Alig néhány órával az izraeli haderők hétfő hajnali kivonulása után palesztinok

Neve Dekalim © AP

tömegei özönlötték el a lerombolt zsidó telepek romjait, az épen hagyott zsinagógákat. A zsinagógákat felgyújtották, lerombolták, a romok között, ami értéket találtak, elvitték.  A kivezényelt rendőrök nem avatkoztak be, mint mondották, a zsinagógák a megszállás jelképei voltak.

(Szerda reggeli jelentések szerint vandálok a zsidó telepesektől kivásárolt,   éppen hátrahagyott üvegházak jó részét is  megsemmisítették.)

Mindenesetre Mahmúd Abbasz, a Palesztin Hatóság elnöke kedd este bejelentette: haladéktalanul intézkedik a rend helyreállítása érdekében. Nehéz dolga lesz, a Hamasz fegyveresei is feltűntek a korábbi zsidó telepeken, stratégiai pontokat foglaltak el, és ismét megerősítették: Gáza csak az első állomás a „megszállt palesztin területek teljes felszabadítása felé”. Ők ez alatt Izrael elfoglalását értik. Egyelőre még nem sikerült lezárni az egyiptomi határőrségnek a rájuk bízott gázai-egyiptomi határt sem, ahol jelentések szerint egyelőre teljes erővel folyik a fegyver- és kábítószer-csempészés.

Necarim © AP

Az izraeli lapok kronológiákat közölnek arról a 38 évről, amikor a Gázai övezet Izrael katonai közigazgatása alá tartozott. Visszatekintve, nem minden tanulság nélküli a Jediot Ahronot 1967. június 7-én, délután megjelent különkiadása. A szalagcím: „Jeruzsálem Óvárosa felszabadult” és a főcím alatti, kisebb betűkkel szedett cím: „A hadsereg elfoglalta Gázát”. Izrael nem tervezte a Gázai övezet elfoglalását, ám az ott beásott egyiptomi tüzérség a hatnapos háború első óráitól, 1967. június 5-től, össztüzet zúdított a környékbeli izraeli kibucokra. A Sínai-félsziget felé nyomuló hadsereg ezek elhallgattatására hatolt be a Gázai övezetbe.

Az izraeli polgárok betelepítése csak 1970 januárjában kezdődött, az Öt ujj terv keretében. Ennek az volt a lényege, hogy az övezet legkevésbé lakott területeire a kéz ujjaihoz hasonlóan zsidó települések „nyúljanak be” a sűrűn lakott palesztin városok közé, és szakítsák meg azok kapcsolatát. Nem kellett volna – mondja most Simon Peresz, a Munkáspárt vezére.

Amikor 1987. december 8-án az izraeli Askelon mellett közúti balesetben életét

Visszatérés  © AP

vesztette négy palesztin munkás, Gázában híre ment, hogy a zsidók szándékosan gázolták el őket. Másnap kezdetét vette az első intifáda. Előbb a Gázai övezetben, majd Ciszjordániában is. Az oslói egyezmény eredményeként 1994. március 7-én Jasszer Arafat ellátogathatott Gáza városába. Izraeli források azt állítják, hogy személyesen csempészett be fegyvereket a városba.

A második intifáda 2000. szeptember 29-én tört ki. Másnap a Gázai-övezetben lévő Necarim zsidó falu közelében egy palesztin férfi és fia tűzpárbajba keveredett az izraeli katonákkal. A halálfélelmében apjához simuló, majd agyonlőtt 12 éves Muhammad Dura az intifáda jelképe lett. Izraelben videófelvételekkel bizonyítják, hogy az izraeli erőkre tüzelő Hamasz-fegyveresek eltévedt golyója végzett a fiúval.

"Ne tessék fényképezni!"  © AP

A palesztin pokolgépes merényletekre és gépfegyveres támadásokra válaszul az izraeli biztonsági szolgálat és a hadsereg megkezdte a Hamász és az Iszlám Dzsihád vezetőinek célzott likvidálását. 2003 decemberében Ariel Saron miniszterelnök először vetette fel a Gázai övezettől történő egyoldalú elszakadás ötletét. Alig két évvel később, 2005. februárjában a Kneszet harmadik olvasatban elfogadta a „kiköltözés kárpótlás ellenében” törvényt. A polgári lakosság evakuálása augusztus 15-én kezdődött meg. Az izraeli hadsereg utolsó embere szeptember 11-én hagyta el a Gázai övezetet.

Halmos László (Tel-Aviv)/hvg.hu