még 1993-ban ismerkedett meg három egyetemistával, bemesélve nekik, hogy a brit belső elhárítás, az MI5 ügynöke, és éppen az észak-írországi brit fennhatóság ellen küzdő katolikus terrorcsoport, az IRA egyik sejtjébe férkőzik be.

Az előadott történet szerint a sejt a diákok egyetemén működött, és a három fiatal valamiért a terroristák célkeresztjébe került, ezért életüket közvetlen veszély fenyegeti.

Az álügynök tíz éven tartotta rettegésben a három volt egyetemistát, egyre mélyebbre és bonyolultabbra szőve a kémsztorit, miközben a családoktól 500 ezer fontot (mai árfolyamon 180 millió forintot) csalt ki. A pénz, mint mondta, az MI5 által működtetett titkos tanúvédelmi program finanszírozását szolgálja, a cég egy különleges számláján kamatozik és a családok visszakapják, amint elmúlt a veszély.

Az áldozatok egyike, John Atkinson a keddi ítélethirdetés után azt mondta: kínzója több olyan elemet is beleszőtt a fantasztikus mesébe, amely az egész sztorit hihetővé tette. Hendy-Freegard tudta például, hogy az ő egyik barátja nem sokkal korábban öngyilkosságot követett el, ám elhitette vele, hogy a barátot valójában az IRA ölte meg, és rá is hasonló sors vár, ha nem tartja be az ő utasításait.

A volt pincér az évek során egyre jobban beleélte magát James Bond szerepébe, és mind újabb áldozatokat hálózott be ugyanazzal a mesével; volt akinek nem az IRA-sztorit adta be, hanem azt, hogy a lengyel maffia akarja megölni valamiért.

Az agymosás olyan jól sikerült, hogy a rászedettek mindegyike teljes egészében Hendy-Freegard szellemi rabszolgájává vált, többen eladták házukat, otthagyták családjukat, parkokban, utcán aludtak, ha az "ügynök" úgy kívánta. Mindez egy bizarr, titkos "terrorellenes misszió" része volt, amelyben, úgymond saját életük védelmében, minden ellentmondás nélkül részt kellett venniük.

Hendy-Freegard, aki a bírósági tárgyaláson semmilyen érzelmet vagy megbánást nem mutatott, becslések szerint 1 millió fontot csikart ki "védenceiből", és a pénzből nagyvilági életformát tartott fenn, de a per során meghallgatott szakértők szerint nem is ez, hanem a mások felett megszerzett hatalom élvezete sarkallta a hihetetlen bűncselekmény elkövetésére.

Az "ügynököt" végül valódi MI5-ügynökök csalták bele két éve az amerikai FBI segítségével kialakított csapdába. Hendy-Freegardot annak idején a francia Alpokból kellett hazacsalni; ott éppen ügyeletes áldozatával, egy amerikai nővel "rejtőzködött", aki szintén azt hitte, hogy a brit titkosszolgálat embere védi őt.