Dávid sírja Jeruzsálemben

Abból kiindulva, hogy Sharon immár véglegesen lemondott a Gázai övezetről és Ciszjordánia északi sarkáról, sok kommentátor arra a következtetésre jutott, hogy az izraeli jobboldal is lemondott a “Nagy Izrael” koncepciójáról. A “háláchá”, a zsidó vallási törvények értelmében a mai ortodox rabbik Nagy Izrael alatt nem csupán a Földközi-tenger és a Jordán folyó között fekvő területet értik, hanem a Dávid király által meghódított és uralt Izraelt, “Egyiptom patakjától a nagy folyamig, az Eufráteszig” (Egyiptom patakja a Sínai-félsziget keleti részén található Wadi El Arist).

A mai Izrael határai a Golán-fennsík kivételével a térséget uraló britek és franciák vonalzóinak a nyomait viselik. Az első világháború után a brit mandátum alá utalt Palesztina 26 ezer négyzetkilométere nagynak aligha mondható. A brit birodalom 1917-ben a Balfour Deklarációban a cionista vezetőknek ígéretett tett arra, hogy „nemzeti otthont” létesíthetnek a Palesztin Mandátum területén, és ez a mai Jordániát is magába foglalta. Ám Winston Churchill - 1921 éppen külügyminiszter - meggondolta a dolgot, és Abdullah szaúdi hercegnek adta ezt a területet. Az 1967 előtti izraeli-szíriai és izraeli-libanoni határ az érintett államok függetlensége elnyerése előtt lényegében a brit-francia határ volt, miután ezek a nagyhatalmak domináltak a térségben.

Közeledik az Ítélet Napja (Jom Kippur)

Sokan az újkori Izrael legválságosabb korszakának a kezdetét sejtik az október elején kezdődő 5766. évben. Szeptember 3-án, szombaton napszálltakor megkezdődött a zsidó időszámítás 5765. évének hatodik hónapja, az Elul. Ez a héber év utolsó hónapja, mondhatni, előestéje, hiszen az újévet a Tóra a hetedik hónap első napjától számítja. (Az idén az újév október 3. napnyugta és október 5. közé esik.) Semmi rendkívüli nincs abban, hogy a zsidók a 6. és a 7. hó közé teszik újévüket, gondoljunj csak arra, hogy a költségvetési év az USÁ-ban például október 1-én kezdődik. A lunaszoláris, vagyis a Nap és a Hold látszólagos pályáját egyaránt számításba vevő héber naptárban minden nap az estével kezdődik: „és lőn este, és lőn reggel, első nap”. A héber erev szó előestét jelent: ugyanazt, amit az angol „eve” szó. Ahogy a hét hetedik napja szent, úgy az év hetedik hónapja, a Tisri is; ennek tizedik napjára ( az idén október 12.-re )esik a Jom Kippur, az Engesztelés, vagy az Ítélet napja is.

Izrael hivatalos biztonsági koncepcióját legutoljára David Ben Gurion foglalta írásba, több mint ötven évvel ezelőtt. Az akkori elképzelés még magán viselte a történelmi területek megszerzésének az igényét. Azóta mind Izrael, mind a térség, mind pedig a világpolitikai környezet a felismerhetetlenségig megváltozott. Izraelben több változtatást is végrehajtottak a biztonsági felfogásban.

Újabb konkrét, írásba foglalt dokumentum megalkotását azonban csak 1997-ben kezdeményezte Jichak Mordeháj akkori honvédelmi miniszter. A szerkesztéssel hatvan biztonsági szakembert és akadémikust bízott meg, élükön David Ivri tartalékos tábornokkal. A munka nem készült el, miután a miniszter időközben lemondott hivataláról. Ivri, az izraeli légierő egykori parancsnoka a napokban elmondta, a nemhivatalos koncepciót a változások függvényében időről időre átértékelik. A tartalékos tábornok szerint egy ilyen biztonsági zsinórmérték megalkotása azért is fontos, mert a döntéshozókat kötelezi, így a szereplésvágyból, önkényes döntésekből fakadó hibák jobban kiküszöbölhetők.

A Mááriv című lap úgy értesült, hogy a közeljövőben jelentést terjesztenek Sharon miniszterelnök elé, amely felvázolja a mai követelményeknek megfelelő biztonsági koncepciót. Eszerint Ciszjordánia és a Golán fennsík megtartása többé nem döntő fontosságú Izrael biztonsága szempontjából. E területeket a jelentés stratégiai hátországnak tekinti, és nem Izrael Állam szerves részének. Ezt a dokumentumot hónapokon át szerkesztették tekintélyes akadémikusok, Dan Meridor volt miniszter vezetésével. A zsidó államot leginkább veszélyeztető tényezőt a szerkesztők az iráni nukleáris fegyverkezésben és rakéta-fejlesztésben látják. A dokumentum megemlíti a várható és egyre növekvő nyomást is, amelyet a nagyhatalmak gyakorolnak Izraelre az 1967-es hatnapos háborúban elfoglalt területek feladása érdekében.

Belpolitikai következményei lehetnek - legalábbis hosszabb távon - az izraeli lakosságon belüli demográfiai változásoknak. Nemcsak a palesztin lakosság körében nő a vallás felé fordulók száma, Izraelben is várható eltolódás a lakosság világnézeti rétegeződésében. A liberális, jómódú, 2-3 gyermeket vállaló családok aránya folyamatosan csökken, míg a közel-keleti konfliktust a hitelvek tükrében szemlélő, sokgyermekes, fiatal családoké – leendő szavazóké – növekszik. A nem vagy mérsékelten vallásos orosz bevándorlók száma egyre apad, a Nyugat felől érkező alija-hullám ha lassan is, de erősödik.

Franciaországban például sok zsidó fejében megfordul a kivándorlás gondolata. Szülőföldjükön, amely az elsők között adott polgárjogot őseiknek, becslések szerint ma hétmillió muszlim él, egyre érezhetőbb feszültségben a mintegy 700 ezres lélekszámú zsidó közösséggel. A biztonsági, társadalmi és gazdasági bajokkal sújtott Izraelbe a fejlett ipari államokból főként vallásos családok érkeznek.

Izrael defenzívában várja az újesztendőt. A szakértők nagy része egyetért abban, hogy az országnak a következő években minden erejével a konfliktusok minimalizálására és gazdasága stabilizálására kell törekednie.

Halmos László/Tel-Aviv